Egy klub születése

2012. december 25. 08:00 - Kiddo21

2008 szeptembere óta nem egyszer jelentették ki többen, hogy a Manchester City egy történelem nélküli klub, amely csak játékszer egy dúsgazdag arab kezében. Ezt nemcsak különböző blogokon, fórumokon álnév alatt írogató - divatos kifejezéssel élve - trollok gondolták, gondolják így, hanem korábban a különböző médiumokban is bele lehetett futni ezekbe a baromságokba. Minden klubnak megvan a maga történelme, legyen az sikeres, vagy kevésbé sikeres. A City esetében is igaz ez, sőt hatványozottan is, hiszen ebből a szempontból egy hullámvasúthoz hasonlítható a klub, nem hiába van az a kifejezés, hogy typical City. Hajtás után visszamegyünk cirka 150 évet a történelemben, hogy pontos képet kaphassunk kedvenc csapatunk születéséről, hiszen valahogy el kellett kezdődnie ennek a klubnak is a történelme...

Amikor a Manchester City korai történelmét vizsgáljuk, nem mehetünk el Manchester városának múltja, történelme mellett. A klub mindig is igen szorosan kötődött a világ legelső ipari városának a fejlődéséhez. 1800 és 1851 között kb. 1 millió lakosa volt Manchesternek, ez a szám a 20. század elejére megduplázódott. A rohamosan fejlődő textilipar rengeteg bevándorlót vonzott Anglia vidékeiről, Írországból, de Európa (Olaszországból és Németországból) más országaiból is egyaránt. A gyors ütemben növekvő népesség nagy hatással volt Manchester külvárosaira, Ardwick Greenre, Bradfordra és Gortonra. Számos bevándorló, vagy éppen a városközpontból kiszoruló manchesteri lakos költözött ide.

A Manchesterből a szomszédos Cheshire városába tartó legfőbb útvonal volt a Hyde Road, amelyen haladva juthattunk el a manchesteri városközpontból Gorton külvárosába is. Gorton a 19. században tulajdonképpen két területre oszlott: Gortonra és West Gortonra. Előbbi 1909-ben, míg utóbbi 1899-ben olvadt bele teljesen Manchesterbe. Az Ardwick és Gorton között elhelyezkedő West Gorton tulajdonképpen a semmiből nőtte ki magát az 1800-as évektől. A populációja egyenletesen nőtt, az 1850-as évekre már több mint 2000 lelkes polgárt számlált. Számos gyár és manufaktúra épült meg ebben az időben, amely még inkább meggyorsította a külváros fejlődését.

A fejlődés ellenére West Gorton a 19. század közepéig nem rendelkezett templommal.

Egy Jabez Ashworth nevű úriember 1857-ben költözött West Gortonba. Ő állt annak a kezdeményezésnek az élére, hogy a városrészben épüljön meg egy templom a lakosok számára. Évekkel korábban egy Droylsden nevű kisváros kápolnaépítésében tevékenyen kivette a szerepét, hasonlót tervezett West Gortonba is. Ashworth felkereste a helybéli üzletembereket és az ők, valamint adományok segítségével 1865. november 30-án felszentelték Szent Márk-templomát.

A Szent Márk templom

A Szent Márk-templom

Manchester több társadalmi problémával is küzdött. A szegénység, a szervezett bűnözés, a túlzott alkoholfogyasztás mellett aggasztó jelenséggé kezdett válni az 1860-as évek végétől az úgynevezett scuttling is, amely gyakorlatilag azt jelentette, hogy 1-1 városrész fiatalabb (túlnyomórészt 14 és 19 év közötti) férfi lakosai bandákba verődve, kövekkel, botokkal, parittyákkal megütköztek a szomszédos városrész fiataljaival. Nem kimondottan bűnözés céljából űzték ezt, sokkal inkább a helyi identitás és a büszkeségük erősítése miatt. Na és persze ott volt a hírnév jelentősége is, elvégre nem mindegy, hogy ki a környék legtökösebb bandája.

A west gortoni srácok túlnyomórészt a riválisnak számító Bradfordból és Miles Plattingből érkező bandákkal csaptak össze. A scuttling egyre növekvő népszerűségét jól jellemezte, hogy a harcok alkalmával megjelentek már a nézők is, ők is főleg a város fiatalabb rétegeiből kerültek ki. Ez ellen pedig valakinek tennie kellett, hiszen a fiatalság előtt mégsem lehetett egy olyan példa, ami a munka helyett, az agresszióra és a destruktív életmódra ösztönöz.

A Szent Márk-templom, élén az igazgatójával, az ír Arthur Connell-lel, megpróbált fellépni a scuttling ellen. A templom igyekezett a közösségi élet központjába kerülni, a fiatalság számára pedig sokkal hasznosabb alternatívákra próbálta meg felhívni a figyelmet. Ilyen volt például a krikett, amely a brit birodalom legnépszerűbb sportja volt már akkor. Az 1850-es évek végéről már vannak feljegyzések arról, hogy West Gortonban jelen volt a sportág, a felszentelés után pedig már csapata is volt a Szent Márk-templomnak, 1879-től pedig utánpótláscsapattal is rendelkezett. Ez - valamint az újonnan alapított egyházi iskola - valamelyest felkeltette a fiatalok érdeklődését, de teljesen megoldani nem tudta a gondokat. Továbbra is elterjedt volt a szegénység, az alkoholizmus, a bűnözés, azon belül is a bandaharcok.

1879 májusában a Gorton Reporter nevű újság szerint körülbelül 500 fiatal vett részt egy West Gorton-Bradford összecsapásban. A helyzet kezdett kritikussá válni, hiszen nem egyszer haláleset is bekövetkezett 1-1 verekedés alkalmával. Manchester keleti részében - beleértve főleg a West Gorton, Bradford és Openshaw körzeteket - 20 év alatt pestis módjára elterjedt a scuttling népszerűsége, ami igencsak veszélyeztette az egész város fejlődését.

Letartóztatott scuttlerek.

1879-ben Anna Connell (Arthur Connell lánya), Thomas Godbehere, egy helyi befolyásos vállalkozó, valamint a krikettcsapat elnöke, William Beastow elhatározták, hogy létrehoznak egy olyan egyesületet (Working Men's Club), amely megpróbál segíteni a fiatalok szociális helyzetén.

Pontos információk nincsenek a megalakulás mechanizmusáról, csak teóriák és találgatások. Egyes kutatások szerint a labdarúgócsapat egyenesen a krikettcsapat bizonyos játékosaiból alakult meg, teljesen kizárva a fent említett egyesület szerepét. Egy 70-es évekbeli tanulmány azonban ennek ellenkezőjét állítja, azaz, hogy a foci abszolút a Working Men's Clubnak köszönhető, a krikett pedig nem játszott semmilyen szerepet sem. Az igazság valószínűleg a kettő között van. A kulcs Beastow személye lehetett, aki az egyesület és a krikett mellett más sportágak támogatójaként is számon tartják a históriák, így akár ő (vagy éppen egy krikettjátékos is) is bemutathatta az újdonságnak számító labdajátékot a helyi ifjúságnak.

Hiteles források bizonyítják, hogy a Szent Márk-templom csapata (zömmel a junior krikettjátékosokkal) 1880. november 13-án, délután 15 óra 15 perces kezdéssel lejátszotta első labdarúgó mérkőzését a macclesfield-i baptista templom csapata ellen, amelyet utóbbi nyert meg 2-1-re.

Az első mérkőzés tudósítása.

Maga a labdarúgás egyébként nem volt még túlzottan népszerű Manchesterben (a MU jogelődje, a Newton Heath 1878-ban alakult meg). Az első hivatalos futballmérkőzést 1876 decemberében játszották le a városban, amikor is a Sheffield és a Manchester Association találkozott egymással a szent márki krikettcsapat eredeti pályáján, a Longsight Ground-on. Az 1877-1878-as FA Kupa küzdelmeiben jelen volt már egy Manchester FC nevű csapat, amely 1878 januárjában a Stoke gárdájával mérkőzött meg a longsight-i pályán (ami egyébiránt a Szent Márk-templom szomszédságában volt található). Ez a két mérkőzés feltehetőleg markáns lökést adhatott a labdarúgás népszerűségének a gortoni lakosok körében, hiszen immár teljes valójában is láthatták a sportot.

Néhány héttel a történelmi mérkőzés után, a St. Gorton's (West Gorton) megkezdte első szezonját, ahol 9 mérkőzésen (mind barátságos) 1 győzelmet, 3 döntetlent és 5 vereséget könyvelt el. Hazai meccseit a Brooks & Doxey's nevű vasgyár területén létrehozott pályán játszotta. Három felemás idényt követően, 1884-ben némi átalakuláson ment át a klub. Nevét Gorton Association Football Clubra változtatta és teljesen külön vált a krikettcsapattól. A vasgyári pályát otthagyták, és a néhány utcával odébb, néhány font fejében béreltek egy földterületet a Pink Bank Lane-en (ami szintén a Szent Márk-templom közelében volt).

Érdekesség még, hogy az 1884-1885-ös szezonban kezdte el használni a csapat azt a fekete mezt, amelynek mellkasán egy fehér kereszt volt látható. Pontos magyarázat nincs arra, hogy miért pont ezt a dizájnt választották, itt is csak találgatások vannak a mai napig (többek között lehet olvasni vallási okokról, a templom vagy a gortoni szabadkőműves mozgalom szerepéről, ebből kifolyólag pedig a templomos és johannita lovagrendek viseletéről is).

A Gorton AFC csapata 1884-ben.

A Gorton AFC csapata 1884-ben a jellegzetes mezükkel. A kép jobb szélén álló kalapos úriember állítólag William Beastow.

1887 nyarán a magas bérleti díj miatt új otthonba költözött a Gorton AFC. A választás Ardwick körzetére esett, ami kb. másfél kilométerre van a manchesteri városközponttól. Ám mivel a csapat új székhelye már a gortoni városrész határain kívülre esett, a Gorton AFC névváltoztatásra kényszerült. Így lett a klub neve ekkortól Ardwick Association Football Club. Itt kell megjegyezni, hogy az "Association" név egyáltalán nem olyan szerepet töltött be, mint a "Wanderers" vagy éppen a "Rovers", hanem ezzel különböztették meg a klubot a szomszédban található Ardwick Football Club nevű rögbi csapattól.

Az immáron Ardwick AFC néven futó csapat a Hyde Road-on talált olyan területet, amit érdemes volt labdarúgópályává alakítania, természetesen ezt is bérelték, méghozzá egy vasúttársaságtól. Szintén a Hyde Road-on, egy hotelben hoztak létre egy főhadiszállást, innen irányították a klub mindennapos dolgait, de fontos találkozók helyszíneként, meccsnapokon pedig öltözőként is funkcionált. A következő 30 évet döntően befolyásoló lépés volt, hogy a tiszteletbeli elnöki székbe az a Stephen Chesters-Thompson ült, aki befolyásos városatyaként és a Chesters Sörfőzde tulajdonosaként élt-halt a klubért. Innen is ered az Ardwick AFC akkori beceneve, a "brewerymen", azaz "sörgyáriak".

A Hyde Road Hotel.

1888 és 1891 között mind a pályán, mind pedig azon kívül nagymértékű fejlődést produkált az Ardwick. A chesters-i sörgyárnak köszönhetően a Hyde Road pályája egy 1000 fős lelátóval gyarapodott. De nemcsak a csapat járt jól ezzel a gyümölcsöző kapcsolattal, hanem a maga a sörgyár is. A hazai meccseken természetesen a Stephen Chesters-Thompson vezette cég folyékony kenyerét szolgálták fel a nagyjából 5 ezer fős (a Newton Heath elleni meccseken ez a szám általában megduplázódott) drukkerhadnak. Elkezdték lerakni a klub professzionális alapjait is. Egy Jack Hodgetts nevű játékos volt az első az egyesület történelmében, aki fizetést kapott, mégpedig heti 5 shillinget.

Érdemes még megemlíteni, hogy egy 2009-ben meglelt 1890-1891-es csapatképen látszik először, hogy a csapat a világoskék-fehér színkombinációjú mezt viseli. Ez a szezon áttörés volt egyébként a klub történelmében, ugyanis 1891 áprilisában 1-0-ra megverte a Newton Heath csapatát a Manchester Kupa döntőjében, amivel megszerzi a csapat története első trófeáját. Ugyancsak 1891-ben történt, hogy az Ardwick AFC felvételt nyert a Football Allience bajnokságba, ami a Football League riválisaként működött. Így a "brewerymen" már nem csupán barátságos és kupameccseken, hanem egy szervezett bajnokságban is kipróbálhatta magát.

A Football League 1888-ban jött létre, ám négy éven keresztül nem rendelkezett manchesteri csapattal. A League amolyan elit társaságként működött, csatlakozni csak úgy lehetett, ha a liga csapatai megszavazták azt. Jóval nívósabb bajnokság volt mint az Allience, és nagyobb potenciállal is rendelkezett.

1892 áprilisában döntés született a League és az Allience összeolvasztásáról, ami után létrejött egy 16 csapatos első- és egy 12 csapatos másodosztály. Az 1892-1893-as szezont utóbbiban kezdte meg az Ardwick, aminek a végén az 5. helyet szerezték meg.

A következő idényben nem alakultak valami kedvezően a dolgok a klub körül. A pénzügyi helyzet eléggé megromlott, ehhez jött az is, hogy a pályabérlés megoldása is egyre nagyobb akadályokba ütközött, a vasúttársaság valamilyen oknál fogva fel akarta bontani a klubbal kötött egyezséget. Egyre több játékos távozott, emiatt volt olyan mérkőzés is, ahol mindössze 10 emberrel tudott kiállni az Ardwick. A csapat gyengén muzsikált, 1894 tavaszára az újraszavazási (a többi csapat szavazás útján dönthetett arról, hogy a zónába jutott klubok maradhatnak-e a bajnokságban) zóna közelébe került a gárda.

Joshua ParlbyElőször a The Umpire News nevű napilapban jelent meg, hogy néhány Ardwick bérletes új klubot szándékozik létrehozni Manchester City Football Club néven. A mendemondák szerint, az egész állítólag az Ardwick akkori menedzserének, Joshua Parlby-nak volt az ötlete. Azon a véleményen volt, hogy ha Manchester városának a nevét használják, sokkal sikeresebb és népszerűbb lehet a csapat. Bárhogyan is volt, 1894. április 16-án hivatalosan is megalakult a mai néven is futó Manchester City FC csapata. A Chesters sörgyár az új klub mögé is beállt, stabilizálta a megörökölt negatív pénzügyi helyzetet, illetve a vasúttársasággal is sikerült egyezségre jutni a bérlés kérdésében, így a Hyde Road stadionját nem kellett elhagynia az újonnan alakult klubnak. Parlby számára a következő nagy feladat Manchester City felvétele volt a Football League-be.

A menedzser mindent megtett annak érdekében, hogy a League illetékesei rábólintsanak a City csatlakozására. Az elbíráló bizottság előtt hangsúlyozta a klub ambícióit, erősségeit, sőt, magának Manchesternek a kiemelkedő szerepét is említette a birodalmon belül, ami kapcsán pont kapóra jött neki, hogy éppen a végső döntés napján avatta fel Viktória királynő a manchesteri hajócsatornát, ami a korszak és az egész ország egyik legnagyobb beruházása volt.

A liga elfogadta a jelentkezést. Később a többi csapat, a Leicester Fosse mellett megszavazta a City indulási jogát is a Football League másodosztályában.

Parbly ezután kezdte lerakni annak a csapatnak az alapját, amely első manchesteri klubként 1904-ben megnyerte története első jelentős trófeáját (FA Kupa). Tette mindezt 4 évvel a Manchester United, 26 évvel az Arsenal és 51 évvel a Chelsea előtt.

Az 1904-es FA Kupagyőztes Manchester City. Középen a kupa mögött ül Billy Meredith, az angol foci első sztárjátékosa.

14 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://prideinbattle.blog.hu/api/trackback/id/tr175656530

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

297074 2012.12.25. 21:57:41

Remek írás lett! Látszólag még folytatás is kéne, hogy legyen... :D

262190 2012.12.25. 22:24:15

Nem értem miért töröltétek a kommentemet. Számomra világos, hogy amikor valaki azt "meri" mondani, hogy a city egy "történelem nélküli klub", akkor pont az 1904 utáni időszakra gondol (mondhatni a lényegre)...

296258 2012.12.25. 22:29:41

[Szumics666](#1022312) ez nincs törölve, ez egy komment, az előző nem volt az.

344708 2012.12.26. 09:41:38

rengeteg csapat van amelynek "nincs történelme". pd. a debrecennek van ? 90 előtt egy első és másodosztály között ingázó csapat volt. videoton ? leszámítva egy bravúros uefa kupa szereplést, semmi. de a chelsea sem szárnyalt abramovics előtt ... a mai fociban sajnos rengeteg pénzre van szükség, hogy eredményeket érjél el, még akkor is ha ez egyébként nem szimpatikus. ami az írást illeti: öröm volt olvasni ! gratula.

256435 2012.12.26. 10:21:21

kicsitoff: a blognak egy mérettel kisebb betű állna jól

336477 2012.12.26. 10:35:06

[RTB](#1022448): Hmm, nálam teljesen jó a betűméret. Milyen képernyőfelbontást használsz?

338546 2012.12.26. 14:12:01

Tényleg nagyon kellett már ez az írás, mert nagyon idegesítő, hogy azok, akik egy olyan klubnak szurkolnak, amelyik az elmúlt tíz évben és most éppen jó, azok azt hiszik, hogy csak ők szurkolnak igazi nagy klubnak. A Chelsea ebből a szempontból szót sem érdemel, minden értelmes szurkoló tudja, hogy tíz évvel ezelőttig a londoni kékek egy átlagos angol középcsapatnak számítottak, amely összesen 1 bajnoki címet, 3 FA-kupát és 2 KEK-et nyert. Ami már talán kevésbé ismert, az az, hogy 1990-ben a Manchester United is csak egy egykor szebb napokat látott klubnak számított, amelyet senki sorolt Anglia három legeredményesebb csapata közé. A Vörös Ördögök 1967 után 25 évig nem nyertek bajnoki címet, és 1968 után 1991-ig közelében sem jártak nemzetközi kupadöntőnek. 22 évvel ezelőtt összesen 7-szeres bajnoknak, 7-szeres FA-kupa győztesnek és 1-szeres BEK-győztesnek számítottak - akkoriban több bajnoki címe volt a Liverpoolnak, az Evertonnak és az Arsenalnak, és pont ugyanannyi az Aston Villának. De nézzünk körül máshol is! Az nem vitatható, hogy a Real Madrid és a Barcelona az elmúlt fél évszázadban mindig az egyik legnagyobb klubnak számított Európában. Ezzel együtt a madridi fehérek 1966 és 1985 között egyetlen nemzetközi kupát sem tehettek a vitrinjükbe, 1971 és 1981 között még csak döntőbe sem jutottak egyik nemzetközi kupában sem - mint ahogy 2002 óta sem, de ez más lapra tartozik. A katalánok büszkesége, a ma majdnem mindenki által a legnagyobb futballklubnak tartott Barcelona 1960 és 1990 között összesen 2 bajnoki címet nyert - ennyit az Athletic Bilbao és a Real Sociedad is nyert abban a három évtizedben. Mielőtt valaki félreértené: semmi bajom a MU-val, a Reallal vagy a Barcával. Viszont nagyon idegesítő, hogy ezeknek a csapatoknak a szurkolói közül sokan azt hiszik, hogy az ő kedvenc klubjuk mindig is a világ egyik legjobbjának számított, és már 20, 50, 100 évvel ezelőtt is minden focistának az volt a vágya, hogy ezekben a csapatokban játszhassanak. Az erőviszonyok a nemzetközi futballban is változnak, még ha lassan is. A '70-es évekig nem volt tényező az Ajax vagy a Bayern München, abban az évtizedben aztán mindkét klub uralta egy ideig a nemzetközi klubfutballt. Utána jött a korábban sehol sem jegyzett Liverpool nagy korszaka. Aztán a '90-es években a korábban domináns olasz klubok helyét átvette a fent említett MU-Real-Barca hármas, aztán tíz évvel ezelőtt csatlakozott hozzájuk a Chelsea is. Most új trónkövetelők jelentek meg, mint például a City és a PSG. De ettől ezek még nem múlt nélküli klubok, ahogy a régi idők nagyjai sem tűnnek el a süllyesztőben.

304440 2012.12.26. 15:16:16

Ez mind szép és jó, ehhez hasonló kezdetekkel sok angol klub rendelkezik, a hagyomány jelentése mást takar... A legtöbb csapatnál nem arab játszótér a sztori vége, hanem általában ragaszkodnak az alapelveikhez, identitásukhoz, ez erre a klubra nem igaz. Az is csak legenda, hogy Manchesterben népszerűbb a City. A hagyományt majd néhány évtized múlva lehet emlegetni, ha marad a tulaj (erre nem lennék olyan büszke), addig a posztíró nevét lehetne említeni a dologra, Kid...

336477 2012.12.26. 15:43:55

[wolandrules](#1022590): "A legtöbb csapatnál nem arab játszótér a sztori vége, hanem általában ragaszkodnak az alapelveikhez, identitásukhoz, ez erre a klubra nem igaz." Ezt kifejtenéd bővebben is? Nagyon kíváncsi vagyok, hogy miért gondolod ezt. :)

316969 2012.12.27. 16:13:22

Itt sokan félreértik a vita okát. Nem azzal van a probléma,hogy új trónkövetelők vannak,hanem azzal amint ezt probálják elérni. A ManCity a Cheslea és és PSG féle csapatok csak ontják a pénzt magukból mert a készlet szinte kifogyhatatlan,nem úgy mint a velük egy ligában szereplőknél. Lehet,hogy a Macheste Unitednek vagy a Barcelonának se voltak sikereik minden egyes évtizedben a 20. században,de nem is így építették fel azt a tiszteletre méltó státiuszt amit jelenleg képviselnek a mai futballbvan. Amugy a poszt érdekes,de nem sikerült szimpatikusabbá tenni a csapatot.

296258 2012.12.27. 18:33:28

[szponzor](#1022557): igen, sokan elfelejtik, hogy a mu hihetetlen hegemóniája a baromi sikeres saját nevelésű aranygeneráción kívül a Pl és a Bl indulásának is köszönhető (az Eu-ról és a Bosman szabályról nem is beszélve. A vörösök jókor voltak jók. A City nem volt jó helyen, ezt a hátrányt máshogy nem lehet leküzdeni, csak pénzzel. Hagyományok vs. zsoldoscsapat. Ugyan már! Az eddigi meccseken alig volt húsz olyan játékos az ellenfelek kezdőcsapataiban,akik saját nevelésűek, pedig lassan a huszadik forduló jön a bajnokságban...

297074 2012.12.27. 18:40:07

[Kid21](#1022611): Ez engem is érdekelne. Az arabozás már jól megy, de amennyire a City "identitásának" nem volt sok köze hozzájuk, annyira nem alapították mondjuk zsidók a Unitedet, Glazerék mégis megjelentek. Vagy mi számit "alapelvnek"? Arab befektetés nem alapelv, minden más az?

296258 2012.12.27. 18:52:02

[Wazzaaa](#1023695) a mai foci azért lényegesen megváltozott. az új tv-s szerződéseken, a Bl indulásán meggazdagodott "tradicionális" klubokat máshogy nem lehet utolérni, csak pénzzel. nekünk sem tetszik, de ez van. meg kell nézni, kik nyerték meg a három nagy bajnokságot, az utóbbi tíz évben, nem túl változatos a lista.

338546 2012.12.28. 12:06:18

[Wazzaaa](#1023695): Inkább Te érted félre az egészet, de ezt már mgyuri is leírta. Mitől lenne a tiszteletreméltóbb a MU vagy a Barca, mint az Aston Villa és az Athletic Bilbao? Semmitől. Sőt, 1990-ig még csak sikeresebbek sem voltak. Viszont amikor a sok pénz beáramlott a labdarúgásba - reklámozók, BL, befektetők -, akkor éppen ők volta fenn, így ők markolták fel a nagy pénzt. Ennek köszönhetően pedig ma már sokkal sikeresebbek, mint a Villa vagy a Bilbao. A pénznek nincs szaga - ezt az örök igazságot már kétezer éve megállapította Vespasianus császár. Mitől lenne jobb az a pénz, amit az UEFA vagy az AON utal át a MU-nak, mint az, amit az arab tulajdonos a Citynek? Mindkét klub a sok pénznek köszönheti a sikereit - aki ezt nem látja, az tévedésben él. A '90-es évek elején a MU és a Barca volt jókor jó helyen, most a PSG és a City. Ennek semmi köze a négy klub múltjához, vagy tiszteletre méltó voltához, de még a szurkolóik számához sem sok.