Furcsa az elkényeztetett belünknek, ha nem látunk egy meccset, már szarul érezzük magunkat. El vagyunk kapatva rendesen, tizenöt éve volt, hogy kevesebb meccset láttunk egy hónapban, mint most — jó esetben — tíz nap nap alatt.

Jó lett volna látni, újabb sima meccs, Kompany visszatért, Jesus a kezdőben. Azért hosszabb videók és beszámolók alapján összeszedjük mi történt az FA kupa aktuális fordulójában.

A kezdőcsapat a Caballero — Sagna, Kompany, Kolarov, Clichy — Yaya, Delph — Sterling, Silva, Sané — Jesus volt.

Agüero összeszedett edzésen egy kisebb sérülést — a hírek szerint már rendben van —, így nem volt meglepetés, hogy nem volt a csapatban. Iheanacho merre járt? Jó kérdés. A gólérzékeny, fiatal — saját nevelésű — csatár eddig sem volt Pep kis szíve csücske. Kár érte..

A kapitány viszont visszatért, letolt egy meccset, joggal érezheti, hogy ő a legboldogabb ember a föld kerekén:

Pep is kiemelte, hogy — az eredetileg a perifériára szánt — a két öreg — Vinny és Yaya — remekül helytállt. Na ja, Joey is megállná a helyét, hidd csak el.

Yaya jó formát fut, ő lett decemberben a hónap játékosa házon belül, most is egy szép szabadrúgásgóllal zárta a meccset, előtte nem sokkal remek labdát tálalt Jesus elé, egyszer rezgett a léc, hogy megkapja a második sárgáját, de tényleg rendben volt a teljesítménye.

Kompany szeptemberben, a Swansea elleni ligakupa meccsen volt végig utoljára a pályán, ideje lenne egy újabb hosszú, eredményes, sérülésmentes sorozatnak a karrierjében.

Mint kapitány is hiányzik. Ez is a Guardiola féle City nagy baja, hogy nincs kapitánya. Reméljük nemsokára újra lesz.

Stones a kispadon volt, Otamendi pihent. Nem lennék meglepve, ha ma ők kezdenének a West Ham ellen.

A kapuban Willy kezdett, nem Bravo, kupameccs révén nem meglepő. Inkább az volt szokatlan, hogy nem kapott gólt a csapat. Az, hogy ő nem kapott gólt az nem meglepő, öt legutóbbi FA kupa meccsén négyen nem lőttek neki gólt.

A védelem a szokásos formáját mutatta, kellett is valaki hátra. Na, nem kell túl sokat beleképzelni a dolgokba, de kétszer(!!!4!!! emberek, védett egy kapus!!!), 2 alkalommal védeni tudott. Nagy szó!

Furcsa volt visszamenni az időben megint — a többségeteknek fingja sincs, milyen volt teletexten meccset követni anno, a fíling most hasonló volt az f5 nyomogatása közben a livescore oldalon —.

Yaya mellett Delph tette a dolgát. A jelek szerint végre teljesen rendben van. Felröppent a hír, hogy esetleg továbbáll már most, de Pep ranglistáján jelenleg Fernando előtt áll Fabian.

A támadószekció a szemtelenül fiatal Sterling-Sané-Jesus hármas volt. Guardiola is kiemelte: ők jelentik a csapat jövőjét.

Jesusnak nem jött össze a gól, de nagyon iparkodott. A gólpassza Raheemnak jó ütemű volt, Sané góljánál jól mozgott keresztbe, amikor Hennessey Kellyre ütötte a labdát, pechje volt.

A meccsen volt egy jó negyedóra, amikor ömlött az eső — a vizes fűnek itta meg a levét Jesus a meccs végén amikor szegény perecelt egyet, miután mindenkit kicselezett, a hírek szerint meg is húzódott — a beszámolók szerint ez rányomta nagyon a bélyegét a meccsre, a Palace nem tudott, az előnyben lévő City nemigen akart mit csinálni.

Ahogy elállt, jött Sané gólja. Ward egy fogalmatlan védő, ez látszott, de jól lépett ki, jól lőtte a kapuba a labdát.

Silva volt a karmester a fiatalság mögött az ész. Remek labdát adott Leroynak, jól játszott. Az utolsó 15 percre Fernando váltotta, Sané helyett Nolito, előttük pedig (már a 66. percben) Navas érkezett Sterling helyett.  Sok mindent nem tettek hozzá a meccshez.

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:

Újra egy idegenbeli kupameccs következik, a Premier League-be vágyakozó Huddersfield Town lesz az ellenfél — sajna Aaron Mooy nem játszhat —. Az újabb idegenbeli kupameccs nem meglepő, több mint két éve nem játszott az Etihadban FA kupa találkozót a csapat, ez lesz zsinórban a hatodik meccs zsinórban távol az Eastlandstől.

Két Premier League ellenfél, 8:0-ás gólkülönbség, nem rossz. Guardiola egyetlen reális trófea esélye ez a sorozat (nem is nevezett a keretbe senkit sem a nagyon fiatalok közül), a Championship play-off-ot érő helyén álló csapat nem lesz gyengébb (gyengülni mondjuk nemigen fog ezután sem a mezőny, a topcsapatok elkerülték egymást a sorsoláskor), mint a PL — a Sunderlanddel versengve — legrosszabb formáját futó Palace, pedig Big Sam nem rég kapta a hóna alá a londoniakat — vagy éppen emiatt?, de ne legyünk rosszmájúak, tegnap nyertek és sikerült egész jó játékosokat behúzniuk januárban  —.

A forma ellenére baromira meglepő volt, hogy a szurkolóikat mennyire nem hozta lázba ez a (tv-ben sehol sem látható) meccs...

A következő kanyarban a háromszoros bajnok (egyszeres kupagyőztes), az alig több, mint húsz éves — engem a boltonira emlékeztető —, fasza stadionjában mindent meg fog tenni, hogy ne legyen ilyen sima a dolgunk. Könnyen nem fogják adni magukat, jó túra lesz.

Jó túra lesz az esti is. Annyira nem lesz könnyű menet, mint a kupában, de nem lehetetlen egy újabb győzelem kiharcolása.

Payet elment nem fogják tudni pótolni. A védelembe stabilitást hozhat a most érkezett José Fonte, de nem látom a nagy meglepetést. Persze a védelmünk dönthet másképp.

Nálunk visszatér végre Fernandinho. Végre! Yaya és ő, remek páros lesznek megint középen. Vagy jön egy újabb piros lap.

A Chelsea nagyon meglépett, de közvetlen riválisok vannak olyan jók, hogy egyben tartják a hatodik helyig a mezőnyt. Nem tudom meddig lesznek ilyen előzékenyek, de lassan gurítani kéne valami komolyat végre.

Sikerült megint nem megnyerni egy rangadót. Eddig 'hatpontos' meccset — azaz a PL top 10-be tartozó csapat és BL csoportkör közvetlen riválisa ellen — eddig csak a Barcelona, a ManUtd, a Stoke és az Arsenal ellen sikerült nyerni, mondjuk a MU és a Barca nyert is meccset ellenünk.

Az Everton, a Chelsea, a Suprs, a Liverpool (még a tavalyi bajnok is...) törölte belénk a lábát, ezek mellett pontot kapott a S'oton és még egy-egyet a Tottenham és az Everton (így őket nem sikerült egyszer sem elkapni a szezonban...).

Újabb bosszúság, újabb elhagyott pontok.

Pepnek eltűnt a monyója. Benyelte élete legnagyobb bajnoki vereségét.

Ez egy akkora verés volt, hogy a fal — szombaton a Spurs — adja a másikat.

A szezon egyik legnagyobb pofonja. Érthetetlen alázás, újra pokol lett a Goodison.

Benyeltük. Újra. Pep is. Mi is.

Nagy reményeim nem voltak, de reméltem nem törli fel velünk a padlót a Barca. Megtették. Megint. Hülye hibák, bivalyerős ellenfél. Lehet kapaszkodni. Megint. Az elmúlt két meccsen elhagyott négy pont a csoportban, már több mint sok.

Bosszantó, több mint bosszantó meccs. Szar érzés a padlóhoz dörzsölődni.

Mi kellett volna? Sokkal kevesebbet hibázni. Ez nem fér bele. Szemben egy remek kapus — akinek akkor is szerencséje van, amikor nem annyira remek — egy masszív, összeszokott csapat, előttük a világ legjobb támadószekciója.

Bravo. Hát jah, hibázott, kurvanagyot. Ilyet Joey-tól nem látnánk, — Joeytól látnánk másmilyet —. Ő ott és akkor a saját hülyeségének — és a rendszer — áldozata lett.

Ott és akkor nem passzolnia kell egy kapusnak: fel kell lőni a harmadik emeltig a labdát. Picsánrúgni. Aztán a kezezés. Nonszensz...

Pep hangoztatja, neki egy sweeper keeper kell, egy jól passzoló, kvázi a védelem tagjaként működő portásra van szüksége. Rendben, lenyeljük, — mint a szégyellős kislány, aki imponálni akar a falu focicsapatának legnagyobb sztárjának — nem szokjuk meg, de lenyeljük.

Pep hangoztatja, inkább hibázzon x meccsen a kapus, ha előtte y meccsen hozza azt, amit elvár tőle. Amikor elkezdtem figyelemmel követni a City játékát, abban az időben Guardiolát és a buziskodó kapusát tüzes vassakkal a kezükben hajtották volna volna ki a városból a szurkerek a tenger felé — nem mintha akkoriban nem cserélgették volna orrba-szájba a menedzsereket amúgy is —.

Az elvárás, na ez ami a legnagyobb Bravon. Harminchárom éves korára elérte, hogy szétvesse a megfelelési kényszer, irtózatosan magas a léc, minden mozdulatát Hartéhoz hasonlítják. Nem könnyű, de ott és akkor félre kellett volna tenni a kurva filozófiát — persze ne legyünk igazságtalanok: akadt nem egy jó passza, védése, kifutása, de ezek miatt had ne gyújtsunk örömlángokat —.

Nem volt könnyű dolga eddig sem, de ezután a meccs után még sokkal, de sokkal nehezebb helyzetbe került. Nem lennék meglepve, ha nem bírná a nyomást.

Jött Nolito helyett Caballero. A spanyol szélső újfent megbizonyosodhatott: jól döntött amikor Manchesterbe igazolt, ebben a Barcában — merugye a pletykák szerint ők is hítták — nem játszana ennyit sem, az tutifix. Nem volt jó ő sem, de a csapat jobbjai között volt.

Nolitoval átellenben Sterling volt — talán — a legjobb, de ez csak annyit számít, mint mikor az első randin nem hangosat, hanem büdöset fingunk. Máshogy rossz.

Szóval jött Willy, aki azért kapott egy hármast, de messze a legtöbbet gürizett kb. mindenki közül, de csak benyelt így is hármat. A Wembley Willy is előjött legalább egy kicsit, kurva nagy kár, hogy Neymar a végén azért betalált.

Mi kellett volna? Egy csatár. Az mindenképpen kellett volna, egy jó Agüero. De Agüero még nem volt rendben — nem is csinált semmit amikor beállt, azaz de, volt egy (azaz 1 darab) passza —, Iheanacho franc tudja holt járt. de Bruyne remek playa, de nem csatár. Kevin tud gólt lőni, de nem ilyenkor, nem így, nem a Barca ellen.

Mi kellett volna? A megadott tizenegyes? Nem hiszem. A szerb spori tudna, nekünk kár büntetőt ítélni. Jó lett volna ha megadja? Fasza! Elértünk volna legalább egy pontot, ha értékesítjük — meglepett volna — ? Meglepett volna.

A védelem visszaállt négy tagúra, nem bírták a lépést. Amúgy sem bírják. A BL-ben a Steaua elleni selejtezőkön, a Borussia Mönchengladbach ellen, a PL-ben meg csak a Bournemouth ellen nem kapott gólt a csapat. Az nem ép, aki arra számított, hogy a Camp Nou-ban is össze fog jönni ez a bravúr.

Otamendi nem egyszer találkozott az ellenfél támadóival már, jól is avatkozott közbe nem egyszer, de ahogy csak áhítattal sasolták — Stonesszal egyetemben, de John parádésan lekövette szemmel Gündogan rossz hátrapasszát is — Dinho eltaknyolását és ahogy Messi belibben és gólt szerez. Őrület.

Otamanedi már most fasza, de a végtelenségig nem lehet őt sem feszíteni. Stonesnak meg még szüksége van nem egy ilyen meccsre, hogy olyan legyen, mint amilyennek szeretnénk. Mondjuk a félidő végi fejesét már majdnem bent láttam.

Kolarovot mintha kicserélték volna, sem a csapat, sem ő nem az, aki egy hónapja volt. Pazarul összeügyeskedte a büntetőt. A másik oldalt Zabaleta tette a dolgát amíg tudta, a sérülése baromi nagy kár. Clichy váltotta Zabmant, páholyból élvezte ki a felmosás perceit.

A kispadon (védő) Maffeo ült még, vele sem mentünk volna messzebbre, Kompany a holdon — megint felreppentek a hírek: Pep eladná, bónuszként a másik wtf story a héten a lapokban: Agüerot is —.

Fernandinho, hát az az elesés. Stigmaként izzott felette végig, remélem elfelejti hamar.

Gündogané volt a legnagyobb gólszerzési lehetőség, remekül fektette le a Silva által hatástalanított Piquét, de lövése nem volt elég emberes, hogy kifogjon ter Stegenen — az ezt követő kisszöglet-emelés kombón is besírtam —.

A Suáreznek adott hátrapassza meg....

Pepnek volt terve, de a terv bírt el ennyi hibát, Bravo kiállítása után összedőlt minden. Az első félidőben — valamennyire — működött is a dolog. A védelemben a leggyengébb láncszemnek gondolt Umiti területét támadták be (le), pechre a fiatal francia volt a védősoruk legjobbja...

Silva nem tudott ész lenni, ez is látszik, hogy ész nélkül letarolta Piquét. A legjobb momentuma az volt, amikor Stones fejére varázsolta a labdát az első félidő végén.

A védelem megszervezése és a Barca nyomás alatt tartása a jelek szerint túl sok energiát égetett el, mert épkézláb támadásvezetésre nem futotta. Az első félidő elején és a végén mutatott valamit — valamicskét — a csapat.

Aztán mikor minden elégett, jött az összeomlás, amit a kiállítás hozott el és Gündogan — és Kolarov — a biztonság kedvéért még dobott a tűzre, amikor úgy látták, hogy kezd kialudni. Az, hogy Mathieu volt olyan hülye, hogy két perc alatt lekéredzkedett zuhanyozni, már nem osztott és szorzott.

Sajna ez a Barcelona amúgy is jobb két góllal nálunk otthon, de kaptak még két gólt. Ajándékba.

A spanyol élcsapatok még messze vannak, várni kell még, hogy kiöregedjenek végre felvegyük velük a ritmust.

Az első hely nem lesz meg a csoportban. A tizenhat között baromi nehéz lesz. A 'visszavágón' valamit ki kell találni, mert a második hely is necc lesz így, ha ki-ki meccsre kell utazni Németországba, pedig most így áll a szitu.

A tavaszi elődöntő nagy ajándék volt. Most ez is álomnak tűnik.

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:

A számomra csak a magyar válogatott szereplése miatt élvezhető Európa-bajnokság után, pont egy hónapja indult be az érdemi munka a csapat háza táján. Végre végre a szabinak, dübörög az elő, nyakunkon az igazi szezon. Számukra kezdődik a meló, nekünk viszont ez az igazi élvezetek.

Szóval eltelt egy hónap Peppel. Beindult az új világ, megújult a címer, működésbe lépett a katalán board, van hírneves új playa a keretben, nem is egy, meg jöttek nem annyira hírnevesek is.

Túl szépen indult mindent, túl jól, túl simán. Elhittük, hogy minden rendben, patent minden, olajozott az átállás. Elhittük. Az a baj, hogy ti is elhittétek, fiúk. Az a nagyon-nagy baj, hogy elhitetted te is, Pep.

Nincs rendben minden — de szerencsére nem ég még a ház —, de nincs megállás, menet közben kell helyrepofozni a gépezetet.

A szerdai pofon után vasárnap már újra meccs. Meccs, de nem a könnyebbik fajából, a Soton masszív, kemény ellenfél volt. Megszerezték a vezetést, a védelmük meg a remek Virgil van Dijk vezetésével, foggal-körömmel védték az előnyt — majd miután sikerült egyenlíteni az egy pontot —, néha úgy éreztem, hogy soha nem fogunk gólt lőni, annyian ácsorogtak a támadók előtt.

A szerdai izé után újra Bravo állt a kapuban — nem nyűgözött le, most sem —, a védelmet viszont egy újabb variációban láthattuk. Kompany újra kezdett — szegény nem volt valami meggyőző —, a balon Kolarov, a jobbon pedig Stones. Hát jah, nem vagyunk meg gól nélkül, ha kell, akkor besegítünk az ellenek, most John volt a soros. Azt, hogy a gólját meg nem adták meg, kurva nagy pech.

A három védő támogatására — ha kellett — Fernandinho és Gündogan lépett hátra, ebben a sorban mellettük pedig Sané és Sterilng kezdett a széleken. Ez a négyes volt leginkább rendben, rájuk lehetett a legkevesebb panaszunk. Sané jól mozgott, a gólpassza előtt remekül csinált mindent. 

Előttük Silva és de Bruyne próbálta szervezni a játékot, kevés sikerrel.

Merlin inkább balszélsőként szerepelt, Kevin pedig több helyen, de mondjuk inkább azt: nem találta a helyét. Keveset volt nála a labda, kevés jó passzt adott, nem csoda, hogy le lett kapva a szünetben.

Elől Agüero kezdett, de nagyon nincs még rendben. Sergio kaput nem talált és az első hatvan percben egy labdát tizenhatoson belül, ún. középcsatár mifelénk...

Tiszta szerencse, hogy jött Iheanacho. Egy kis mosolyt csalhatott az arcunkra a két kölök összjátéka.

Értem én mit akar a három védővel Pep — csak nincs hozzá emberanyaga — vágom, hogy mit szeretne játszatni, de nem áll össze most a kép. Érdekes volt látni Guardiolát a szokásos kispad melletti vágóképeken, most többször a tanácstalanság kínja ült ki az arcára.

Szerdán újra derbi. Újra idegenben. Oké, csak a ligakupa, de a hangulatot a csapat körül döntően meg fogja határozni. Mourinho kész arra, hogy Pepet lerántsa maga helyett a pöcegödör aljára és az ő vállán másszon ki onnan.

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:

Többen felvetették, krízisben a csapat. Talán nem volt krízis, de a látványos felemelkedés megtört, amit egy bénácska hatos követett.

Persze mindenki dörzsölte körülöttünk a tenyerét, de két remekbe szabott sikerrel visszakapaszkodtunk. Visszatekintünk erre a két meccsre és felmérjük a hatos sorozat által okozott károkat.

A hatosba beletartozik a BL-ben a Celtic elleni iksz és a Barca elleni négyes.

A károk? A presztízsveszteségen túl mérhetőek. A barcelonai vereség mondhatni kalkuláltnak, de a Celtic elleni pontvesztés fáj. Hogy a 'gladbach otthon nem bírta megverni a skótak, csak nagyon-nagy pech árán úszna el a továbbjutás. Az első hely nem lesz meg. Sajna. Sevilla, Dortmund, Monaco, Atletico Madrid. Jelen állás szerint közülük kerülne ki az ellenfél a 16 között. Nem lenne könnyű, egyi ellenfél sem, de úgy hiszem egyikük sem lenne megugorhatatlan akadály. Bár maradna minden így.

A hatosba beletartozik a Spurs elleni zakó, és a Soton és a Toffees elleni iksz.

A károk? Presztízsveszteség  ezen a három meccsen a legkevesebb (a londoni zakó szar, de benne van a pakliban).

Az effektív kár is itt a legkevesebb, a tabella legfelső helyét sikerült megtartani, az előny elolvadt. Az ötödik Spurs három pontra, a nagy szériában lévő, negyedik Chelsea egy pontra, a londoni kékekhez hasonlóan szuperpihent 'pool és az Arsenal szintén 23 pontot kapart össze. Botlani fognak persze, mi is. Izgalmas lesz, de baromira hiányozni fognak az elhagyott pontok.

A hatosba beletartozik a MU elleni kupakiesés.

A károk? Presztízsveszteség? Van, ilyen meccsen mindig. Nagy.

Amúgy meg, el lehet engedni a mikiegér kupát, viszonylag simán, csak szar.

Szombaton a West Brom otthonában visszatért egy közel tökéletes keret. de Bruyne még a padon, Sagna és Sané sérült, Zabman nem vállalta még a játékot. A Barcelona ellen meg még szebb lett az összkép.

A bajnokin Bravo a Bajnokok Ligájában Caballero kezdett. Claudio hozta a szokásosat (és nem kapott gólt!!4!!4!!, azért volt vakrepülése is), ellenben Willyre egészen más élet várt Messiékkel szemben.

A Barcelona ellen volt legkevésbé Pepes a csapat, ez meg is látszott a teljesítmény. Megvoltak a rövid passzos izék is, de a biztonság most felülírta az alapprogramot, rég láttunk tizenöt a picsába ellőtt kirúgást City kapustól. A legnagyobb védése talán a 28. percben volt Neymar lövésénél.

Bravonak sok izzadni valója nem volt a Hawthornsban, volt egy nagyobb bravúrja a 84. percben, Caballero egyszer kapitulált — mást nemigen tudott tenni akkor — amúgy ami volt megoldotta. Egy-egy puszival mind a ketten jöttek a kapuvasnak.

Maffeonak a jelek szerint sok lett volna egy héten két meccs (pedig tényleg jó volt az Old Traffordon), így Fernando lett a jobb bunkó. De tényleg, nem kamuból. Ami egészen elképesztő, jól is ment neki — azért egyszer McClean jól faképnél hagyta —.

Zabaleta a Barca ellen már bevethető volt, ha így esett, pazarul meg is oldotta a feladatát. Amikor kellett behúzódott középre, rájárt Neymar nyakára rendesen, na.

A Stones-Otamendi középső kettős a best a úgy tűnik Pep szemében hátul. Nicolás stabil alap, John meg lehet Pep új Boatengje. A West Brom ellen Stones volt egy kicsit, a Barca ellen Otamendi sokkal jobb.

Kompany pedig végérvényesen a padra szorult. Fájó ezt látni, de nincs mit tenni. Lassan el kell engedni az ő kezét is.

Ez felveti a kérdést: ki lesz a kapitány? Zabaleta rúdja is lassan ki kezd állni, oké Pep csapatban gondolkozik, de nekem akkor is kedvesebb lenne egy Vinnyhez hasonló harcoson látni a szalagot.

Clichyvel szemben a jelek szerint Kolarov a favorit, e két meccs alapján nem is csoda. Egy-egy sárgát is beszerzett, de ez a legnagyobb rossz, amit el lehet mondani róla. Aleks megint úgy játszik, mint az év eleji tízes nagy részén.

A védelem előtt Gündogan és Fernandinho volt a stabil pont mindkét meccsen. Dinho stabil pont volt a WBA ellen, rajta keresztül épült fel a támadás, messze nála volt legtöbbet a labda az égész mezőnyben, adott 90 jó passzt.

A Barca ellen 180 fokot fordult vele a világ. Nála kevesebbet csak Sterlingnél volt a labda, a védekezés volt a fő feladata — gyaníthatóan erre is készült, meg ide is szorult —, viszont a passz hatékonysága drasztikusan visszaesett, nem 90, hanem 9 jó passza volt.

Nem csoda, hogy 2:1-nél, a 60. percben Guardiola őt kapta le legelőször, Fernando érkezett a helyére, akinél a hátralévő alig több mint fél órában szinte ugyanannyit volt a zsuga és pontosan ugyanannyi jó passz.

Jó Pepünk holtig tanul. A West Brom ellen a megszokott taktikát láthattuk, kedden viszont — nem csak Fernandinho — minden változott.

Nem volt tökéletlen a Barcelona elleni 'odavágón' a taktika, de most nagyon ráérzett valamire. Sarokba vágta hatalmas fétisét, a labdatartást. Mindent a vendégek játékának rendelt alá.

Mi kellett a sikerhez? A taktika oké, be is tartották, de mi még? Most csak mérsékelt balfaszkodás volt a védekező harmadunkban. Nagy segítség magunknak. Bár Messi gólt lőtt, Neymar gólpasszt adott, az MSN nem csillogott, Suárez pláne, mögöttük pedig nagyítóval kellett keresni a jó teljesítményt, nem mondhatni, hogy a legjobb összeállításukban léptek pályára hátul. Enrique sem tudott belenyúlni a meccsbe — nem is nagyon volt hová, kihez nyúlnia —, hogy a Barcelona volt fosh, vagy City zseniális, azt én nem tudom — és nem is akarom — visszafejteni, hatodik nekifutásra csak sikerült kiütni a a Barcát.

De vissza a csapathoz. A két meccsen egyértelműen a legjobb Ilkay volt. Két-két gól, egy gólpassz — összesen a két meccsen 86-ból 80 jó passz, ebből 5 kulcspassz —, káprázat.

Nehéz szétszedni ezt a kettőst, ha rendben vannak. Silva, Fernando és de Bruyne is megállta itt a helyét, baromi nehéz lesz ide bekerülni bárkinek.

Yayának is. Megtörtént amit Pep várt: bocsánatot kért. Gyanítom későn. Most Pepen sor, hogy lépjen. Várjuk mi lesz.

Mindkét meccsen Sterling volt a jobb szélső. Nem parádézott, tette a dolgát, a Barca ellen gólpasszt adott. Jó szezont fut ő is.

Raheemot mindkét meccsen Navas váltotta, nem lassítani akarta a játékot ezzel Pep, az fix.

Középen Silva volt megtalálható. Extra varázslatot most ő sem nyújtott, ment csinálta, adta a zsugát. Szűk tíz percre a ligakupa meccs után ismét Aleix Garcia kapott lehetőséget David helyett.

A WBA ellen Nolito volt a balszélső, szépen lekötötte Dawson idejét. A vélt/valós sérelmein való elégtételt kellene visszább vennie. Ezen a meccsen de Bruyne váltotta a 68. percben. Szélső lett Kevin is, egy kicsit féltem, nagyon jól állt neki beljebb játszani, de adott egy nagyszerű gólpasszt Gündogannak, a Barca ellen meg egy kicsit szürkébb volt az első félidőben, de jött föl, mint a talajvíz. A szabadrúgása pazar volt, a kapufája beférhetett volna.

A BL meccs végén Nolito jött be de Bruyne helyére. Érdekes, Pep mindhárom támadó középpályását lekapta a WBA ellen.

Elől Agüero végre magára talált. A bajnokin két gól, gólpassz. Nagyon szép, Agüerós gólok. A Barca ellen meg nagyon hasznosan játszott. Kun is back.

A West Brom elleni meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:

A WBA nem volt ellenfél, annyi gólt kaphattak volna, amennyit nem akartak. De nem is volt ellenfél, McClean, McAuley és a csereként beállt Leko mutatott valamit a futballból.

A negyedik gól tetszett igazán, igazi Guardiolás gól volt, ahogy végigment a támadás. Tetszetős volt. Jó előjel, de nem jelent semmit egy ilyen meccs a Barcelona előtt.

Pedig voltak a meccsnek olyan szakaszai, hogy a Barca is kaphatott volna jópár gólt.

Nem voltak a topon. Oké, a felállásuk nem volt a legerősebb, kellő előnyük volt a csoportban, de akkor is.

Az első félidő elején is jöttek a kontrák, de nem voltak pontosak. Ahogy lenni szokott ilyenkor: jött Messi. Attól fostam, hogy ez visszaveti a csapatot, de nem. Kibírták, sőt ők hibáztak hátul. Szép guriga után lett meg az egyenlítés.

A második félidő más tészta volt. Nagyon kellett Kevin bombája, aztán ment minden a maga útján. Az igaz, hogy André Gomes kapufájánál mázli volt, hogy ő érkezett ott meg — bár kapufával de Bruyne sem maradt adós —.  A harmadik gól hab volt a tortán.

Kassai. A bíró mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Nem volt jó, hibázott, ez van. Sokan megint a videóbírót emlegetik. A hibák ellenére szkeptikus vagyok, ki fog dönteni a monitort bámulva és hogyan? A két leginkább vitatott szitu (Sterling műesése és Agüero kezezése) után a lassításokat nézve kb. minden szakértő máshogy látta a dolgokat. Szkeptikus vagyok.

Végre győzelem. Se kiállítás, se tizenegyes, csak a három pont.

A Barcelona ellen meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:

Az elmúlt héten két olyan meccset játszott a csapat, amikor nem pörgette szét magát — hogy ez energiakímélés volt, vagy az ellenfelek voltak ennyire masszívak, végül is tökmindegy — a minimálisan elvárt eredményeket hozták a srácok.

Most a legjobb ütemben jön az egy hét pihenés, hiszen olyan meccs következik, amelyen biztosan nem lesz elég az elvárt minimum teljesítése.

A szombat kora délutáni kirándulás a Manchestertől északra — alig egy órányira — található Burnley-be tulajdonképp nem sült el rosszul.

A hazaiak szeretnének masszív Premier League középcsapattá válni, a Championship legutóbbi bajnoka az előző két próbálkozása után rögtön zuhant is vissza a másodosztályba, ezt igyekeznek elkerülni.

A legjobb eredményük a 'pool elkapása (otthon 2:0) és a mu elleni iksz (0:0 az Old Traffordon), de hogy elérjék a céljukat a Swansea és Hull kaliberű ellenfelek ellen otthon (egy rúgott gól és egy pont a két meccsen) több kell.

Többet akartak a City ellen is, a dolgukat nehezítette, hogy Ben Foster megsérült, így a régről a Leedsből és a Spursből ismert, negyvenegyszeres angol válogatott Paul Robinson került. Remek kapus (volt?), a 37 éves kora még nem lenne akkora gond, de több, mint két éve állt tétmeccsen utoljára kapuban (a Blackburnben a Championshipben).

Az előjelekhez képest kijelenthetjük nem rajta múlt.

Hideg, de napos délután volt a Turf Mooron, olyan idő, ami baromira nem mutat jól a tv-ben: az alacsony napállás miatt a pálya egyik része sötétben, a másik meg ragyogó napsütésben.

A meccs előtt sem állt jól a hazaiak szénája, de az első félidőben még megsérült Marney — a gólszerző —, majd Gudmundsson is. Az izlandi helyére beállt Tarkowski az egyik legjobbjuk lett — mellette Vokes, Keane és az ex-fradista Lowton nyújtott jó teljesítmény —, de így is jelentősen át kellett kavarniuk a csapatot, hál' istennek, tegyük hozzá.

A Burnley szívós volt, a West Brom ellen kaptak egy négyest már ugyanezen a héten egy négyesbe, ezt el akarták kerülni. A minimális célkitűzést ők is teljesítették.

Guardiola a rotált, visszatért a négy védő, Zabaleta a padra jó volt, Sagna a Burnley ellen a kezdőbe is a jelek szerint. Stones-nak és Gündogannak sok a heti két meccs a jelek szerint, így a padra sem ültek le.

Silva ott volt a padon, de nem állt be, Iheanacho sem, egy kicsit mintha kiesett volna a pikszisből a nigériai, a helyzetét nem javítja, hogy Gabriel Jesus hamarosan csatlakozik a kerethez, a fiatal brazil már a héten Manchesterben vizitált, négy hét múlva edzésbe is áll.

A cserekapus — természetesen — Caballero volt.

Otamanedi maradt a védelem közepén — a mezőny egyik legjobbja lett kb. —, a párja Kolarov — ő továbbra sem tökéletes centerhalf —, a bal oldalon Clichy.

A védelem, a középső védő para aggasztja Pepet, nem csoda — Kompany-nak most a térde mondta fel a szolgálatot —. A hetekben megkéri a kilövési engedélyt — a zsetont — egy nem olcsó, azonnal bevethető védőre a tulajdonosi körtől.

Nicoláson kívül nemigen volt jó egyik védő sem. Ő viszont parádés védőmunkája mellett egy gólpasszt is adott.

Bravo még mindig nem költözött be a szívembe, most is kapott gólt — de mekkorát! Marney kicsivel több, mint hét éve nem lőtt gólt a pl-ben (akkor a Hull játékosa volt) —, de amit lehetett azt kiszedte.

Középen Fernandinho és Fernando játszott, remekül tegyük hozzá. Otamendi és a meccs hőse után ők voltak a csapat legjobbjai.

Ferna volt a csapatkapitány, méltó volt a szalagra. 

Sterling kezdett a jobb szélen, ő az, aki a leginkább visszaesett a tökéletes start óta. Gólt szeptember legvégén lőtt utoljára, gólpassza egy van, ezen a meccsen meg megsérült... Sané váltotta, aki egyelőre keresi a helyét, remélem kezd a Celtic ellen és mutat valami emlékezetest.

Yaya okoz egy kis fejtörést Pepnek, megint jó meccset tolt le, 92%-os passzpontosság, most csak egy kapufa.

Nolito visszacsúszott a kiegészítő ember szerepébe, mostanság leglátványosabban a reklamálás megy neki. Nem volt rossz, de semmi extra nem jött ki belőle. de Bruyne váltotta, akinek nem volt ideje sok mindenre.

Agüero. A csapat megmentője, az igazi csatár. Gólgép. Két gól, nem klasszis gólok, de baromi fontos találatok. 

A Burnley volt a huszonkilencedik pl csapat amelyik ellen Kun betalált, egyedül a Bolton úszta meg. Elképesztő.

Navas váltotta, pár percig mozoghatott egy keveset.

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:

A legjobbkor jött az egy hét pihenő. A Chelseanek, azaz Conténak hatalmas előny a heti egy meccses szezon eddig. Nincs holmi bl, vagy El, lehet orrvérzésig gyakorolni a taktikát, a három védős rendszert, mindent.

Kanté hatalmas fogás volt, csakúgy, mint Luiz vissza hozatala. Alonsoról nem is beszélve.

Costa tökéletes center, Hazard feltámadt, Moses olyan lett, amilyennek ígérték, Maticsra meg már évek óta csorog a nyálam, egy szó, mint száz, durván jó csapatról beszélünk.

Volt idő készülni az eddigi legfontosabb hazai meccsre, jó lenne ha Guardiola villantana valamit, hiszen lassan negyed éve nem nyert Premier League találkozót az Etihadban a csapat.