Ez az írás - ahogyan az a címből is kiderül - természetesen Pablo Zabaletáról szól. Hogyan is ne ő lenne minden City drukker álma, amikor is hétről hétre nyújtott pazar teljesítménye mellett kilóg társai közül szerénységével, küzdőszellemével, illetve klubja és a játék iránti alázatosságával.

Az utóbbi években kialakult a csapatnak az a szokása, hogy egyes stadionokban, ha megfeszül sem tud nyerni, máshol meg borítékolni lehet a három pontot. Ilyen mostanság a Newcastle United arénája is, ahonnan megint viszonylag simán, és jó játékkal sikerült elhozni a három pontot.

Egy héttel a derbi után irány: észak. A szarkafészekben nem szerepel rosszul mostanság a City, a 'castle pedig nem fut valami fergeteges szezont idén, de a St. James' Parkban nem lehet biztosra menni. Nézzük, milyen az élet a pofonok (Bl bukta, és az első bajnoki vereség) után.

Ez a poszt nem rendeltetett úgy igazán semmire, maximum olvasásra. Az elmúlt hétvégét és az azzal kapcsolatos kérdéseket összegzi, taglalja. Tovább után lapozhatsz (vagy fordítva?).

Bosszantó egy meccs volt ez. Nem egy szívderítő sohasem egy ilyen kimenetelű városi derbi. Véget ért két hosszú veretlenségi sorozat, de a világ messze nem, pláne nem a bajnokság. Feláll, ruhát leporol, gyerünk tovább.

Lényegtelen mi volt a héten, a múlthéten, tegnap, tavaly. Manchesteri derbi, csak a ma számít.

Egy nap, és itt a derbi! Addig is, a megszokott inside videó, egy kérdés, és egy másik kedvenc.

Sok értelme nem volt vesződni ezzel a meccsel, utólag megállapíthatjuk - hát még nekünk, szurkolóknak. A streamek legalább annyira ádáz ellenfeleim voltak ma, mint Citynek a Borussia, a két tényező így együttesen pedig egy elég csúnya este okozója lett, mégis jóval bosszantóbb még mindig az Everton…