Egy biztos, idén ezt már jól megtanulhattuk: ha azt látjuk, hogy Edin Džeko a kispadon kezdi a meccset, akkor ráérünk leülni a képernyő elé, nem kell sietni. Nyugodtan menjünk ki a kertbe, ebédeljünk meg, tegyünk az asszony kedvére. Esetleg elugorhatunk még sörért, elvégezhetjük a nagydolgunkat, felhívhatjuk bájcsevegni a rokonokat...

Szóval tegyünk bármit, ami a jólesik, a meccs lényegi része úgyis csak akkor fog elkezdődni, amikor Edint becseréli Mancini!

A meccs előtt tudtuk, hogy nem a legnehezebb túrája lesz ez az idén a csapatnak, de a Birmingham mellett fészkelő madarasok tartogathatnak egy-két kellemetlen percet, ami így is lett végül.

Az sem jelentett túl nagy örömöt, hogy a meccset a City szurkolók nagy kedvence, Mark Clattenburg vezette. Most sem hazudtolta meg önmagát, dobálta a lapokat (a kiállítás mondjuk pont jogos volt), nem volt a kezében a meccs. Nem lesz a kedvencem. Mancini (Hart és Kompany kivételével) inkább azokat a játékosokat rakta a kezdőbe, akik nem kaptak behívót hazájuk válogatottjába (Barry, Richards, Tévez, Nasri), de többiek (Balotelli, Clichy, Lescott, Milner, Yaya) is csak egy meccset játszottak az elmúlt két hétben. Így a fáradságra senki sem panaszkodhatott.

Az első félidőben a Citynél volt többet a labda, a hazaiak szinte nem is támadtak a hazaiak. Fordulatot a meccsben a 23. perc hozott, amikor Kompany eladta a labdát a félpályánál, Shane Long megiramodott, Milner ment utána, de csak buktatni tudta, piros.Illetve az emberhátrány nem is jelentett akkora fordulatot, a City ment előre mintha mi sem történt volna, a Brom pedig csak védekezett. Gyakorlatilag el sem találták Hart kapuját a szünetig. A második félidő is City lehetőséggel indult, Tévez lövését csak nagy bravúrral hárította Foster.A legnagyobb lehetősége a csapatnak az 59. percben volt, egy Tévez szabadrúgás után Richards, Yaya és Balotelli is gólt szerezhetett volna két lépésre a kaputól, de ez sem jött össze. Mancini a 64. percben szánta el magát cserére, Balotelli helyett jött Agüero. A Váltás érthető, mivel Mario teljesítményének kb. ez volt a csúcspontja:

Persze ez túlzás, az első félidőben volt egy szenzációs megoldása, amikor két védőt hagyott ott a tizenhatoson belül, és csak nagy nehezen tudták a lövését blokkolni.

Mancini előtt nem sokkal cserélt Steve Clarke is, és úgy tűnt, ő lesz a meccs cserekirálya.  Dorrans helyére jött Odemwingie, aki pár perc múlva gólpasszt adott Longnak.

Az ír csatár csúnyán átverte a védelmet, simán kijátszotta a les csapdát. 1:0.

Mancini nem az utolsó tíz percre szarozhatott, beküldte Barry helyett Džekot, így a kilenc mezőnyjátékosból három csatár volt a pályán mögöttük Nasrival és Yayával.

A 79. percben Clichy iramodott meg a bal szélen, a cserként beálló Gera Zoli szabálytalanul tudta megállítani. Tévez beívelt, és persze, hogy az alig több mint egy perce a pályán lévő Džeko fejelt gólt! 1:1.

Szerencsére Foster megirigyelte Hart szerdai kifutását.

Clarke meg akarta nyerni a meccset, behozta Lukakut, de elkövette azt a hibát, hogy Longot nem hagyta fent. Erre Mancini is reagált, lehozta Tévezt, Kolarov és állt be.

Minkét csapat nyerni akart, mentek előre. Az utolsó öt percben a legnagyobb helyzetei Lukakunak voltak (hál’ istennek, hogy csak tíz percet kapott). A 91. percben is fiatal belga ollózott, Hart védett.

A szögletet viszont elbaltázták, a védelmet nem szervezték meg, a labdát elvesztették, Agüero meglépett a jobbszélen, a felfutó Džeko elé tálalt, aki nem hibázott. 1:2!

Elképesztő, hihetetlen végjáték. Fel sem tűnt, hogy a hazaiak többen vannak a pályán, az utolsó tíz perc kivételével nem sok olyan momentumuk volt, ami alapján azt mondanám, hogy megérdemelték volna a győzelmet.

Idén tényleg nincs unalmas City meccs. Az meg külön tanulmány részét képezhetné, miért van az, hogy a csatárok most már több gólt lőttek idén csereként, mint kezdőként.

Az üldözők (Spurs, Everton, gúnárok) botlottak, megvan a győzelem, nem volt ez rossz hétvége!

A meccs jegyzőkönyve, és az összefoglaló: