"Pressure is a creation of you're own mind. If you think about it, pressure doesn't exist."

Mindezt Kompany twittelte ki a minap. Szó se róla, mostanság igen csak slágertéma a Premier League véghajrája felé haladva, hogy most akkor melyik csapat van megáldva a "nyomás" áldásos terhével, ha létezik ilyen egyáltalán persze. A City, hogy éllovasként nem bukhatja el pontelőnyét a Uniteddel szemben, avagy Fergiék, hogy másodikként tudják-e tartani a lépést a "hangos szomszéddal"?

Nem tudom ki, hogy van vele, nekem ez a "nyomás" téma mindig is egy irtó közhelyes kifejezésnek számított, amit az újságírók vagy a tévéstúdiókban helyet foglaló műsorvezetők vagy éppen az előttük helyet foglaló suckértők előszeretettel használnak fel arra, hogy aktuális megállapításuk, eszmefuttatásuk stb. minél frappánsabban hangozzon.

De nem csak a médiában dolgozók durrogtatnak ezzel, hanem maguk a játékosok is bátran szövik bele nyilatkozataikba. Itt is van példának a mintaférj Ryan Giggs, aki szerint minden "nyomás" a Manchester City-n van. Szerinte SAF lehet kulcs a végső sikerben, illetve a United játékosainak kedvező korösszetétele (a fiatalok éheznek a sikerre, az öregek pedig már megízlelték blabla...). Vinny, AKA Vincent Kompany erre pár napja gyorsan rákontrázott, mondván, őket egyáltalán nem, az üldöző bagázst viszont nagyon is zavarhatja az ádáz fizikai mennyiség. Ezt a véleményét pedig megfejelte a fentebb is említett tweetjével.

Általános vélemény még, hogy a bajnoki címért folyó versenyben a United képviseli a tapasztalatot, a rutint, míg a City mellett a minőség és a gyakorlatilag kimeríthetetlen játékoskeret szól(hat). Ezekben van is persze némi igazság, ha azt nézzük, hogy a Norwich elleni meccset a két veterán, Giggs és Scholes nyerte meg a ragsnek, Mancini pedig saját kény-kedve szerint rotálhatja a középpályásokat és a védőket (Tévezzel kiegészülve pedig a csatárokat is hamarosan).

De ott van még a sorsolás is, amiben a pár héttel ezelőtti helyzethez képest fordult a kocka, és most már talán a mi naptárunk tűnik nehezebbnek, miután a Chelsea, az Arsenal és a Liverpool elleni rangadókat letudták Fergiék, nekünk pedig még hátra van az előbbi kettővel a találkozónk (és persze ott van még a Stoke és a Swansea elleni idegenbeli túra is...). Így, ha a vasárnapi spuds elleni bajnokit is sikeresen abszolválják vörös ördögék, akkor az április 30-i manchesteri csúcsrangadóig csak azt kell tenniük, hogy lazán behúzzák az egymást követő felhozómeccseket és ordítva neki állnak majd drukkolni a Chelsea-nek és az Arsenalnak. Bár azért azt se felejtsük el, hogy a rangadókon nekünk is kijött eddig a lépés, egyedül a Stamford Bridge-en botlottunk meg, ezt leszámítva mi sem állunk sokkal rosszabbul e téren.

Ám szerintem a rangadókon kívül most már az a legnagyobb kérdés, hogy melyik csapat tudja begyűjteni a legtöbb győzelmet az úgynevezett "kicsik" ellen, mert bár ellenük lehet a legnagyobb eséllyel behúzni a 3 pontot, viszont ellenük is lehet a legnagyobbat pofára esni, lásd MU-Blackburn vagy Sunderland-ManCity.

A "nyomásra" visszatérve. Hogy melyik csapatnak kell megküzdeni vele, azt döntse el mindenki maga. Én azon a véleményen vagyok, hogy "nyomás" alatt nem a City, de még csak nem is a United van, hanem majd az április 30-i meccs bírói hármasa lesz, akiktől az idei bírói teljesítmények ismeretében lesz félnivalónk.