Az előjelek nem voltak fényesek, de minden adott volt, hogy a csapat legalább egy ikszre hozza a rangadót.

Ez nem jött össze, sőt. Nem azt mondom, hogy magát verte meg a csapat — távol álljon tőlem, hogy lenézzem a mai Chelseat —, de főleg a ráadásban történtek felérnek egy tökön rúgással, saját magunknak.

Több összetevőből állt össze a vereség: a védelem nem állt még mindig össze. Nagyon nem. Kolarov nem centerhalf, a jelek szerint Stones sem mindig az.

Megint Otamendi volt a legjobb bekk, de őt is úgy hagyta ott az egyenlítő gólnál Costa, ahogy kell. Klasszis formában a csávó, meg is mutatta milyen egy világklasszis center.

A 69. percben érkezett Clichy, egy percre rá már vezetett is a Chelsea... Nem sokáig volt a négy védős rendszer, Stones a 78. percben lett lecserélve.

A fejetlenségre tökéletesen jellemző Bravo vakrepülése a 25. percben, ha Hazard türelmesebb, pontos labdát tudott volna középre tálalni. Amúgy is megvan még az a kínzó érzésem Claudioval kapcsolatban, hogy ő csak úgy van. Bravúrt alig látni tőle, gólt csak simán nyert meccseken nem kapott (a három 4:0-ás siker alkalmával a 'gladbach, a WBA és a Bournemouth ellen jött össze a clean sheet). Kevés pontot hoz, baromi keveset.

A helyzetkihasználás. A legutóbbi négy Etihadban lejátszott bajnokin huszonhárom kapura tartó lövése volt a csapatnak — embertelen mennyiségű mellé ment lövés is volt, persze —, négy gól született ezekből (és az egyik öngól volt most...), ez három pontot ért. Ha nem lett volna a Barcelona elleni tökéletes meccs, nem tudom mit gondolnék a csapatról — mondjuk így sem tudom...—.

Sergonak voltak szép megmozdulásai, egy kicsit nagyobb koncentrációval a 21. percben megszerezhette volna a gólját. Érthetetlen megmozdulásai voltak dögivel, rossz labdaátvétel, vagy amikor pár lépésre a gólvonaltól Cahillbe lőtte a labdát, nem a kapuba.. Mondjuk nem csak rossz megoldásai voltak — de a helyzetre jellemző, hogy azok sem sültek el rosszul —, szemfüles labdaszerzése a második félidő elején többel kecsegtetett, de 1:1-nél is volt olyan szitu, amit elhamarkodott.

A Manchester City nem csak Agüero, így mások igyekeztek bénázni, pl.: de Bruyne kapufája meg több is, mint baljóslatú volt.

És ami legalább ennyire fontos: a mentális állapot. Igazából a helyzetkihasználást is vissza lehet vezetni erre...

Guardiolai értelemben az alapok rendben, 60% feletti labdabirtoklás — nyomott is a csapat —, 85%-os passzpontosság — el is jutottak a kapuig, de hogy ott mit műveltek, lásd fentebb —. Benne is volt a lehetőség egy jó meccsben.

Cahill öngólja parádés volt, tökéletes időben, egy öngól a szünet előtt, perfekt. Azt hittem Guardiola megtalálta a megoldást kulcsát, a fordulás után több, nagyobb helyzete volt a csapatnak — de Bruyne ziccere, Agüero labdaszerzése, vagy a hihetetlen felső léc, amit Kevin követett el —.

Elméletben működött csak az, amit Pep a félidőben kitalált.. Conte nyerte az edzői párharcot. Fejben jobban a helyén volt a csapat, a három védős rendszer elsajátításában is előrébb vannak, sokkal.

Costa gólja józanító volt. Reménykedtünk a sorozatban harmadik hazai 1:1-ben, mert a győzelem lépésről lépésre távolodott. Kellemetlen gyomros, ami vitte a maradék önbizalmat.

Willian gólja tipikus pontos kontra — lásd a védelmi és mentális problémákat fent — és nem mellesleg remek húzás Contétől, a brazil húsz perccel a gól előtt váltotta a nem túl penge Pedrot.

Szóval egy tipikus, de villámgyors kontra — egy elcseszett támadás után —, nem esett jól, sőt. A csapatnak sem, de azért a 90. percben benyeltek egy hasonlót. Nice.

A csapatok baromi hasonló hadrendben álltak fel, de sokkal jobban bejött a vendégek terve. Vártak, kivártak, lestek a hibákra — az meg ugye volt dögivel — aztán meg lecsaptak, gyorsan kíméletlenül.

Az igazi önsorsorontás nem a verség volt, hanem 90. perc utáni történések voltak. Előbb Agüero alacsony repülése, majd Fernadinho — bizonyos értelemben az is a koncentráció, figyelem hiánya, hogy lesen volt, amikor az első félidő közepén gólt fejelt — lökdösődése — miután felült Fabregas provokációjának —, mind mind mentális problémákra utal, a 96. percben két ilyen piros lap.

A nagy gond persze az, hogy a két alapember, hetekre eltiltatta magát — Ferna három, Sergio négy meccset kapott... —. Bravó. Az már csak hab a tortán, hogy Otamendi megkapta az ötödik sárgáját, így a Leicester ellen ő sem léphet pályára. 

A Barca elleni siker a jelek szerint túl sokba került. Az akkori koncentráció nem feldobta a csapatot, hanem elégette a tartalékokat. Azóta volt két 1:1 — a 'boro ellen otthon és a 'gladbach elleni visszás idegenbeli bl csoportmeccs — és két 2:1 — a Palace és a Burnley ellen idegenben —, ahol egy-egy kimagasló egyéni teljesítmény — Yaya és Sergio két-két gólja — hozta a pontokat, nem a csapategység. Fejben nincs rendben a társaság, túl hamar jött össze az elején minden, azóta meg valami mindig nem stimmel.

Kurva nagy baj nincs — elvileg — a Chelsea csak négy pont előnyben, a 'pool eggyel előttünk, a Spurs hárommal, a mu pedig kilenccel (!!) mögöttünk — ha nálunk gond van, mi van a szomszédban?! —.

Negyedik hely. Ki kell tolatni a zsákutcából, ez simán nem megy. Egy nehéz ipszilonnal, vagy végighúzzuk a kocsi oldalát, még nem tudom, de ki kell jönni. Ki is fogunk, csak azt nem tudom, mikor.

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:

A Chelsea ellen nem jött össze az 1:1, most igen, mégpedig úgy, hogy két ígéretes fiatal játékosunk is gólt szerzett, mégsem esett öngól ezen a találkozón.

Furcsa egy meccs volt, tét semmi, az első tíz perc után le is fújhatták volna — mindenki így járt volna jobban, sokkal jobban — cserébe megfigyelhettünk néhány ritkán játszatott játékost. Túl vagyunk ezen a bl őszön is.

A meccs a Chapecoense tragikus körülmények között elhunyt játékosaira való megemlékezéssel kezdődött. Hihetetlen az, ami történt.

Pep a bajnokikról eltiltottakat nem játszatta, Fernandinho itt is az eltiltását töltötte, így nem is lehetett a pályán. Otamendi és Agüero a padon ült, végig ott is maradtak. Sergio teljes pihenésén meglepődtem, elsőre azt gondoltam volna, hogy kezdeni fog (és két ék lesz fent egyszerre), vagy legalább beáll a végén, hogy ne kerek egy hónapnyi tétlenség után kelljen a Liverpool ellen visszatérnie.

Guardiolanak nemigen volt kedve cserélni, így csak közelről nézhette a meccset még a cserekapus Gunn, Stones, Angeliño — a fiatal spanyolt sajnálom, hogy nem dobta be — és a 16 éves Phil Foden. Mondjuk az meglepetés lett volna a javából, ha az angol U-17-es válogatott középpályás bemutatkozhatott volna. Az is nagy dolog, hogy bekerült a keretbe, jutalom, megelőlegezett bizalom a fiatal srácnak.

A kapuban Caballero állt és azt kell, hogy mondjam, több dolga volt, mint Gordonnak.

A bekapott gólnak örültem. WTF?! Ilyen se volt még, hogy örültem volna az ellenfél góljának. Mondjuk Clichy úgy kísérte Robertset, mintha edzés lett volna és félne odarúgni a 'kicsinek'. Várom vissza Patricket, a Navas - Nolito páros bármelyike helyett szívesen látom majd a csapatban. A két másik City kötődésű játékos közül az egyik (Kolo) a padon, a másik (Sinclair) a sérült listán volt.

Gaël volt a három védős rendszerben a balos, Adarabioyo középső, Sagna pedig a jobbos. Tosin és Clichy kb. egy szintet hozott, Bacary volt hátul talán a legjobb.

A középpályát hárman szállták meg, Fernando, Gündogan és egy kakukktojás is volt: Zabaleta.

A kapitányi szalagot viselő Pablo megállta a helyét új szerepében, Fernando tökéletesen osztotta a labdákat, 97%-os pontosság mellett 94 ért célba. Ilkay pedig — szerintem — talán a mezőny legjobbja volt.

A másik fiatal Pablo Maffeo volt a kezdőben. Sajna kevésbé találta a helyét, a jobb szélre volt ragasztva, keveset volt játékban, ellenben 25 passzából 24 célba ért. Navas váltotta, egy fokkal jobb volt az idősebb spanyol a fiatalnál.

A túloldalt Sané vállalta ugyanezt a szerepet, egy kicsit jobban ment neki, mint Pablonak, de ebből a csapatból nemigen lógott ki felfelé senki sem.

Nolito Kelechi mögött játszott, adott egy pontos gólpasszt, sajna amikor hálóba talált, egy picit előrébb volt a kelleténél.

Iheanacho gólja pazar volt. Kár, hogy nem játszott az utóbbi időben túl sokat, de majd most! Az első félidőben volt egy juj de nagyon szép sarkazása. De ahogy a többiek, ő is eresztett le a meccs előrehaladtával.

Ezzel zárult a bl 2016-ra. Hétfőn jön a sorsolás, a Juventus, a Napoli, a Dortmund, a Monaco és az Atletico Madrid lehet az ellenfél. Nem lehtünk elégedettek, de idén úgy alakult, hogy a csoportelsők sem mehetnek biztosra, hiszen olyan csoport másodikok vannak, mint a Real Madrid, a Bayern, a PSG, Sevilla és mi.

A soroláson bele fogunk húzni — mint általában —, ahogy az FA kupában is sikerült: januárban a West Ham ellen idegenben lesz a kezdés ebben a sorozatban.

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:

A hétvégén a kezdőcsapat lesz a kérdéses.

Otamendi, Kompany hátulról, Fernandinho középről és Agüero előröl hiányzik ez a fix. Delph már edzésben, gyakorlatilag Sterling is felépült, de velük még nem számolnék.

Bravo a kapuban, Iheanacho elől ez fix. Ha most is három védő lesz, akkor Kolarov és Stones mellé jó eséllyel Sagna kerül.

A középpályán a legnagyobb a választék, van Yaya ugye — az a Yaya, akit a múlt héten lekapcsolt a yard, ittas vezetésért. Mi a fasz?! Azt az embert, aki pár éve hívő muszlimként nehezményezte, hogy a meccs legjobbjának pezsgőt osztogatnak.. Oké, én is jártam manchesteri pubban, nehéz ellenállni, de nem mondanám, hogy megértem ezt a sztorit — Gündogan, Fernando, de Bruyne, Silva, Nolito és Sané. Lehet csapatot összerakni azért.

Mert győzni kell, hiába a bajnok otthonába látogatunk. A Leicester mélyrepülésben van, de van egy olyan gyanúm, hogy Ranieri most akarja megkezdeni a felzárkózást.

A rókáknak egy nappal kevesebb pihenő jutott a héten, de mivel simán nyerték a csoportot, az utolsó meccsükön a B csapat állt ki a Porto ellen, ki is kaptak nagyon szépen 5:0-ra (a portói meccsre amúgy a City is akkreditált játékosfigyelőt, hogy elemezzék André Silva játékát, aki két gólt lőtt és egy gólpasszt adott).

Milyen is a mostani Manchester City?

A félénk, de helyes srácot kezelésbe vette a legzseniálisabb randiguru. Látszólag minden szuper. Működik a guru taktikája. Tökéletes a megjelenés, lehengerlő a duma, a csaj bekerül az ágyba, de a dákó 82 perc előjáték után áll csak fel. Ki fogja ezt kivárni?! Kínos.

Na, ilyen a mostani Manchester City.

A Chelsea elleni meccs után három fő okot jelöltem meg, hogy mitől nem megy a szekér: a védelem, a mentális állapot és a csatárok impotenciája. Ez nemhogy javult volna, tovább romlott.

A harmadik percben jött Jamie Vardy. Egy rosszul előrevágott labda, amit megszereznek, pár jó passz, Vardy meg megoldja. 1:0. Nem működik a három védős rendszer, ezt ki lehet jelenteni.

Az ötödik percben már 2:0. Slimani második gólpassza után King bevágja. A védelem mi a francért nem tud felszabadítani?!

A 20. perc a tavalyi Leicestert idézte — mennyire tudtam, hogy mi fogjuk kihozni ezt újra belőlük?! —, megint pár húzás a saját térfelükről indult akcióban, Mahrez úgy passzolta el a labdát Stones mellett, mintha ott sem lenne, Sagnanak és Kolarovnak meg esélye sem volt, a felgyorsító Vardy hátát nézték csak, Bravo fekszik, 3:0.

A negyedik a 78. percben jött. Stonesnak ez volt a második gólpassza mióta a City-be igazolt. Igazából nincs szó rá, milyen amatőr ligás gól volt. Vardy hármas — eddig két gólja volt a ligában, de kaput sem talált több száz perce, tipikus —, 4:0 oda, pofa leég.

Bravo meg? Csak úgy van. Kötelező elem, mert kell egy kapus. De ilyen kell?! Igen, ezerszer hallottuk, hogy Pepnek ilyen kapus kell. Oké, csak egy kicsit gyors a tempó, a teljes védelmet átszervezni és egy tájidegen — amúgy tényleg jó — kapust hátrarakni. Tetézzük a saját bajunk.

A hat legutóbbi a kapujára menő lövésből öt gól lett — az első félidőben védte Mahrez nagy helyzetét —, nem csoda, hogy előkerültek a lelátón Joeyt éltető dalok. Nehéz lesz innen feltörni.

A második félidőben azért javult a csapat — ha gonosz lennék, azt mondanám, hogy 3:0-nál kiengedett a Leicester —, az ötvenedik percben lenyomott tűzijáték — azaz a rárúgom, visszapattan, újra próbálom, kijön — vagy miszösz jól jelezte, de az egészet áthatotta a verejtékszag. Gépiesen csinálta a csapat a dolgát. A hazaiaknak nem kellett a labda, majd 78%-ban volt nálunk a bőr, 91%-os passzpontosság, 19 kapura lövés. Szép — már akinek ez szép —, de sokat nem ér.

Próbálkozás volt bőven, de az első kaput eltaláló lövésre — ami gól is lett — 82. percet kellett várni. Kolarov szépen betekerte, rendben volt a gól. 4:1. Az már kevésbé volt rendben, hogy a csapat legjobbja az az Aleks volt, aki a három védő egyike, de ő sem a védőmunkájával tűnt ki. Paradoxon, de mégsem az, ez most a valóság.

A második gólnál is ő küldte remekül be a labdát, Nolito meg minta szerint verte be. 4:2. Jó reggelt, fiúk. A totális lebőgés így elmaradt.

A lecke bebiflázva, de ez csak magolás volt. Gépiesen, minden extra, szív és fifika nélkül. Kevés.

A csődöt mondott védelem mellett Silva, Gündogan és Iheanacho volt a nagyon gyenge láncszem.

Lekapva először Kelechi és Navas lett az 58. percben, jött Yaya és Sterling. Nagyot nem dobtak ők sem a dolgon, tíz percre rá váltotta Ilkay-t Nolito, na, ő már hozzátette a magáét.

A tizenöt meccsen behúzott harminc pont a legsikeresebb menedzseri bemutatkozások közé tartozik (Mancini és Eriksson rekordja lett beállítva), de ha a hét végén ez a szám nem lesz harminchat, nem lehetünk elégedettek.

A megszokott receptre túl hamar jött a siker. Mindenki — én is — simán azt hitte: nem csak Anglia, hanem Európa egyik legjobb csapata épül. A baj az, hogy nem csak én, mindenki ezt hitte. Pep is, a csapat is. B terv meg nagyon úgy tűnik, hogy nincs.

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:

A címben feltett kérdésre a válaszunk most az lehet, hogy: igen. Minden jel arra mutat, hogy Pep csak akar valamit nyerni a szezonban — olyan idény még nem volt, mióta edzősködik, hogy ne tehetett volna be valamit a vitrinbe —.

A West Ham nem fejtett ki ellenállást, így a vártnál könnyebb meccsen sikerült a legjobb harminckettő közé kerülni a kupában.

A csapatot látva sem volt kétség, hogy a ligakupánál nagyobb erők lesznek megmozgatva múlt péntek este. Nem voltak fiatalok a kezdőben — Iheanacho sem —, kvázi a legerősebb csapat lendült neki a sorozatnak, csak Bravo helyett védett Willy — a cinikusok szerint így csak erősebb lett a kezdő... —.

Bilic nem találja a tavaly elvesztett jó formát, Payet — aki most csere volt — is kijelentette, hogy távozna... Az új és nagyobb — az angol fociban szokatlan távoli lelátós, ex-olimpiai, most London stadion néven futó létesítmény — aréna sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

0:0-nál szépen adogatták a labdát, 0:1-nél volt nagy ziccerük is, de olyan ütemben jött a második és a harmadik gól — a negyedik sem váratott sokára mondjuk —, hogy utána gyakorlatilag feltett kézzel várták a meccs végét.

Régi lövésem, ami szerintem baromi jó dolog: a csapatok végre nem a bajnoki meccsen használt szerelésükben rohangáltak a srácok kupameccsen.

Caballero kezdett tehát a kapuban és bármennyire is bántó ez, de sokkal magabiztosabbnak tűnik hátul, mint Bravo. Amikor védeni kellett, védett. Amikor takarítani kellett, takarított. Amikor el kellett ütni a labdát, elütötte, amikor a szerencse kellett — Feghouli ajtó-ablak ziccerénél —, szerencséje volt.

Sagna volt a jobb védő. A legemlékezetesebb momentuma az volt, hogy 'gólpasszt' adott Nordtveitnek. Semmi extra, semmi csillogás, tette a dolgát.

Otamendi az egyik legkiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtja idén, most is jó volt. Nem is tudom mi lenne a védelemmel nélküle, tényleg.

Nicoláshoz most sikerült felnőnie Stonesnak. A legfontosabb: megszerezte első gólját City mezben, de a védő és a passzjátéka is (117 pontos átadás!). Most vasárnap visszatér az előző állomáshelyére, ha most nem indul meg a formája felfelé, egy darabig nem is fog akkor.

Clichy a szokásos sallangmentes játékot hozta, ha nem lett volna Bacary gólpassza jobbnak is láttuk volna Gaël összteljesítményét a túl félen játszó kollégánál. Kolarov most pihent, az a furcsa, hogy per. pill. egyik a pályán lévő szélső hátvédnek sem ajánlottak még új szerződést.

Zabaleta most a szokásostól eltérően a középpálya közepén kezdett (persze sokszor húzott jobb felé), nem ez a posztja, tudjuk, de megoldotta. Őt borították a tizenegyes előtt. Megoldotta, de azért ne kelljen túl sokszor ezen a poszton látnunk.

Yaya tökéletes meccset hozott. Megint. Szokás szerint belőtte a büntetőt (nem hibázott még, soha), rengeteg labda futott át rajta (91 jó passz). A gólpasszát meg nem így tervezte, de így lett a jó. Az utolsó közel negyed órát a pályán sem töltötte, még mindig hihetetlen, hogy mekkorát fordult vele a világ: újra a csapat motorja lett.

Delph jött be a helyére a 78. percben, sokat nem csinált, de örültünk, hogy Fabian augusztus után újra a pályán láttuk.

Sterling Sagna passzáról lemaradt, de talán jobb is, mert Nordtveit tökéletesen fejezte be az akciót. De hamar kárpótolta magát, két percre rá gólpasszt adott Merlinnek, Kun gólja

Silva gólja megmutatta milyen volt az egész meccs. Megvárta amíg Adrián leül, elegáns, pöpec játékot láthattunk Davidtól.

Nolito váltotta az 58. percben, a legnagyobb erénye, hogy a 84. percben Stones fejére varázsolta a labdát.

de Bruyne igazán nem érezheti szerencsésnek mostanság, gól nem jött, gólpasszt sem sikerült adnia. Nem tudom miért dugult be, de jó lenne, ha elengedné magát újra.

A 68. percben Aleix García váltotta, a fiatal spanyol kölcsönadása — egyelőre — várat magára, a nem túl bőséges középső középpályás variációi miatt állítólag Pep húzta be a féket. Egyes híradások Raktic érkezéséről szóltak, meglátjuk mi lesz a vége.

Jó formában van újra Agüero, a meccs elején az a háttal a kapunak, félfordulatból leadott lövése zseniális volt, Yaya lövésébe meg úgy tette bele a lábát, azt is csak kevesen tudják így.

Először egy kicsit lehetett tartani, hogy nem valami könnyű a sorsolás, de aztán a West Ham könnyebb meccs volt, mintha a Port Vale érkezett volna az Etihadba — csak arra volt ez jó, hogy nem egy érdektelen sokadik ligás csapattal játszottunk az Eastlandsen, hogy láthattuk a meccset —. A folytatásban a Crystal Palace — Bolton páros továbbjutója következik a hónap végén, ismét idegenben.

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:

Most vasárnap az Everton lesz ellenfél. Nem lesz egyszerű menet a Goodisonban, hiába javult a régi mumus ellen a mérleg mostanában.

Pozitívum, hogy a hosszú időre kidőlt Gündoganon kívül mindenki végzet — kisebb-nagyobb intenzitású — edzésmunkát a keretben (és megjött Gabriel Jesus is!). Ilkay mellett a nagy van még nagy hiány a középpályán: még három meccses eltiltása van Fernandinhonak.

Idő volt(van) a felkészülésre végre — nyolc teljes szabad nap a két meccs között —, az átigazolási fronton is viszonylag nyugodt a helyzet — George Glendon távozott végleg, a volt City legenda, Uwe Rösler által vezetett harmadik ligás Fleetwood Town —.

A feltételek adottak, vissza lehet térni a nyerő vagányra.

Azért, hogy ne csak jó történjen, az FA büntetést lengetett be a csapat ellen (jobb esetben pénz, a legrosszabb esetben pontlevonás), mert a vezetőség nem tájékoztatta megfelelően a dopping ellenes bizottságot a játékosok hollétéről (nem működnek a beépített gps nyomkövetők?!) és a edzések pontos helyéről (wtf?!)...

Nehezen, de szeptember után sikerült három győztes meccset lehoznia a csapatnak.

Nehezen, de sikerült három nullára legyőzni a tabella utolsó helyezettjét a csapatnak.

Így állunk most, 2016 vége előtt. Kellett ez a kilenc pont — a Chelsea így is lőtávolon kívül —, de ahogy mondani szokták, az erőfelmérés most jön, most derül ki, mit is ér ez a kilenc pont, rangadóval zárjuk az óévet.

Lezárult az ó, elindult az új év. Felemás volt, mindeddig a szezon, igen-igen, egy kisebb mérleget is lehet meg lehet már vonni, hiszen az túlléptünk a fél távon a bajnokságban — hogy érdemes is? az már más tészta .—.

Szóval 2016-ot vereséggel, míg 2017-et győzelemmel nyitottuk. Nem annyira fényes a menet eddig, amint láthattuk, de bőgni sincs ok.

Szükség volt már egy győzelemre, szükség volt már egy hátul nullára hozott meccsre.

Nem lett gála, de egy sima győzelem végre összejött. Kellett ez a kegyetlen ünnepi hajtás előtt.

Ketten szép mérföldkőhöz értek, de sajnos minden nem mehet simán minden, egy súlyos sérülés is történt szerda este.

Nem volt egy álommeccs, szokás szerint ment előre a csapat, de most kifizetődött a labdabirtoklás és az ellenfélnél kétszer több pontos passz. Walter Mazzarri — nekem — szimpatikus edző, a Watford annak ellenére a 11.-ik helyen állnak, hogy éppen egy hullámvölgyben vannak — amiből kibukkantak egy Everton verésre, majd az Everton elkapta az Arsenalt, ez a pl nagy körforgása —, nem adták könnyen magukat.

Az Emptyhad sztereotípiára rá lehetett most is menni. Szerda este, nem valami fasza ellenfél, kb. minden tizedik szék üresen maradt. Továbbra is azt mondom: ha ez az Emptyhad, legyen.

A meccsen a be nem vetett cserék között volt Caballero (a túloldalt Pantilimon volt a cserekapus, aki nem találta meg a számítását az eligazolása óta. a Sunderland kapujából kikopott, most meg a Watford padját koptatja), Sagna és a két fiatal, Iheanacho és Stones.

A fiatalok nem tudom, hogy pedagógiai okból — azaz, mert szarok voltak a hétvégén — nem játszottak, vagy pihenésre volt szükségük. Okosabbak leszünk, ha meglátjuk az Arsenal elleni kezdőt.

Bravo a kapuban, ez nyilvánvaló. Sok dolga nem volt — egyszer kellett jobban tornásznia, a 73. percben —, végre gólt sem kapott. A passzmutatói inkább Hartosak voltak, mint Neueresek — 12-ből 7 jó —.

A felröppent hírek szerint nem érzi jól magát Manchesterben, és húzna vissza a La Liga-ba. Nos, én a hírek egyik felét tartom csak valósnak. Nem hiszem, hogy ő, vagy Pep ilyen hamar meghátrálna.

Guardiola viszont — hiába védte az igazát — hátul váltott, visszatért — a klasszik — négy védős hadrend.

Zabaleta. Pablo volt a jobbon és a kapitány, úgy is játszott, ahogy egy kapitánynak kell.

A gólja rendben volt. de Bruyne beadása magas lett volna a középen tömörülő támadóknak, szerencsére a védők rájuk figyeltek — ahhoz is magas volt, hogy a védők érjék el —, Pablo jött, és egyenesen a kapuba vágta.

A védekezésből és a támadásból is kivette a részét, a mezőny legjobbja volt. Jót tett neki, hogy végre újra a szélen, nem középen szerepelt.

A védelem közepére visszatért Otamendi. Ő ennek a csapatnak a centerhalfja, nem kérdés. Most is tanár volt.

Kolarov volt a párja, és az a döbbenet, hogy jobban rendben volt, mint Nicolás. Nagyot megy idén Aleks, most is frankón középső bekk volt.

Clichy volt a bal szélen, ő sem okozott csalódást, ezen az estén végre működött a védelem.

Gündogan volt az egyik középső középpályás. Sajnos egy jó darabig utoljára. Jelen állás szerint ebben a szezonban nem fog játszani a mostani sérülése miatt... A passzmutatója hihetetlen volt, 23/23-nál járt.

Fernandonak így több, mint egy félidő jutott. Készülhet, Ilkay kiválásával neki is több játékperc fog jutni, most tudott élni a lehetőséggel.

Yaya is visszatért a kezdőbe, ő volt az egyik aki elérte a szép kerek számot, ez volt a kétszázadik Premier League meccse a csapatban. Ő sem muzsikált rosszul, az egész mezőnyben nála volt a legtöbbet a labda, és ő passzolt a legtöbbet is (65 pontos zsuga).

Gündogan kidőlése egy újabb sanszot ad neki a tavaszi Bajnokok Ligája szereplésre (ha Pep tényleg dobni akarja Kompany-t, akinek a helyére Gabriel Jesus kerülhet).

A támadósor jobbján Sterling startolt, ő is virágzott, rég volt neki is ilyen jó meccse. A második félidő elején lenyomott szólója után sajna a lécről ment ki a lövése, gólt érdemelt volna. Az is nagy kár, hogy nem próbálkozott több lövéssel.

Azért egy gólpassz összejött neki, jól játszott össze Silvával.

de Bruyne volt középen, de csak papíron, leginkább a széleken bukkant fel, ő rá sem lehet panasz, az asszisztja fontos volt.

Kevin nyolcadik gólpassza volt ez, az európai topligákban is kiemelkedő szám ez. Az utolsó percekben Sané váltotta, aki csak megmutatta magát.

Silva a másik kétszázados, góllal és jó játékkal tette emlékezetessé magának és nekünk. A támadó harmadban inkább balra húzott, sajnálom, hogy még egy találat nem jött össze neki.

Nolito sokat próbálkozott, lekötötte a védőket, de nem volt igazán pontos. Navas kb. tíz percre szállt be, semmi extrára nem maradt ideje.

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:

Végre egy győzelem, egy hazai győzelem, de baromi kíváncsi vagyok, mire megy a gárda vasárnap.

Visszahozták a meccset a fiúk, de hogy! Utoljára a Barcelona elleni Bajnokok Ligája meccsen volt ekkora feltápászkodásra példa az idényben — oké, most gyökeresen mást játszott a csapat, de legutóbb tényleg a Barca ellen fordított 180 fokban a játék képén a csapat —.

Most sikerült, lehet ágálni ellene, de végre egy újabb rangadót húzott be a csapat. Szép volt!