Kinevezése óta vegyes a megítélése Roberto Mancininek, akire leginkább a semleges illetve ellendrukkerek sütik rá azt, hogy ő a City gyenge pontja. Sőt, nem ritka az sem, hogy a ManCity szurkolók is éles kritikával illetik. Ennek ellenére minden meccsen legalább 10 percenként skandálják a nevét a kék drukkerek. Pancser vagy tehetség?

2009 decemberében érkezett Mark Hughes helyére Roberto, aki bár letett valamit (3 olasz bajnoki cím, ebből egy a calciopoli után lett meg illetve 2 olasz kupa) az asztalra korábbi állomáshelyén az Internél, mégis sokan inkább egy igazi sztáredző érkezését várták. Első félévében nem is váltotta még meg a világot, kupa nélkül egy PL ötödik hellyel zárta a 2009-2010-es szezont a csapattal. 2010 nyarától aztán már valóban látszódott a csapaton a keze nyoma, érkezett David Silva, Yaya Touré, James Milner, Mario Balotelli, télen pedig Edin Dzeko. A mennyiség és minőség azonban nem párosult azonnal látványos játékkal. Mancini ki is jelentette: számára tökéletesen megfelel ha csak 1-0-ra győz a csapata, a lényeg a 3 pont. Tipikus "digó" mentalitás, gondolhatnánk. Ehhez kapcsolódik az is, hogy elmondása szerint a City-t úgy akarja felépíteni, hogy először az alapokat teszi le, vagyis megszervezi hátul a védelmet. Ennek meg is lett a gyümölcse idén tavasszal, ugyanis a Chelsea-vel holtversenyben a City-é lett a legjobb védelem a PL-ben.

Elől, tehát a támadóknál viszont korántsem működött minden olyan olajozottan. Az esetek többségében szürke, tanácstalan és egysíkú játék jellemezte az együttes előre játékát, ahol egyedül Tévezre koncentrálódott minden tudomány. Persze ott volt mögötte Yaya és Silva is, de ők nem tudtak hozni egy egyenletes jó teljesítményt ahhoz, hogy felpörögjön a támadójáték. Dzeko bár télen érkezett, végig formán kívül játszott, Balotelli pedig inkább dartsozott. A színtelen-szagtalan stílust tovább tetézte azzal, hogy Manciónk az esetek többségében képtelen volt érdemben belenyúlni a csapatba mérkőzés közben. Bár nem vagyok egy edzőfejedelem (hattrickben azért jó úton haladok efelé), de azt képtelen vagyok elfogadni, hogy amikor a csapat hátrányban van, akkor az a megfelelő megoldás, hogy lecseréljük a szélső védőket, holott a padon meg ott malmozik két csatár meg egy középpályás...

Az imént említett - inkább negatív - kritikák ellenére, Mancini fityiszt mutatva az őt bírálóknak, előbb FA Kupát nyert a City-vel, majd odaért a harmadik helyre a bajnokságban is, amivel automatikusan kvalifikálta a BL csoportkörébe a kékeket. Évtizedek óta a legsikeresebb szezont tudhatja maga mögött az eastlands-i gárda. De nem csak a tavasz lett ennyire fényes, hanem az ősz is úgy néz ki. Minden idők legjobb Premier League rajtját produkálta a Manchester City, amivel holtversenyben vezeti a tabellát a junájtiddel. Jó, tudom, feketelevesnek ott van a BL szereplés, de ott még messze nincs lefutva minden, a három pontos hátrányt nem lehetetlen ledolgozni négy forduló alatt... Egy müncheni zakó és egy nápolyi döntetlen benne volt a pakliban. A továbbjutásról pedig úgyis az utolsó, Napoli elleni meccs fog dönteni.

A Tévez-ügyet is megfelelően kezeli, teljesen igaza van abban, hogy ha egy játékosa megtagadja a pályára lépést, ergo nem hajlandó segíteni a csapatán és inkább magasról tesz rájuk, akkor annak a játékosnak nincs helye nem hogy keretben, a városban sem. A másik fenegyereknek, Balotellinek habár még nem nőtt be a feje lágya (vélhetően soha nem is fog), némi változás azért érzékelhető körülette. A nyári balettmozdulata óta nincs vele gond, és eddig csak hasznára volt a csapatnak. Valószínűleg nem magától változott meg, hanem végre hatással van rá az olasz pedagógia.

Mindent összevetve Mancinit eddig az eredmények igazolják, nem is téma sehol sem a leváltása. Mubarakék teljes mértékben kiállnak mellette, őket nem zavarja, hogy Mancini munkáját itt-ott teljes inkompetencia jellemzi és ha jobban belegondolunk teljesen igazuk is van. Közel két év alatt Mancio kialakított egy olyan együttest, amely bizony elért valamit és elismerően beszélnek róla. Rövid távon felróható jó néhány panasz Mancininek, de hosszútávon eddig a sikerek beszélnek helyette. Persze lehet hangoztatni azokat az elcsépelt frázisokat, hogy összevásárolt csapatunk van, de kérem mutassatok a Barcán kívül legalább egy olyan európai élcsapatot, ahol nincsenek többségben a vásárolt játékosok a nevelt játékosokkal szemben a kezdőben.