Az Aranycsapat esszenciája a Revie-tervben

2018. november 25. 18:30 - Kiddo21

manchester city angol foci retrócity don revie bert trautmann wembley ken barnes les mcdowallMa van a nevezetes londoni Anglia - Magyarország mérkőzés, azaz a 6:3 65. évfordulója. 1953. november 25., sok szempontból sorsfordító dátum. 

A legendás magyar Aranycsapat játéka nagy hatással volt a világ labdarúgására. Nem volt ez alól kivétel az angol labdarúgás, azon belül is a Manchester City sem. A magyar csapat egy radikálisan új felállást alkalmazott, ennek pedig a mélységből induló Hidegkuti Nándor volt a kulcsszereplője. Ugyanezt a szerepet az a Don Revie töltötte be a City-ben, aki inkább a Leeds United menedzsereként maradt meg a futballszeretők emlékezetében, holott az 50-es években az egyik legsokoldalúbb játékosnak számított Angliában. Hajtás után röviden arról lehet olvasni, hogy hogyan is vált a Manchester City az 50-es évek közepén kiesőjelöltből, a szigetország egyik meghatározó csapatává.

A második világháborút követően az 50-es évekbe kissé döcögősen lépett át a Manchester City. Az 1949-1950-es szezon végén az akkor egyik legnépszerűbb angol klub kiesett a másodosztályba. Az addig három évig menedzserként dolgozó Jack Thomson távozott a kispadról, helyére az akkori City-vezetőség egy olyan személyt képzelt el, aki képes volt arra, hogy hatékonyan ösztönözze a játékosokat. A választás arra a skót Les McDowallre esett, aki 1937 és 1949 között játékosként már szolgálta a manchesteri kékeket. Aktív labdarúgó pályafutásának befejezése után egy évig (1949-1950) volt a Wrexham menedzsere, így éppenséggel nem egy rutinos, sokat megélt szakember ült le a Maine Road hazai kispadjára (1950-1963).

manchester city angol foci retrócity don revie bert trautmann wembley ken barnes les mcdowall

Les McDowall

A kitűzött cél egyértelmű volt: McDowallnek vissza kellett juttatnia a csapatot az angol első vonalba! Munkája kezdeti stádiumában elhappolta a korszak egyik legnagyszerűbb walesi szélsőjét, Roy Pault az Arsenal elől, aki később megkapta a csapatkapitányi karszalagot is.

Ha nehezen is, de McDowall vezetésével második helyezettként azonnal vissza tudott kapaszkodni a City az első osztályba 1951-ben. Ott azonban korántsem úgy kezdődött a következő idény a csapat számára, ahogyan azt elképzelték. Tíz forduló alatt mindössze 7 pontot tudott összekaparni McDowall csapata, a legelső idegenbeli meccsről ráadásul egy 5-1-es zakóval térhettek haza. A skót menedzser kénytelen volt belenyúlni a klub pénztárcájába, és 25 ezer fontért szerződtette Don Revie-t a Hull gárdájától.

Revie nem volt ismeretlen a City drukkerek számára, hiszen 1949-ben egyszer már megkörnyékezte a klub, ám a center akkor inkább maradt akkori állomáshelyén, Leicesterben.

Amikor először szóba került Manchester, ellátogattunk a feleségemmel a városba, hogy találkozzunk Jack Thomsonnal, a Manchester City akkori menedzserével. Mikor megérkeztünk, irgalmatlanul szakadt az eső. Az első benyomások miatt valahogy nem éreztük azt, hogy nekünk ezt a várost kellene választani. Később persze aztán rájöttünk, hogy nem is olyan rossz lakhely ez...

manchester city angol foci retrócity don revie bert trautmann wembley ken barnes les mcdowall

Roy Paul, Bert Trautmann és Don Revie. A három alappillér.

A kékek végül 39 ponttal a 15. helyen végeztek a tabellán, 11 pontnyira a kiesési zónától. A csapat megragadni látszott a legfelsőbb osztályban.

Egyénileg remek játékosok alkották ekkor már a City-t. Paul, Trautmann és Revie korának meghatározó játékosai voltak a maguk posztján. Csapatként azonban valamiért nem funkcionáltak tökéletesen. McDowall sokáig nem találta a csapathoz igazán passzoló stratégiát, a City így hullámzó teljesítményt mutatott: hol remek meccsen verték a városi rivális Unitedet, hol pedig pocsék játékot bemutatva zakóztak otthon a gyengének számító Huddersfield ellen. A következő két idényben is hasonló produkciót mutatott a csapat, mindkétszer a tabella második felében végzett a City, a kiesést azonban rendre el sikerült kerülnie a McDowall-csapatnak.

Az 1954-1955-ös szezon már létfontosságú volt McDowall számára. Három gyengébb idény után muszáj volt kitalálnia valamit, mivel a türelem már fogytán volt a vezetőség részéről. Abszolút tisztában volt ezzel maga McDowall is, aki keményen belevetette magát a munkába és a nyári alapozást a szokásosnak számító időponttól már 3 héttel korábban elkezdte a csapattal.

Az egyik tréning után odaszóltak neki, hogy a tartalékcsapat egy teljesen új taktikát próbál meg elsajátítani. A skót másnap felkereste a tarcsikat, akik éppen edzőmeccset játszottak. McDowall a saját szemével láthatta azt, hogy a fiatalok egy forradalminak számító felállást alkalmazva lefocizták az ellenfelet. Ugyanazt a visszavont centerjátékot alkalmazták, mint amellyel a magyar Aranycsapat 1953. november 25-én a Wembley-ben 6-3-ra, fél évre rá a Népstadionban pedig 7-1-re páholta el az angol válogatottat, és amellyel Sebes Gusztáv csapata uralta az 50-es évek egyetemes labdarúgását.

John Williamson, a City akkori játékosa nem is rejtette véka alá a véleményét Revie előtt.

Ez egy tökéletes gyógymód az összes problémánkra. Ha ez egyszer beindul, képtelenség lesz megállítani. Ezt a taktikát teljes mértékben rád szabták, Don.

manchester city angol foci retrócity don revie bert trautmann wembley ken barnes les mcdowallMcDowall nem habozott, azonnal elkezdte gyakoroltatni az új felállást a csapattal. A rendszer elsajátítása ugyanakkor eleinte akadozott. Revie (akinek visszavont centerként kulcsfeladat jutott az új szerkezetben) és a mellette játszó Williamson nem igazán értették meg egymást, a City pedig az első fordulóban beleszaladt egy 5-0-ás zakóba a Preston ellen. Azonban amikor Williamson helyett kipróbálták az addig csak a tartalékcsapatban szerephez jutó Ken Barnest, minden a helyére került, a játék tökéletesen elkezdett működni.

Ken Barnes 2004-ben így emlékezett vissza arra az időszakra.

A taktika majdnem kútba esett, ám Revie meggyőzte McDowallt arról, hogy adjon nekem is egy esélyt Williamson helyén, elvégre az elsők között sajátítottam el az új játékrendszert. A következő meccsen, a Sheffield United ellen már kezdtem is, és a terv álomszerűen működött. Attól kezdve rendszeres kezdővé váltam, a csapajáték pedig hibátlanul összeállt.

A terv abszolút megtestesítette a tökéletes csapatmunka fogalmát. Még Trautmann is tevékenyen kivette a részét belőle. Hosszú és pontos kidobásai rendre Revie-t keresték, aki a labdaátvétel után rövid passzokkal rögtön Barneshoz továbbította a labdát. Barnes addig tartotta meg a labdát, amíg Revie fel nem ért a helyére, mikor ez megtörtént, Revie a visszakapott labdával gyakorlatilag védő nélkül kerülhetett már gólhelyzetbe. A Revie-terv elnevezést maga Don Revie mindig visszautasította, szerinte az érdem az egész csapatot megillette, nemcsak őt. Barnes markáns szerepét pedig minden egyes alkalommal kihangsúlyozta: nélküle a taktika soha nem jöhetett volna létre.

manchester city angol foci retrócity don revie bert trautmann wembley ken barnes les mcdowall

Az 1956-os FA Kupagyőztes csapat felállása.

A sheffield-i meccs után egyértelművé vált, hogy a Manchester City már nem a kiesés ellen fog küzdeni, ahogyan tette azt a korábbi szezonokban. A következő hét meccséből ötöt megnyert és csak egyszer kapott ki. Ezután következett a manchesteri derbi a Maine Road-on. A második világháború előtt a City számított egyértelműen a város első számú csapatának, a világégés után azonban a United átvette a vezető szerepet. A játékosként a City-t szolgáló Matt Busby irányításával ígéretes alakulat formálódott az Old Traffordon akkortájt.

A szeptemberi meccsen a City 3-2-re verte városi riválisát. Februárban az FA Kupa 4. körében is összekerült a két csapat, az ugyancsak a Maine Road-on rendezett derbin ismét McDowall fiai diadalmaskodtak (2-0). Két hétre rá pedig már az Old Traffordon mérkőztek meg, immár a bajnokságban. Trautmannék egy 5-0-ás csapást mértek a hazaiakra, ilyen nagyarányú City-sikerre az OT-n utoljára 1926-ban (6-1), no és persze 2011-ben volt példa.

 

manchester city angol foci retrócity don revie bert trautmann wembley ken barnes les mcdowall

A City végül a 7. helyet kaparintotta meg a bajnokságban, mindössze két ponttal lemaradva a 2. Wolves mögött, Revie pedig megkapta az év játékosa díjat. De az FA Kupában is jól ment a csapatnak. A United után a Luton (2-0), a Birmingham (1-0) és a Sunderland (1-0) sem okozott gondot Revie-éknek, így a Manchester City 1934 után ismét bekerült a kupa döntőjébe, ahol a Newcastle várt rá. Az 1955-ös fináléban azonban a sérülésekkel megtizedelt City nem bírt az ellenfelével, és 3-1-re kikapott a Newcastle-től.

A következő, 1955-1956-os idényben már a 4. helyre ért oda a City, az igazi áttörést azonban a kupában produkálta a csapat. Érdekesség, hogy erre a szezonra Revie elveszítette stabil helyét a kezdőcsapatban, helyette a fiatal és agilis Bobby Johnstone-t favorizálta McDowall. Jobbára Revie nélkül, a Manchester City újfent a döntőig masírozott, ahol a Birmingham City-vel került össze a Wembley-ben.

manchester city angol foci retrócity don revie bert trautmann wembley ken barnes les mcdowallBill Spurdle betegsége miatt McDowall órákkal a meccs előtt változtatni kényszerült az előre eltervezett kezdőjén, a mellőzött Revie ennek köszönhetően megint a kezdőcsapatban találta magát. Közvetlenül a kezdősípszó előtt, a csapatkapitány Roy Paul arra lett figyelmes az öltözőben, hogy Revie két kisebb fadarabot szorít a kezében. Paul természetesen azonnal megkérdezte tőle, hogy mégis mik ezek. Revie elmondta, hogy egy cigány asszonytól kapta őket, mégpedig azért, mert majd szerencsét hoznak neki a meccsen és a későbbi pályafutása során egyaránt. Paul csak nevetett, de Revie-n látszott, hogy nagyon hisz a babonában.

Ken Barnes is emlékezetes pillanatokat él át a meccset megelőzően.

A Birmingham volt a kupafavorit, de az elmúlt évi vesztes döntő után nem engedhettük meg magunknak, hogy megint veszítsünk, a Főnök is teljesen egyetértett ezzel. Én minden meccs előtt titokban elszívtam egy "gyors cigarettát" a mosdóban, pont akkor azonban McDowall rajta kapott ezen, és igencsak megkaptam a magamét. Próbáltam megértetni vele, hogy nálam ez egyfajta hagyomány, de nem engedte, hogy közbeszóljak, mert kivette a számból a csikket és gyorsan rátért a meccsre: "Egy tapodtat sem mozdulhatsz Peter Murphy (a Birmingham középpályása) mellől, levegőt sem hagyhatsz neki!"

manchester city angol foci retrócity don revie bert trautmann wembley ken barnes les mcdowall

A két fadarab jó ómen lehetett, hiszen Revie remek játékával és Hayes, Johnstone valamint Dyson góljaival a Manchester City 3-1-re nyert. A mérkőzés örökre emlékezetes maradt azért is, mert Trautmann az utolsó negyedórát törött nyakkal védte végig. A Daily Mail másnap ezzel a címmel írt a mérkőzésről:

Revie diadala!

A tegnapi döntő Revie-ről szólt, senki másról. Az első perctől fogva a mérkőzés embere volt, a Birmingham képtelen volt féken tartani.

Manchester városában óriási ünneplés tört ki, hiszen a City a kupát, a United pedig a bajnokságot nyerte meg abban az évben. A Wembley-ben a City szurkolók olyan drapériákat tűztek ki, amelyek mindkét manchesteri csapatot éltették, a Manchester Evening News pedig a következő szalagcímmel jelentetett meg különszámot: A brit labdarúgás királyvárosa!

Barnes pedig végre nyugodtan rágyújthatott egy jó szál cigire.

Lehet, hogy a meccs előtt meg tudta akadályozni, de utána már esélye sem volt. Életem egyik legjobb füstölése volt.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://prideinbattle.blog.hu/api/trackback/id/tr4312480101

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.