Pocsék egy hét áll mögöttünk szó se róla. Nem elég, hogy kedden vadkettőpista eltrollkodott 2 pontot tőlünk egy igencsak felejthető moszkvai kiránduláson, továbbá szombaton egy motiválatlan, takaréklángon égő teljesítménnyel megérdemelten kaptunk ki a West Ham ellen.

Aztán még szombaton jött egy másik feketeleves is: Liam mothafuckin' Gallagher bedobta a törölközőt, és twitteren bejelentette, hogy nincs többé Beady Eye. Slap in the face.

Elteltek a napok amiket a játékosaink hazájuk válogatottjánál pazaroltak töltöttek, visszatér a Premier League.

Miénk a forduló első meccse, ami rögtön egy rangadó, a Spurs érkezik az Eastlands-re, ugye mondanom sem kell, hogy győzni kéne, de nagyon. 

Feltörve, nem megtörve. Baromi nagy különbség, ha nem sikerült volna feltörni a gyakorlatilag csak védekezésre koncentráló hazaiak védelmét, de sikerült, ez a lényeg.

Kellett ez, egy kicsit fújhatunk egyet, most pedig jöhetnek a válogatott meccsek.

Never be a Same Again? Kétszer nem lehet ugyanabba a szarba folyóba belelépni.. meg a többi bullshit. Francokat nem.

A beharangban is pedzegettem, hogy kísérteties a hasonlóság az első Bajnokok Ligája idényünkhöz. Erre a keddi 1:1-el sikerült rátenni még egy lapáttal, már nem elég a kötelező, bravúr kell, nem is egy. Fákk.

Ebben a szezonban végre megnyerjük az Európa Ligát?

Újra itt a BL forduló, újra egy nehéz meccs. Akár az első idényünkben a legrangosabb európai kupában: újra itt a München, az egyik legjobb Serie A csapat (akkor Napoli, most a Róma), egy kis változás, a pofozógép szerepét pedig most a Villarreal helyett a CSZKA alakítja (hogy még érdekesebb a kép, a Bayern és a Moszkva társaságát már tavaly is élvezhettük). Ma tenni kell arról, hogy a hasonlóság itt véget is érjen. Ha a müncheni vereség után ma sem győzünk, akkor megint elkezdhetünk az EL felé tekintgetni. Ezt meg ki akarja?

Zsinórban három nyeretlen bajnoki meccs után nagyon itt lett volna már az ideje egy győzelemnek, hiszen a legnagyobb bajnokesélyesnek kikiáltott londoni stoke-klón jó stréber módjára, szorgosan gyűjtögeti a 3 pontokat, így egy esetleges újabb botlás már kényelmes előnybe juttatta volna már az őstapló portugál csapatát. A szerdai önbizalom növelő gála után a tegnapi Hull tökéletes alany volt arra, hogy egy jó meccsel újra rátaláljuk a győzelmek fényes ösvényére a Premier League-ben.

Túlvagyunk egy fantasztikus mérkőzésen, ahol bár negyedik egymásutánban nem sikerült győznünk, ami minimum szokatlan mostanság, legalább végre túltengésben vannak a pozitívumok. Mindkét csapat demonstrálta, miért fő esélyese az idei bajnokságnak, saját erősségeit jól kihasználva.

Négymeccses vesszőfutás, ebben vagyunk benne konkrétan. Erre a szeptember közepi háromra számítottam is (simán komolyan rá is mondtam: benne van három zakó lehetősége is ebben a hétben), de a Stoke elleni fos szégyenteljes izé nem kicsit sötétít az összképen.

Nincs nyugtunk, ma már itt van a kedves Mourinho bácsi Londonból, higgyétek el, neki baromira jó lesz ma egy kövér nagy 'X' is, de nekünk nem. Végre lesz már valami?