Nem kell túl nagy képzelőerő ahhoz, hogy úgy kijelentsük, a Manchester City egy korszakának végéhez értünk.

Érett már egy komoly pofon, az utóbbi hetekben kezdett szétesni a csapat, most sem sikerült felrázni őket. Igazi tipikus régi City, most mondjuk nem hiányzott.

Mancini egyik legrosszabb napja volt ez a szombati, bármihez nyúlt, szarrá változott. A mélyrepülés már a meccs előtt elkezdődött, nem akartam hinni a szememnek, mikor kezdtek kiszivárogni a bennfentes információk, hogy nem Pantilimon, hanem Hart fog védeni. Amikor kiderült, hogy a hír igaz, első őszinte reakciónk nem lehetett más erre, mint ez:

Mi lehetett az ok? Costel nagyon is jó volt a Chelsea ellen, talán az, hogy Panti belengette, hogy pattanna? Én nem tudom, de az eddigi teljesítménye (a döntőig egy benyalt gól) és Mancini határozottan kijelentette: Pantilimon véd a kupában. Erre nem.

Jó nagy paraszt vagy, Mancio.

Ez a kis közjáték annyira nem összeegyeztethető a sportszerűséggel, az FA kupa szellemével, hogy lehetett tudni, ezt a sors az olasznak (mint valami perverz brit Lúdas Matyi) háromszor fogja visszaadni, jó keményen, hátulról.

A sport tv-s felvezetőműsor csak tovább lombozta a hangulatomat, az elmúlt hetek eredményei és az előjelek nem tettek túl derűssé, kupadöntő ide vagy oda.

A meccs olyan volt, mintha az áprilisi bajnoki folytatódott volna. Mancini nem tanult abból a meccsből, Martínez pedig örült, hogy összevakart tizenegy épkézláb játékost.

A Citynél a legerősebb csapat kezdett egyetlen kérdés az volt, hogy Milner vagy Nasri kezdjen, de az utóbbi hetekben jobb formában lévő francia vonult ki a többiekkel.

Ez a döntő az utóbbi évek legrosszabbja volt. A csapat az "úgyis lövünk egy gólt valamikor" elvet követte, a Wigan meg foggal-körömmel, szívvel-lélekkel küzdött.

A gól csak nem jött, a tempó is a Wigannek kedvezett, akik fizikailag pompásan bírták a dolgot (néha az volt az érzésem, hogy a City viszont nem) és Robbles kapus és a védelem mellett Callum McManaman játszott egész jó focit.

A 'laticsnek is lettek helyzetei, a meccs pedig minden várakozást alulmúlt. Nem, hogy szőnyegbombázás nem lett, még City fölény sem.

Mancini kavarni kezdte a kártyáit, de a nevetségesen szűk taktikai repertoárjából (ami a kispadon ülő játékosoknak is köszönhető) szemezgetett. Előbb Nasri helyett jött Milner (ha Barry helyére jön James talán jobban járunk), majd az egyik legősibb húzását vette elő, Rodwell váltotta Tévezt. Carlost lehozni?! Miért? Nem volt csúcs ő sem, de benne aztán mindig benne van a gól.

Minden tiszteletem Jacké, de az elmúlt két szezonban többet volt sérült, mint ép, amikor meg játszott, akkor az akarásból fakadó nyögésen kívül nem jött ki belőle több, és ez most sem volt másképpen.

Yaya felment Agüero mögé, Jack pedig Barry mellé. Az idősebbik Touré a támadósorban sem lett jobb, sőt. Yayát hiába rakták össze múlt heti sérülése után, távolról sem volt az igazi, és ez áll Silvára is, aki a derbin összeszedett rúgás óta nem tud visszazökkenni a régi kerékvágásba.

Mindenki készült a hosszabbításra, főleg miután az egész szezontól már szemmel láthatólag kifáradó Zabaleta egy rossz ütemű becsúszás után megkapta második sárgáját.

A meccsnek vége lett a rendes játékidő leteltével.

Amikor beívelték az a szögletet, zsigerből éreztem, hogy gól lesz. Az is lett.

Hiába találták el ekkor először a kaput, megérdemelték. Megérdemeltük.

Távolról sem biztos, hogy itt a Mancini éra vége, de jelen pillanatban nem tennék nagy pénzt arra, hogy az olasszal kezdi meg a felkészülést a csapat.

A helyére a legnagyobb esélyesnek Manuel Pellegrini szombaton bejelentette: elhagyja a Malágát.

Mancini a megfelelő ember? Pár lépésre volt csak, hogy a csapat legeredményesebb City menedzser legyen, ever. Nehéz lesz lenyomni a szurkolók torkán a változást. Nem volt nagy kedvencem az elején az olasz, de valahol most megértem őket. Ne legyen már kudarc két ezüstéremmel és a szuperkupával zárt szezon (az ilyen eredményen való siránkozására való jogot hagyjuk meg 3-4 európai topcsapat szurkolóinak).

Nem is ez az elbukott döntő a baj, nem is a korai Bl búcsú, hanem az, ami az elmúlt hetekben zajlik (ennek persze egyenes következménye volt a kupabukta). Kedvtelen, formán kívüli csapat, a partvonalon túl tehetetlenül ücsörgő edzővel. Tényleg az volt az ember érzése, nem sok hatása van a csapatára.

Az új "spanyol" vezetőséggel nem ápol túl jó viszonyt (az átigazolási politikában felmerülő nézetkülönbségek lehet az alapja ennek), de a kupadöntő elbukása csak könnyebbé teszi Mancini kirúgását.

Mancióra rákérdeztek a hogyan továbbra, őt továbbra is csak azt hangsúlyozta, ő a City edzője, jó munkát végez, csak az fáj neki, hogy a főnökei nem állnak ki mellette, mikor támadások érik. Két hét, mint mondta, aztán minden kiderül.

Meglepetés nem lesz.

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló: