Megvolt kedden a felkészülési meccs a katalán fiókcsapat otthonában. Hát, izé. Nem volt se nem túl izgalmas, se nem túl érdekes.
Valahol az edzői utasítások erdejében elveszett a foci, nehezen lehetett átlátni mit is akar pontosan Pep.
Megvolt, sokat nem tudunk hozzáfűzni, remélem azért haszna volt valami.
A Premier League 2016/2017-es idénye elstartolt a múlt hétvégén. A City-nek a második fordulóban lesz az első hazai meccse (21-én, hétfőn látogat az Everton az Eastlandsre), amelyet az Etihad stadion megújulva vár.
Méltó otthon.
Nem csak a luxus a fontos, de akármilyen furcsa, a luxus közelebb visz a céljainkhoz.
Nehéz volt, baromi nehéz. Az újonc foggal-körömmel nagy erőkkel pakolta fel a téglákat a tizenhatosa elé. Nagy mázli — balszerencse — kellett volna a hazai pontszerzéshez.
A gálához pedig jobb összpontosítás, több egyéni villanás kellett volna. Nehéz volt, de csak áttörték a falat. Nem volt egy jó meccs, de kezdetnek jó lett bőven ez is.
Nehéz dolga volt a hazaiknak, baromi nehéz. Hughton megnézte a City a félkészülési meccseit, a saját csapatát ismeri, így döntött: falhúzás és imádkozás.
Baromi érdekes meccsel zárta a felkészülésnek ezt a szakaszát (a nyilvános/hakni edzőmeccsekre gondolok).
Érdekes, mert a helyszín különleges volt. Izland, a reykjavíki Laugardalsvöllur stadion. Érdekes, mert régi kedves ismerősökkel kezdődött a West Ham kezdője. Érdekes, mert megint láthattuk a csapat taktikai átalakulását.
Véget ért az idei amerikai kiruccanás. Azt kell mondanom kellemes volt.
Bizakodunk? Simán! Tudjuk hol tartunk? Háááátt, izé, bizakodunk — az meg simán megy nekünk —.
Az első meccsen a MU ellen pontosan tudtuk miért nem ment még a szekér, most csak reménykedhetünk, hogy Poch egy nímand, Pep pedig egy zseni. A Spurs játékosai bénák, az égszínkékek istenek, nem pedig éppen ott tartanak a londoniak az alapozásnál, hogy annyira be volt savasodva az izomzatuk, hogy alig bírtak mozogni.
De bizakodunk, jó lenne, ha amit most láttunk visszaintegetne nekünk a Premier League-ben is.
Ha volt valaki az elmúlt években a keretben, akivel azonosulni tudtam, az te vagy. Mind olyanok akartunk lenni, mint te, Pablo.
Véredet adtad, küzdöttél — meg is kopaszodtál — értünk.
Most elmész, de — mivel egy véletlenül Buenos Aires-ben született trú mancunian arc vagy — nem messzire. Látni, nézni, követni tudjuk egymást. Fogjuk is!
Viszlát, hősöm!
Volt időszak amikor még kurva jó volt a Bëlga, rögtön ez a szám jutott az eszembe ma reggel negyed nyolc felé.
Sorry, korán kellett kelni ma, na. Korán, mert meg kellett nézni, hogyan szecskázza fel a City Európa legjobb csapatát.
Nem, nem kell elszállni, nem ér semmit ez a győzelem, megy tovább a felkészülés, de jólesett.
Pár éve azt írtam egy ausztriai edzőmeccs után: nem kell mindent látni. Kurvára igazam volt.
De megint én voltam a hülye — a csajom értetlenkedése mellett — hajnalban meccs után kell kutatnom.
Az előző összefoglaló poszt óta a legnagyobb hír, hogy Kyle Walker csatlakozott a kerethez. Kellett is, mivel jobb bekk nemigen volt a keretben.
