Elkezdődött. A távol-keleti hakni (és felkészülés az új szezonra).

Szerdán le is pörgött az első meccs, a Premier League Kínába kihelyezett kupa-izé-meccsei részeként, a West Ham United volt az ellenfél, akiket sikerült szépen földbe állítani.

Meglepett ez azért.

Minden kezdet lehetne ilyen remek.

A csapat másfél napos késéssel érkezett meg a kommunista diktatúrába, hogy a nyugati világ elfogadottnak számító szórakoztató gépezetét bemutassa Nanking népének.

Szóval nemigen volt idő átállni, a Jetlag tényleg tud pusztító lenni (nem véletlenül hívják így azt a magyar zenekart) egy komolyabb edzés után a West Ham elleni elődöntő várt a City-re az Olimpiai Sportközpontban, ahol nem rúgták ki a ház oldalát, hogy a világ legnagyszerűbb bajnokságának legjobb csapatát lássák.

A verzió: az elvtársak nem tudták otthagyni a gyártósort, hogy végre az igazán működő államforma teljesen letarolja a világot, vagy a B verzió: a kínaiak annyira vendégszerető népek, hogy a 61+ ezres stadionban az Emptyhad feelinget meg akarták őrizni a világ másik felén is a csapatnak. Köszönjük.

Szóval a meccs. Jobb volt, mint vártam. Tényleg. Azt hittem az lesz a legemlékezetesebb jelenete az egésznek, ahogy a kis kínai-mascottok megijednek a bevonuláskor a füsttől. Nem így lett.

A kezdőben egy, az egy évig béna, egy régi-új játékos, egy tök új és öt fiatal City harcos kapott helyett. Szép kilátások.

Aztán tényleg szép lett. Nem is értem hogy. Pelle apó egy fokkal vaskosabb kezdőt dobált fel, de a jelek azt  mutatják, baromira nincs kész a csapata, lesz még mit szögelni, hogy City A-B-C vegyes így ki tudta őket vasalni.

Két és fél hét és a Wembley-ben már meccs a Community Tálért a Liverpool ellen. Elsőre nem gondolná az ember, hogy lassan kezdődik a szezon. Pedig már nyakunkon.

Az első percekben a City volt kezdeményezőbb, ha kölkök nem ennyire töketlenek tapasztalatlanok, akkor meg lehetett volna a gól, persze a 10. perc környékén két nagyobb helyzete volt a West Ham-nek is.

A 25. perc körül sajna kijött az, ami Angelino-ban benne volt az egész addigi meccsen. A baromi nagy hiba. Fredericks és Anderson is úgy ment el a visszaigazolt spanyol mellett, ahogy akart.

Szóval, úgy feküdt le a Anderson elé, mint a kisangyal, a keze a labdához ért. Jöhetett is a büntető. Noble bevágta. 0:1. Bravo-nak sok sansza nem volt.

Ám azt le kell írni, Claudio nem volt bizonytalan, voltak jó megmozdulásai. A legnagyobb védése a meccs vége felé Chicharito szabadrúgásánál volt, utána meg mázlija volt, mert a kipattanót Jarmolenko a kapufára küldte.  

Jó látni megint a kapuban látni Bravót, na.

Volt ivószünet, nem meglepő módon Pep Angelnio fejébe próbált beleverni a szokásos vehemenciájával pár dolgot.

A 30. perc után aztán nem volt már kérdés sok mindenről. A Barcelonától elorozott Adrián Bernabé olyan passzt adott David Silvának, hogy ihaj. Merlin mellel levette, majd szépen elpöckölte Jimenez mellett. 1:1.

Alig egy perccel később Ogbonna nagyon sután akasztotta Lukas Nmecha-t, büntető itt is. Nmecha végezte el, ő is magabiztos. 2:1.

A szünetben sok csere.

Le:

Nmecha, a gólján kívül azért szuper aktív nem volt, de hozzátette a magáét sikerhez.

David Silva, az új csk, az egyenlítő gól szerzője. A gólokkal nemigen kényeztetett minket mostanában, szóval jó volt ilyet látni tőle.

Az, hogy ő az igazi, az elsőszámú kapitány, na, azt még inkább. Nem tud, de nem is akar Vinny lenni, de megvan az a tekintélye a fiatalok előtt, a többiek követni fogják, akár merre is vezeti őket.

Bernabé, álom gólpassz, jó mozgások a szélen. Nagyon-nagyon sokat várok tőle. Remélem nem hiába.

Poveda, hát, ott volt ő is a pályán, igen. Semmi extra. Se lefelé, sem fölfelé nem lógott ki.

A második félidőben hiába jött be egy seregnyi stár a csapatba, nem éreződött a jótékony hatás, sőt, inkább felborult az egyensúly, inkább a londoniak kerültek fölénybe, de szép lassan helyére rázódtak a dolgok.

Az 59. percben egy rossz passzt Sané fülelt le, amit azonnal —tökéletes ütemben — továbbított a csatárnak behozott Sterling elé, Raheem egyedül kilépett és simán megoldotta. 3:1.

A gól után újabb cserehullám volt.

Lejött:

Laporte: a védelem közepén amit meg kellett tenni, azt megtette. Amikor előretört a West Ham, inkább a széleken vezette a támadásait, rá akkora nyomást nem helyezett az ellenfél.

Angelino: lassú, körülményes, átjátszható volt. Nem egy álomkezdés, reméljük, hamar túllép ezen és látunk tőle valamit ami bizonyítja, hogy nem csak azért lett visszahozva, mert own-grown player.

Danilo: nem az ő napja volt. Nem tudta sokszor felvenni a ritmust, annyival tűnt csak jobbnak a túloldalt futkározó kollégánál, hogy Dani nem követett el bekapott gólt eredményező hibát.

Doyle: Tommy az angol U-18-as csapat kapitánya, nagy ígéret, valamit mutatott abból miért is tartják nagyra. Nem csak valamit, egész sokat. Az egyik kellemes színfolt volt a középpályán. Még csak most lesz 18 éves. Ismerős a neve? Nem csoda, Mike Doyle unokája!  A másik nagypapa pedig Glyn Pardoe, nagyon menő lenne, ha Tommy is egyszer meghatározó City játékos lenne.

Ennek a túrának talán az a legfontosabb hozadéka, hogy a kölkök együtt edzhetnek a nagyokkal, Pep és stáb irányítja őket az edzésen (btw, az megvolt, ahogy Guardiola a meccsen milyen természetességgel fogja meg Arteta combját mikor leült a kispadra?).

Öröm bódottá ez mindenkinek. Pláne, ha a Fodenen kívül más is lehetőséget kap a csapatban.

Az egyik legfontosabb csere a túloldalt volt: Pellegrini behozta Zabaletát. Awww.

A 69. percben újabb csere, lejött az újfiú. Rodri. A csapat legdrágább játékosa, Fernandinho utódja, társa, ki tudja mije. Mondjuk Mahrez esetében is láttuk, Pep szívfájdalom nélkül hagyja a padon azt, akit úgy gondol, hogy a padon a helye. Még nem tudom hogy lesz a szerepe, mert azért 1:1 arányban nem kompatibilis Fernával. Az új szezon nagy kérdése Rodri lesz.

A 73. percben le is zárult a meccs, megint egy West Ham hiba a saját térfelükön, mindenki szuper előzékeny volt, Sané majd De Bruyne passzolt, Sterlingnek csak be kellett gurítani a labdát. 4:1.

Raheemnak jól állt ez a középcsatár szerepkör, tényleg. Agüero és Jesus szabadsága miatt simán el tudom képzelni az első meccsen, hogy kezd elől.

Bravo mellett csak Harwood-Bellis játszott végig. Ő az angol U-17-es csapat kapitánya, magabiztos, jó mozgású gyerek. Lassan mehet kölcsönbe valahová, hogy komolyabb tapasztalatra tegyen szert, aztán majd meglátjuk.

A szünetben beálltak közül De Bruyne és Sané gólpasszt adott. Leroyon nem látszott a megyek, vagy nem megyek a Bayernbe sztori, Kevin meg mozgott egy jót.

Silva váltotta Silvát, David gólt lőtt, jól szuperált, mint kapitány, Bernardo meg (még) nem pörgött fel üzemi hőmérségletre.

Stones, Gündogan és Aleix García megmutatta magát, Walkernél meg kiderült, hogy ideje lenne, ha felkeresné David Silva plasztikai sebészét, hogy megszaporítsa a hajhagymái számát.

Akit kihagytam, na az semmilyen nyomott nem hagyott bennem.

Holnap döntő (muhahaha), a Wolves ellen. 13:30, Spíler 1.

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló: