Továbbra sem klappol valami. Piszok gyenge mutatványt adtunk elő ma is, amely alapján megint nem érdemeltünk volna győzelmet. Tompaság, ötlettelenség és rengeteg hiba, körülbelül ezek jellemezték leginkább a játékunkat a mai nap. Pedig nagyon kellett volna egy önbizalom növelő győzelem.

A potters és a Real elleni csorbát illett volna kiköszörülni az Arsenal ellen az Etihadban. Ehelyett azonban egy über gyenge meccsen mindössze csak remiztünk a londoni alakulat ellen. Bővebben a hajtás után.

Mancio apánk végre olyan védelmet rakott össze, amelyre nyugodtan azt lehet mondani, hogy összeszokott négyest alkot. A Zaba-Vinny-JLo-Clichy védő alakulat darálta le a tavaszi nagy hajrá szinte összes meccsét, így aztán talán esély volt arra, hogy végre megússzuk kapott gól nélkül a meccset. Visszatért a kezdőbe, és a pihentetett Tévez helyén kezdett Agüero, aki még a Soton elleni idénynyitón sérült meg. A sérült Nasri helyét pedig Scott Sinclair foglalta el a pálya szélén.

A kezdőcsapat így állt fel: Hart - Zabaleta, Kompany, Lescott, Clichy - García, Yaya - Sinclair, Agüero, Silva - Džeko.

Nem sok izgalmas dolog történt a pályán az első játékrészben. A két csapat szinte csak távoli lövésekkel próbálkozott, ám mint Hart, mint pedig Mannone könnyedén hárította ezeket, feltéve ha egyáltalán kaput találtak a lövések... Az Arsenal a gyors, tempírozott rövid passzokkal próbált meg helyzeteket kialakítani, mi pedig hol a széleken, hol pedig egyéni akciókból igyekeztünk az Arsenal kapuja elé kerülni. Az újak közül főleg Sinclair bizonyíthatta volna ma, hogy nem véletlenül vettük meg, de Scott barátunkat a labda túlzottan is zavarta, alig volt jó megmozdulása, így aztán bátran nevezhetjük botrányosnak a teljesítményét... A félidő (és talán az egész meccs) egyetlen pozitívuma Lescott fejes gólja volt a 39. percben, 1-0.

A félidőben tehát legalább vezettünk, de korántsem tekinthettünk nyugodtan a második félidő elé. Érezhette ezt Mancini is, Sinclairt bent tartotta az öltözőben és Rodwellt küldte ki helyette, amely a szokásos változtatást is eredményezte: Yaya a védők elől feljebb lépett Dzekoék mögé, Rodwell pedig Javi Garcíával próbálta meg megszűrni Cazorláék támadásait.

Ez kezdetben még működött, ám a meccs utolsó harmadára az Arsenal egyértelmű mezőnyfölénybe került. Ennek ellenére nekünk voltak meg a lehetőségeink, Kun előtt három helyzet is adódott, ám egyik lövése sem volt eredményes. Itt meg is jegyezhetjük, hogy a második lövése előtt senki sem szólhatott volna egy rossz szót sem, ha Mike Dean tizit ítél, mivel Koscielny egyértelműen szabálytalankodott Agüeróval szemben a lövést megelőzően. És pont Koscielny gondoskodott arról, hogy az ágyúsok ponttal utazzanak vissza Londonba: egy szögletet Lescott pechesen pont a francia bekk elé fejelt, aki köszönte szépen és felvarrta a lasztit a pipába, 1-1.

A végén még megvolt az esély arra, hogy betuszkoljuk a győztes gólt, de Kompany látványos ollózását védte Mannone, az eredmény pedig nem változott.

Összességében nézve igazságos a végeredmény, egyik csapat sem érdemelte volna meg igazán a három pontot. Ami minket illet: nem győzzük szajkózni, de a legnagyobb talány továbbra is David Silva. Az egyik, ha nem a legrosszabb meccse volt a mai City mezben. A lehelet finom cselei nem jönnek be, rengeteg labdát szór el, és a döntő helyzetekben rendre rossz megoldást választ. 1-1 meccsen még elbírjuk ezt, de hosszútávon - főleg Nasri távollétében - kurvára meglátszik ez a támadójátékunkon. Hiába Yaya megindulásai, Agüero betörései, vagy a szélső védők felfutásai, egy pocsék Merlinnel ezek gyakorlatilag  semmit sem érnek.

A visszafogott forma tehát tovább folytatódik. Hiányzik a lendület, a kreativitás, nem tudjuk úgy dominálni a meccset, ahogyan a tavalyi szezonban oly sokszor. Nincs vészhelyzet, nem arról van szó. Még nagyon a szezon elején vagyunk, de a hibákat most, még idejében meg kell találni és ki kell javítani, különben gyötrelmes szezonunk lesz.

Folytatás kedden az Aston Villa ellen, immáron a ligakupában.