Belecsaptunk

2018. október 06. 08:00 - mgyuri

Újrakezdünk. Nem csak a csapat a ligakupában, hanem mi is. 

Szóval, a múlthét elején kupameccs volt a javából. Kis csapat, idegenben, felforgatott kezdő, nem túl élvezetes meccs, sima továbbjutás.

Szombaton viszont egy nem túl tipikus bajnoki otthon. Harmatgyenge Brighton, mintha az Oxford érkezett volna a visszavágóra az Etihadba.

Belecsapott a címvédő. Továbbjutás a ligakupán, újra élen a bajnokságban.

Kedden a kezdés előtt azt mondtam, hogy vagy irgalmatlan (le)darálás lesz (mint ahogy a West Ham szétvágta a Macclesfield-et), vagy egy bánatos 0:2. Persze egyik sem lett végül, erről tettek az angol ifjak, és milyen jól tették.

Az ellenfél az Oxford United.

A patinás, 125 éves klubra nem járnak jó idők, bár az is igaz voltak rosszabbak is, mint a mostani.

A kilencvenes években az amatőr ligák poklában is megmártóztak, ez hatalmas a kontraszt volt a nyolcvanas évekhez képest. 1984-ben megnyerték a harmadik ligát, '85-ben a második vonal bajnokai voltak, az 1986-os ligakupa győzelem volt a hab a tortájukon.

Ennyire fent nem jártak azóta sem, nem is fognak a jelek szerint. A harmadosztályban kapkodnak jelen pillanatban a levegő után, tíz forduló alatt öt pontjuk van, a huszonharmadik helyen állnak a tabellán.

Most hétvégén a Wimbledon is elkapta őket. Ez persze jó hír.

Februárban még reménykedtek, hogy rendeződnek a dolgok a klub körül. Az év elején vette meg a csapatot a thai üzletember, Sumrith Thanakarnjanasuth. A hosszú nevű ázsiai bizniszman nem ismeretlen az angol foci világában, a Readingben is volt tulajdonrésze a közelmúltban.

Sok ismerős nevet nem láttunk az Oxford kezdőjében, a kapitányuk a grenadai válogatott Shandon Baptiste volt, a felállásuk (4-2-3-1) csúcsán a volt angol utánpótlás válogatott Jonathan Obika kezdett.

A stadionjuk a tizenkétezres Kassam Stadium, a pályát három oldalról öleli körbe lelátó, a negyedik oldalon parkoló van.  A meccsen sokáig az a papucsos, szürke tréningruhás fickó volt a legérdekesebb, aki hol cigizett, hol a nadrágjában turkált, de végig azt vártam, hogy mikor horpasztják be a a haverjaival a kocsitetőt.

De igazából még érdekesebb a Manchester City kezdőcsapatát böngészni ilyenkor.  A kapus Murics volt. Arijanet Bravo sérülése után került helyzetbe, már a NAC Breda egyese volt (ténylegesen, a De Graafschap ellen volt is egy kapot gól nélküli bajnokija), a kapushiány viszont visszarepítette Manchesterbe, a kispadra, az ilyen meccseken pedig a kapu elé.

Sok dolga nem volt. Az Oxford egyszer próbált kapura lőni, de célt nem találtak akkor sem. A 74. percben rémületesen rosszul jött ki, felkenődött Stones hátára, szerencsére nem lett baj.

A védelem a Danilo, Kompany, Otamendi, Zincsenko négyes volt.

A sérüléséből felépülő Danilo-t jó volt látni végre a pályán, jó opció, kell a csapatba, bárki bármit mond. Többször elhagyta a vonal melletti sávot (főleg a hazai tizenhatos előtt), és befelé húzódott, inkább a középpálya közepén próbálkozott, Mahreznek volt helye föl és le rohangálni.

Egy jó kapura lövése volt, de hiába volt kecsegtető a szitu fölé(mellé) lőtt.

Középen a kapitány kezdett, aki még mindig a kapitány, akkor is, ha már nem feltétlen ő az első gondolta Pepnek a kezdő összerakásában, de amíg lépni tud, Vinny-nek helye lesz ebben a csapatban.

A másik középhátvéd Otamendi volt. Nicolás ramaty állapotban érkezett vissza a vb-ről, a Chelsea elleni szuperkupa meccsen kapott pár percet, azóta pedig lapátolták vissza a kondiját, formáját, bármijét.

A legfontosabb momentuma talán az volt, mikor Murics rossz kifutása után kifejelte a kapu torkából a labdát.

Most már zsinórban öt meccsen volt kezdő. Jó lesz ha visszatér belé az élet, nagyon kell egy jó Ota.

A bal szélen Zincsenko startolt. Furcsa látni Olekszet. De sztori is furcsa, hogy mit keresett a kezdőben.

Pepnek nemigen kellett a nyáron, a fiatal ukránnak volt is konkrét ajánlata, nem egy. A ligából is keresték (Wolves), de még skót és spanyol élvonalbeli kérője is akadt, de ő maradni akart. Mindenáron.

Mendy aztán Delph a két baloldali védő alapból. Delph az évi tizenegy rendes kisebb sérülésből beszedte a tizediket, így ő rá nem lehetett számítani.

Mendy meg.. Hát, a jó Benjaminnak annyi volt a rovásán már (ott és akkor nyomkodta rendszeresen a telefonját ahol és amikor nem lehet, annyi büntetőpontot szedett össze gyorshajtás miatt, hogy egy évre bevonták a jogsiját, valószínűleg  e miatt többször is elkésett az edzésről), hogy Pep azt mondta: állj.  Persze árnyalja a képet, hogy könnyen volt most szigorú a mester, mivel Benjamin egy kisebb zúzódás miatt fájlalja a lábát.

Így újra képbe került Zincsenko.

Az ukrán, akit ki akartak tessékelni a butikból, de beakasztotta a lábát az ajtófélfába. Maradt.

Oleksz, aki hajt edzésen, mint a gép, de tegyük hozzá: Pep sem zárta ki az első keretből, hogy ezzel gyakoroljon rá nyomást, hogy januárban húzzon a vérbe. Most megkapta a lehetőséget.

Nagyon kíváncsi vagyok mire jut, meddig jut ebben a szezonban. Oxfordban sokat volt játékban, neki volt a legtöbb jó passza a mezőnyben (94). Volt távoli lövése messziről, olyan volt, mint amilyennek megszoktuk. Azaz mivel nem volt nyomás alatt a balszárny: jó volt.

A védelemnek sok dolga nem volt. 76%-ban volt a labda a City-nél, az átadások száma 647 volt (a passzpontosság 91%-os). Ami nemigen ment, az a szélről érkező labdák voltak (nem volt Mendy a pályán, ugyebár), 26 szélről érkező labdából csak 5 ért célba.

Mivel nem igazolt senkit a csapat Fernandinho pótlására, így házi,  kézműves, megoldáshoz kellett folyamodni, Stones lett a középső középpályás. Nem először találta egy sorral előrébb magát, de nem is utoljára szerepelt itt, ez tuti.

Rengeteg alkalommal akasztotta meg az ellenfél támadását. Jó volt, de természetesen nem egy Oxford elleni mikiegér kupa meccs a fokmérő.

A támadósor csúcsában Jesus kezdett. Nem tündökölt, de (augusztus 19-e után) végre újra gólt lőtt. Lőhetett volna többet is. A 19. percben egy remek Zincsenko-Foden összjáték után kapott labdát, be is lőtte a gólt, viszont egy hajszálnyival, de lesen volt.

A góljánál jó helyen kellett csak lenni, Diaz leblokkolt labdájába fejelt bele.

Silva volt az egyik támadó középpályás, egy kissé halovány volt. Nem sok hiányzott, hogy gólpasszt adjon Jesusnak, de sajna az a találat nem volt érvényes. Jó passz szám mellett nemigen volt veszélyes a kapura, takaréklángon üzemelt. Belefért.

Az ilyen meccseken a fiatalok játéka mindig érdekes, sőt, a fiatalok játéka a legérdekesebb. A világ egyik legfaszább akadémiájától már szeretnénk ha felszínre kerülne egy igazán jó játékos, aki stabil kezdő a csapatban. Sajnos az ígéretes kezdés ellenére Kelechiből nem lett Agüero cseréje sem, de ha szétnézünk Európában látunk néhány olyan fiatalt, akik megfordultak az Etihad Campusban, ma meg már európai topligában szorgoskodnak.

A teljesség igénye nélkül Denis Suárez a Barcában, Jadon Sancho Dortmundban, Javairô Dilrosun és Rekik Berlinben, Maffeo Stuttgartban, Aleix García Gironában... kap kisebb-nagyobb szerepet, nem pedig Manchesterben...

Foden lehet a mi fényünk az éjszakában. Remek volt, de milyen is lett volna a legnagyobb manchesteri ígéret egy Oxford ellen?!

Az első gól előtti keresztlabdája szenzációs volt, nagyon lát a pályán. A gólpassza remek munka, majd a gól. Jó teljesítmény. Még messze nem tökéletes, de ígéretes a srác, az biztos.

A 88. percben már közel volt a gólhoz, de pár perc múlva meglett az első találata a felnőttek között, Sterling tálalt elé, bevágta. Ügyes.

Amiben javulnia kell az a párharcok. Két megnyert mellett tizenkettőt elvesztett, volt három eladott labdája, ezek mellett ő szabálytalankodott a legtöbbször a mezőnyben (háromszor). Ezen is látszott, hogy egy kis higgadtság nem ártana, egy picit még túlpörgi a dolgokat.

Ez látszott pl. a 71. percben is, amikor  Danilo tálalt elé, de a gyakorlatilag üres kapu mellé lőtte a labdát. Ha ezekben fejlődik, tényleg istenség lesz.

Volt még egy fiatal a kezdőben, Brahim Diaz. A lesgól előtti összjátékban pazar volt, a gól előtt pedig jól küldte el a védőt, a lövése pedig szerencsésen pattant Jesus elé.

Igazi vonalszélső volt, próbálkozott, akart, de nem volt jó. Kellenek neki a meccsek, de míg Fodenben igen, benne nem látom, hogy pár év múlva ő meghatározó játékosa lehetne a City-nek.

Sajnos kisebb sérülést szenvedett, így az 55. percben le kellett hozni.

Sterling váltotta, alapvetően balszélső volt, de sokszor húzódott középre. Persze az egy kihagyott nagy ziccere most is megvolt. Fodennek szépen adta a meccs végén a labdát. Kicsit megpörgette a játékot, mozgott egy keveset ő is.

Mahrez volt a másik szélső. Még nagyon sok játékperc kell neki, hogy otthonosan érezze magát, a képességeit ismerjük, morzsákat már szórt nekünk.

Az első félidő végén ha egy kicsit higgadtabb, összejöhetett volna neki már előbb a találat, de sokszor egy kicsit feszülnek, dekoncentráltnak hatott a játéka.

A gólja egy klasszikus kontra végén született, fennragadt az Oxford egy szöglet után, Mahreznek még arra is volt ideje, hogy többszöri próbálkozásra maga elé terelje a labdát, majd ellője a kapus mellet, mielőtt visszaértek a védők.

A későbbiekben Gündogan váltotta Silvát, majd Adrian Bernabe Garcia is bemutatkozhatott a csapatban a meccs végén.

A Manchester United és a Liverpool már ki is szállt a versengésből. A szurkolóik mondhatják: ez le van szarva, ez csak a mikiegér kupa! napersze!

A következő kanyarban a Fulham látogat az Eastlandsre november elején.

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:

A szombati meccs tényleg olyan volt, mintha az Oxford érkezett volna az Etihadba, hogy a hazai 0:3 után a kötelezettségeinek eleget téve letudja ezt a mérkőzést, valahogy.

A ligakupa kezdőjéből Otamendi, David Silva és Zincsenko maradt a kezdőben.

A felállás a megszokott 4-3-3 volt, de annyira hátraszorult a vendégcsapat (négy erőlködésből egy lövésük ment kapura, 20% alatti volt a labdabirtoklásuk, 137 (a City-nek 789) sikeres passz, 367 labdaérintés (a City-nek 1040) ennyire voltak képesek. Esélyük sem volt, nem is tudom mit akartak Chris Hughtonék.

Otamendi a kezdőkörig, Laporte a vendégek térfeléig nyomult előre. Fernandinho már a tizenhatosuknál összeszedte/osztotta a labdákat.

Walker is sokat tört előre, osztoztak a jobb szárnyon Sterlinggel. Raheem nagy meccse volt ez. A góljánál jól érkezett, de feltűnően aktív, agilis volt. Fellökték, felpattant, otthagyott több védőt, lőtt, remek gólpasszt adott Agüeronak.

Majdnem hibátlanul passzolt (74 passzból 73 ért célba), csodálatos volt.

Hat meccs, négy gól, két gólpassz. Pazar idénye lehet ez is, remélem hamar aláírja végre a szerződéshosszabbítását.

A bal oldalon megint Zincsenko kezdett. Csak a kezdett a pontos meghatározás, mert se nem védő nem volt (Sané többször zárt vissza a saját térfelére, mint ő), se nem szélső.

Az ellenfél térfelének a közepe felé húzódott, rajta folyt keresztül a játék. Közel 12%-ban volt nála a labda (az egész Brightonnál 19.9%-ban) és neki volt a legtöbb jó passza 122 (128 kísérletből, az egész Brightonnak volt 137 jó passza...). Le a kalappal, nagyon ott volt a srác.

A bal szél Sané fennhatósága volt, teljesen rendben volt a teljesítménye. Sebessége követhetetlen volt a vendégvédőknek. A gólpassza pontos volt. Jó látni a megszokott Leroy-t.

A két Silva szabta meg a játék fazonját, David középről balra, Bernardo jobbra tolódott. BS most nem tört De Bruyne-i magasságokba, D.S. viszont azt a fesztelen, pontos, okos varázslatot hozta, amiért imádjuk.

Agüero volt az ék. Pepnél is megkérdőjelezhetetlenül ő az első számú csatár. hogy Sterling elől testtel zárta ki a védőt, ha kellett melózott, ha kellett sprintet vágott ki, gólt lőtt, jól játszott. Harmincadik csapat volt a Brighton, amelynek gólt lőtt Sergio a Premier League-ben.

A gólja után azonnal jött is le. Sorban Jesus, Mahrez (Sané helyett), majd a meccs legvégén Foden (Merlin helyére) lépett még pályára. Nem sokat tett hozzá egyikőjük sem.

A nyomasztó fölény már a kezdősípszó után fojtogatta a Brightont, de a gól 'csak' a 29. percben született. A vendégek képtelenek voltak megtartani egy kirúgásuk után akár egy pillanatig is a labdát, minden sávot zárt egy-egy City játékos, egy rossz passz után Bernardo Silva iramodott meg a megszerzett labdával, Agüero kapta, aki adta ki Sanénak a balszélre, aki az alapvonalhoz közeledve átlőtte az ötösön a labdát, érkezett Sterling. 1:0.

A visszafelé loholó védőknek esélye sem volt.

A kérdés csak az volt, mikor jön a következő és mennyi lesz még. Hiába a tűzijáték, egy lett már csak, de az az egy milyen!

Agüero átszlalomozik a fél Brightonon, lepasszolja Sterlingnek (további vendégjátékosok a padlón), aki húz ki balra (balról meg Sané futott középre, lekötve védőket), passzol befelé, a visszatett labdát a becsúszó Dunk előtt tette a hálóba Sergio.

Csak 2:0, de talán az idény legsimább meccse. Döbbenet, hogy az e hétvégi forduló előtt öt csapatot megelőzött a tabellán ez a Brighton, most meg megverték a West Ham-et.

A tabella tetején a csapat. Ha jövő héten is ott lesz, na az lesz az igazán nagy dolog!

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló: 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://prideinbattle.blog.hu/api/trackback/id/tr1314283547

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.