A 80-as évek közepétől már erőteljes és keserű jelei voltak annak, hogy a Manchester City egyre nagyobb sebességgel halad lefelé az angol labdarúgás lejtőjén, miközben a United pont az ellenkező utat járta be. Pénzügyi nehézségek, tüntetések Swales ellen, menedzserkeringők, kiesés a másodosztályba. Javarészt ezek is jellemezték a City-t egészen a 2000-es évekig. 1989. szeptember 23-án, a Maine Roadon megrendezett 111. manchesteri derbin azonban a jóval esélytelenebb City csodát tett a nagyságrendekkel gazdagabb és jobb játékosokat felvonultató United ellen. 

Azaz a játékosnak nincsenek semmilyen kiemelkedő gyengeségei. Az egyik mértékadónak tartott, statisztikákkal is foglalkozó oldal, a whoscored a játékos profilján legalábbis ezt tünteti fel az erősségei mellett.

Viszont nevetséges lenne azt hinni, hogy pusztán az oldal jellemzése miatt hozta volna el a vezetőség azt a védőt, akinél egyébként többször csak Messit választott meg a meccs emberének a tavalyi év során.

Egy Premier League-ben szereplő, BL-ben is induló csapat 8 millió fontért manapság fiatalokon kívül csak töltelékembereket igazol, és ha még egy mellékes rendszerbeli hiányosságot is pótol ezzel (név szerint: hazai nevelésű játékosok számának a korrigálása), akkor tényleg felesleges az egésszel foglalkozni. Alapjáraton tehát kijelenthető, a kutyát nem érdekelné Fabian Delph nyári átigazolása...

Az ínséges posztidőkhöz képest most egy hosszabb hangvételű írás érkezik, ahol bemutatásra kerülnek a legtehetségesebb fiataljaink: ki épp milyen fejlődési stádiumban van, mikorra törhet be, ha egyáltalán, vagy csak simán hol is tartózkodik épp a nagyvilágban. Beszámolók, merész jóslások, kedélyborzoló HD videk a folytatásban... 

Dögmeleg (nem csak itthon, hanem Manchesterben is), de az élet nem áll meg, sőt, most kezdődik el csak igazán!

A hét elején a keret nagy része visszatért a vízpartról és megkezdődött a felkészülés a 2015/2016-os szezonra. Nem csak az edzések kezdődtek meg, hanem a csapat egy része el is indult a közel egy napos repülőútra, Ausztráliába, ahol egy rangos ellenfelekkel teletűzdelt nemzetközi tornán vesznek részt a srácok.

Alig egy hónap és már igazi meccsek jönnek, de végre eljött az uborkaszezon érdekfeszítőbb része.

Eltűntünk. Már jó ideje. Ennek több oka is van: egyrészt,  a csapat az elmúlt szezonban mutatott igencsak visszafogott teljesítménye nem túl sok motivációt szolgáltatott az írásra (így megy ez, ha az ember egy olajos csapat divatzsoldosdrukkere ugyebár), másrészt a mindennapi munka mellett helyett maximális fordulatszámon pörög a fesztiválszezon is, amely további idő- és energiaegységeket szív el az ember szabadidejéből, ergo kurvára nehezen vesszük rá magunkat, hogy a közel 40 fokos hőségben odaüljünk a laptop elé átigazolási pletykákat pötyögni két Krúdy-fröccs között.

Ez a csonka poszt is csak azért született, hogy legalább egy minimális életjelet mutassunk, hogy voltunk, vagyunk és remélhetőleg leszünk is a későbbiekben.

2003. június 26-án ezen a napon, azaz pontosan tizenkét éve hunyt el tragikusan Marc-Vivien Foé, a csapat kameruni középpályása.

Nyugodj Békében!

Tizenhat évvel ezelőtt játszotta a csapat az egyik legfontosabb meccsét, ever a Wembley-ben.

Bizony volt olyan időszak a Manchester City történelmében, mikor nem az FA Kupa vagy a Community Shield volt a tét az angol futball szentélyében. 1998-ban klub elérte története mélypontját, kiesett a harmadosztályba. Tette mindezt Premier League alapítótagként és KEK-győztesként. Az 1998-1999-es szezont tehát a Football League Second Divisionben kezdte meg.