Érdekes ez a vasárnap, előbb szorítunk a (szó szerint) sötétkéknek, hogy legyen még reális esélyünk a bajnoki címre, aztán jönnek az égszínkékek (azaz mi). A második meccs élvezeti értékét (eredményét?) nagyban befolyásolja majd az első végeredménye, lehet szurkolni (bosszankodni), all délután…

Olyan meccs volt ez, mint egy kötelező húsvéthétfő a rokonságnál. El tudnád képzelni, hogy jobban is eltöltöd a napod, vannak unalmas (nem egyszer kínos) részei, de összességében mégiscsak jól érzed magad, kellemes visszagondolni rá. Valami ilyesmi volt a hétfői meccs is.

A kölnit már az én a ruhámból is csavarni lehet, a rengeteg sonkától zsíros izzadságcseppek ülnek a homlokomon, a sok főtt tojástól fingok, a pálinkától meg böfögök egyfolytában, de nem adom fel. Ma este meccs!