Úgy érezzük magunkat, mint Phil Connors Punxsutawney-ban. A közelmúlt meccsein ugyanaz a forgatókönyv, ugyanazok a hibák, ugyanaz a katarzis a végén.

Nem volt egy szép meccs, cserébe izgalmas lett. Megint.

Megspórolnánk magunknak ezeket az élményeket végre. 

A kezdőcsapatban akadt egy kis felfordulás. A derbi előtt a kispadra ült a négy sárga lapos (az ötödik után jár az egy meccs pihi) Kompany és Fernandinho. Így Danilo bekerült a csapatba, Delph pedig a középpálya közepén kezdett. A kezdés előtt nem lehetett pontosan melyikük hol játszik pontosan, Pep is egy zseniális mondattal válaszolt a 'mi lesz Danilo szerepe' kérdésre: futballista. Oké.

Stones sérülése a hírek szerint jó ütemben gyógyul, de még messze a visszatérés, Kompany hiányában Mangala lett Otamendi párja.

Kilábalt a kisebb megfázásból Sané, így ott találta magát a bal szélen (hiába van neki is négy sárgája, nála megrizikózta a kezdőcsapatba jelölést Pep).

Így akkor ez volt a bombaerős kispad: Jesus, a laptól féltett Kompany és Fernandinho, a nem túl komoly sérülésből visszatérő Yaya, Gündogan, Bernardo és természetesen Bravo.

A túloldalt Zabaleta vezette ki a West Ham-et. Baromi furcsa volt látni őt így.

Valahogy többet vártam Moyes-tól, de nem tudom miért... A West Ham is a falépítés művészetét választotta. Ami egyfelől logikus, másfelől baromi fárasztó újra és újra megtapasztalni, nézőként is.

Hart nem játszhatott, így Adrián kezdett. Hát, Joey amúgy sincs túlságosan a topon, spanyol kollégája meg hozott egy jó meccset (amit lehetett fogott, ez hat védést jelentett), nem lennék meglepve, ha máskor is ő kezdene Hart helyett...

Három védőjük volt, akik tanyát vertek a tizenhatosukon belül. Ogbonna, Cresswell és a fiatal Rice, aki megdöbbentő módon a legtöbb időt a meccsen jobbra húzódva, az ötös és a tizenhatos vonalai között töltötte.

Zabaleta és Masuaku volt a két szárnyvédő, Obiang és Fernandes meg a tizenhatos előterére felügyelt. Élből hét(!, plusz a kapus!) játékos a kapu előtt, akinek az elsődleges feladata a védekezés volt.

Persze Kouyaté, Lanzini, de még Antonio is hátralépett, ha kellett. Sokszor kellett. Újra és újra.

A szokásos erős kezdést produkálta a csapat, a második percben Sterling omlott össze a tizenhatoson belül egy kézfogó után, de Mike Dean-nek esze ágában sem volt büntetőt ítélnie.

Három meccse azt hiszem, hogy ez egy, csak három felvonásban élvezhetjük. Jönnek újra és újra, ismétlődnek és ismétlődnek az események.

Jön be egy szöglet az ellenféltől, vakon, megcsúsztatják középre (Kouyaté), Antonio éppen nem tud gólt lőni. A fejlődés van az ilyen szituk után, Huddersfieldben gól lett, a Soton ellen kapufa, most meg igazából semmi. De hihetetlen, hogy a védőink újra és újra benyelik ezt a figurát.

Ederson a 18. percben mutatott be egy cselt a térfél közepén, Pepnek való ez, na.

A 25. percben De Bruyne passzát Delph engedi el, Kouyaté nem tudta megszerezni, így eljut Silvához, aki lő — a labda megpattan Rice hátán —, befért volna, ha Adrián nem üt bele.

Kevin külsővel adott passzai élményszámba mentek.

A 35. percben Silva segíti ki a védőket, de a labda Lanzini elé kerül, aki a oldalhálóba lő. Alig tíz percre rá megint az argentin a főszereplő, egy szöglet után Cresswellel játszanak össze, a védő beível, a másik védő, Ogbonna érkezik. 0:1.

Megint jön a szünet, megint hátrányban a csapat. Ugyanaz a kutyaszar, de megint bele kell lépni.

A 40. percben De Bruyne és Silva váltott oldalt, a szünetben pedig Jesus érkezett Danilo helyett.

Danilo nemigen érzi a bal bekk szerepét még mindig, így érthető volt, hogy ő megy le.

Delph visszament a 'helyére' a védelem bal oldalára, Jesus lett a csatár, Agüero lépett vissza a középpályára.

Sergio nagyon formán kívül van, neki nem ízlik a legjobban az ennyire betömörülő védelmek ellen játszani. Újabb déjà vu, megint lehozott egy meccset kaput eltaláló lövés nélkül.

Az 53. percben adódott egy nagy lehetőség, de Jesus lesen volt, Sterling hiába lőtte szépen a labdát.

Az 55. percben Delph ragadtatta magát egy szólóra, nem volt más esélye (szerencsére a védők is segítettek ebben neki), így felborult a tizenhatos előtt. A szabadrúgást De Bruyne végezte el, Adrián szépen védte.

A labda kigurult az oldalvonalon. A bedobás után Jesus és Sterling játszott össze, középen érkezett a szöglet után fennmaradt Otamendi az ötös közepén, aki estében kotorta be a hálóba a labdát.

Kellett nagyon, Nicolásnak is. A szokásos jó teljesítményét hozta a meccsen, de Ogbonna góljánál szépen lemaradt ő is, melléfejelt a labdának, így a vendégvédő érte el. Ennél a szitunál viszont jól reagált Ota, Ricet és Adriánt is megelőzte.

Értem én Pepet, hogy ragaszkodik a játékához, igaza is lett (megint) de a csapat borotvaélen táncolt (megint), talán a tartós számbeli fölény és egy picit agresszívabb előrejáték segíteni szétverni az ilyen falakat.

Az 59. percben Sané lőtt nagyon szépen kapura, de Adrián ismét a helyén volt, egy hasonló szitu volt hét percre rá, Leroy gyorsított rá, megfogatta Zabalaletát (nem is értem, miért nem volt sokkal több sikeres egy-egy kettőjük között), de a spanyol kapus védett megint.

A 69. percben De Bruyne lövése megpattant egy védőn, így simán Adrián kezében kötött ki.

Az átlövés továbbra sem a csapat fegyvere, baromira gyakorolni kéne ezt is, az ilyen lövések többsége nemhogy a kapura nem ment, hanem még az alapvonalig sem jutott el.

A 71. percben is nagy volt a sansz a vezetés megszerzésére, Delph adta a labdát Jesusnak, aki szépen lőtt, de Adrián hárított, a kipattanót sajna Sterling nem találta el.

A 81. percben a West Ham is megmutatta, hogy a pályán vannak, egy kontra végén Antonio a védőinktől csak tisztes távolságra körülvéve lőhetett rá, Edersonnak nagyot kellett repülnie.

Egy percre rá aztán végre valahára meglett az egyenlítés (újra az utolsó percekben alakult ki a 2:1-es végeredmény, hihetetlen). De Bruyne pazarul ívelte be a labdát, Silva kilépett a védők közül és Rice mellett egy akrobatikus mozdulattal lőtte be a hálóba. Csodás! 

Ő volt a csapatkapitány, a héten írt alá 2020-ig a csapathoz, tökéletes korona ez a találat.

A gól után Fernandinho jött be Agüero helyére, majd a ráadásban Bernanrdo váltotta Sanét.

A meccs végén volt még min izgulni, a 69. percben Lanzini helyett érkezett Arnautovic indult meg a jobb szélen, Mangala követte, de szó szerint összeesett, így az osztrák zavartalanul mehetett tovább (Pep majdnem megörült az oldalvonalnál, úgy tűnt Mangala bele is sérült, de csak fizikailag volt neki sok, jellemző a meccsre, hogy pár perccel előtte Delphnek kellett nyújtania Antoniót, aki görcsöt kapott, le is kellett hozni a csatárt).

Mangala alapvetően nem volt rossz,(ezzel együtt) két nagyobb hibája volt, de pl. a 15. percben nagyot küzdött, mikor Edersonnal közösen hozták össze, hogy ne legyen gól, Eli birkózott Antonióval, Ederdrson meg leszedte a lábukról a labdát.

Ilyen volt a meccse:

Kellennek neki a játékpercek, remélem ma is kezdeni fog. Piszok nehéz, kellemetlen, nem jó csak izgalmas meccs volt. Megint.

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:

Ma meccs a Doneck ellen (a kelet-ukrajnai háború miatt Harkivban a Metaliszt stadionjában), tét nem sok van, csak a csapat veretlensége forog kockán.

A Sahtarnak is elég egy pont, hogy biztosan csoport másodikak legyenek.

De Bruyne eltíltott, a csapat költségén el is ment a családjával Abu-Dzabiba egy kis nyaralásra.

A West Ham elleni meccsen Silva nem érezte jól magát a meccs után (húzódás, kisebb izomsérülés a diagnózis, a góllövés közbeni akrobatika átka), sajnos egyelőre az sem biztos, hogy játszhat-e a vasárnapi derbin.

Az biztos, hogy lesz rotáció és az is, hogy Foden, Díaz, Grimshaw és Adarabioyo nem vett részt a fiatalok Youth League meccsén ma délben (2:1-re kaptak ki a Donecktől, de így is simán nyerték a csoportjukat).

Egy a biztos, az ilyen meccsekről le kéne kattanni végre, mert a közelgő tél hideg lesz, kurva nagy, baromi szürke lesz, soha nem múló, életfogytig tartó.