Olaj Derbi. Chelski vs. Shitty -  utóbbi gúnynevünk előbbinél is kreatívabb, elvégre csak egy szatirikus elme tudna asszociálni a "city" szóból a "shittyre", kivált, hogy szinte nincs is más klub a rajtunk kívül, mely nevében benne lenne ez a szó.

Lassan a Hull is csak Tigers lesz, hogy senki se csúfolódjon. Ez tehát napjaink bajnoki döntője.

Totálisan semlegesítte a támadójátékunkat tegnap az Arsenal, ezáltal a mérkőzés párhuzamba hozható a tavalyi Mourinho masterklasszal, vagy akár az idei bombameglepetéssel, amikor a Stoke fenekelt el minket 1-0-ra otthon. Mindkét meccsen legalább számíthattunk Yaya Touréra - ezúttal nem, ennélfogva hülyeség lenne nem szót ejteni erről a jelenségről, látva utóbbi meccseinket. Ezen kívül még egy aggasztó tendencia járja át azon pályákat, ahol épp a City játszik, a szörny neve pedig set pieces.

Sok hisztéria vette körül ezt az ügyet, amely végre csillapodni látszik. Noha még mindig nem minden tiszta - elsősorban a miértek maradnak jóideig tisztázatlanok; a két fő érintett, azaz a klub és maga Lampard végre a médián keresztül is üzent. Két dolog biztosra vehető: Lampard a NYCFC játékosa lesz nyártól, de a klub a fals információk közzétételével csak magának köszönheti ezt az orbitális médiafeszkót.

No nem a teljesítményt illetően, amivel semmi gond sincs, hanem a pályán kívüli események okán helytálló a cím.

Megszokhattuk, mióta szöget vert a City a Premier League legszűkebb élvonalában, hogy nyugis januárunk van. Idén ez nincs így, két fő okból. Bony és Lampard ügye miatt.

Idén is elérkeztünk a szezon egyik legizgalmasabb szakaszához, amikor is a világ futballszerető társadalma bezabálva, egy emberként ül le a tévék elé karácsony második napján, hogy végre a sokadik töltött káposzta után okot adjon egy minden évben felmerülő szezonális vitatémára a családtagjaival: Muszáj ilyenkor is focit nézni? Igen.

Nem a legideálisabb napjainkat éljük, a blog szerzői kezei között elhalálozott két kompjúter (mivel a jövő évi előfizetési díjat még kevesen fizettétek be, bajban is vagyunk egy kicsit a pótlással), e mellett munkahelyi és magánéleti történések is megakasztották a szekererünket, és mivel a csapat sem pörögte szét magát az utóbbi időben, egy kicsit elszakadtunk a napi aktualitásoktól, de most gyorsan átfutjuk az október-november krónikáját a szezon utolsó hazai Bajnokok Ligája meccse előtt próbáljuk felkapni a fonalat.

Nekünk ez volt az év meccse, mint ahogy mindig is ez lesz. A Unitednek pedig még jóideig a Liverpool elleni, de nincs is abban semmi szégyellnivaló, hogy a nagytesó minket jobban idegesít, mint fordítva. Abban meg pláne nincs, hogy sokszor nyerünk.

A United mostanra már tényleg kiérdemelte az underdog jelzőt a városban, azaz ahogy Péterünk is nyilatkozta a héten, hosszú idő után megint a kék az uralkodó szín az angol iparvárosban. A 168. derbi esélyesei tehát mi vagyunk, azonban a szempontunkból igen nagy a jelentősége a mai mérkőzésnek, hiszen ha az elmúlt napok gyenge eredményeihez párosulna netalántán egy meglepetés zakó is, akkor Chappy kezdheti keresgélni azokat a vészharangokat a szertárban...