Két igazi hentescsapattal találkozott a City január végén. Baromi gusztustalan megmozdulásokat dobtak be, ha már játszani nem tudnak, pusztítottak egy kicsit. Nagyon.
Nagyon élvezetes lesz, mikor ősszel egymásnak fognak feszülni a Championship-ben, öröm lesz nem összefutni velük.
A ligakupa utána az igazi kupában is pályára lépett a City. A kispadon két fiatal tehetség volt fellelhető, Adarabioyo és Díaz. Brahim a legvégén be is állt egy kicsit.
Zincsenko most pihent, Walker kezdett ismét a jobbon, a bal bekk így Danilo volt. A brazilnál lényegesen kevesebbet volt a labda, mint Kyle-nál a túloldalt, de ez egy jó meccse volt, attól függetlenül, hogy a komfortzónáján kívül kénytelen játszani, azért általában jó meccsei vannak.
A védelem közepén Stones-ra ráfért a pihenés (nagyon is, bár inkább fejben), így a mindig pazar Otamandi kezdett, mellette pedig a visszatérő kapitány. Kompany megint megmutatta, ha a teste is akarja, kevés jobb középhátvéd van nála a zátonyon.
A kispadon még ott volt Mangala. A hangsúly a még szócskán van, hiszen Eli azóta már aláírt a szezon végéig az Evertonhoz.
A középpályán Fernandinho és De Bruyne nem kapott pihenőt, Silva viszont ismét kimenőt kapott a családjához.
Elől a Bernardo-Sterling-Sané hármas kezdett.
Bejező csatár nélkül startolt a csapat tehát. Érdekes kísérlet volt. Az elől lévő hármas mellett De Bruyne és Gündogan is felbukkant a center pozíciójában. Rengeteg, folyamatos mozgásban volt a támadó ötös, nem csoda, hogy a végtelenül frusztráltá váló, gyengébb képességű vendéglátók a nyers erőfitogtatást tudták csak sokszor bevetni. Nem csoda, de a jó kurva anyátok.
Warnocknak is. Guardiola joggal bukott ki rajta, hogy a játékosai levadászásához azzal asszisztálnak a játékvezetők, hogy nem alkalmazzák a szabályokat, azaz piros nap nélkül rúghatják szét, boríthatják fel, darálhatják le a City játékosait. Erre nyögi be Warnock, hogy mire számított Pep, ez itt Anglia (a meccs Walesben volt, te tahó), szóval a kurva anyátok.
A hentelésnek viszonylag hamar nekiláttak a hazaiak. Gündogan játszott össze Danilóval a hazai tizenhatosnál, szépen rálőtte, Etheridge védett, Gündi ment a kipattanóért, össze is szedte, de Ralls felborította, éppen még a büntetőterület előtt. Persze, hogy még lap se lett.
A szabadrúgást De Bruyne végezte el, aki rafkósan a felugró sorfal alatt lőtte el a labdát, a kapus meg csak lesett. 0:1.
Megérte megint sokat elemezni az ellenfelet, mág egy második ligás csapatot is, hogy hogyan is viselkednek egy-egy adott szituációban.
A 18. percben Bennett meglepően könnyen hagyta ott Walkert, szerencsére a beadására hiába érkezetek ketten is, az nem volt valami mértani pontosságú.
A 24. percben Bernardo Silva oltári nagy gólt lőtt, tényleg baromi nagyot akasztott. Akkora gólt, hogy bűnt volt nem megadni. Sané a lövés pillanatában keresztbe futott a kapu előtt, a partjelző szerint lesen volt. Ha lesen is volt, akkor is milliméterek voltak, de Etheridgenek esélye sem volt a hárításra. Nagy kár érte.
Amúgy a 37. percben kellett volna lefújni az egészet. Mindenki jobban járt volna.
Bernardo futott el a balszélen, beadta a labdát, tökéletesen, tanítani valóan, és mint az utóbbi időben annyiszor, üresen volt egy City játékos az ötösnél, most Sterling, aki furcsa mozdulattal fejelt a kapuba. 0:2.
A félidő előtt Sané előbb seggre ültette a fél hazai védelmet, majd nem sokkal később szépen lefutotta őket, ez nagyon felidegesíthette a henteseket, mert ahogy Joe Bennett érkezett, arra nem nagyon van bocsánat. Érthetetlen miért is maradhatott a pályán. Mason spori csak egy sárgát villantott. Azt hittem ott törik ketté Leroy lába. Az azért nem történt meg szerencsére, de nagy meglepetés volt, hogy nem jött le rögtön, csak a szünetben váltotta Agüero.
Sané persze belesérült az esetbe. A szalagjai bánták az esetet, de még így is olcsón megúszta, nem szakadtak el. A pihenő jó 6-7 hét. Remek. Jesus és Leroy nagyjából egy időben térnek vissza, Silva családja még Valenciában, így elől egy kissé karcsú a keret.
Szóval, jött Sergio és lett centere a csapatnak.
A második félidő is egy tarolással kezdődött, KDB kapott egy pakkot félpályánál, a gyorsan elvégzett szabadrúgás után az elé kerülő labdával Sterling lépett meg, amit már eltolt a tizenhatosból rosszul kimozduló Etheridge mellett, de Morrison remek ütemben szerelte.
A félidő közepén egymásután jött több Cardiff helyzet, de komoly sanszuk nem volt a gólszerzésre.
A 75. percben Sterling kapott egy olyan labdát, amilyet csak De Bruyne tud adni, de Morrison közelségétől tartva egy se nem erős, se nem pontos lövést engedett el.
Jó tíz percre rá Danilo lőtte rá a labdát, az akció nagyon rendben volt, a braziltól indult a bal szélen az akció, a végén pedig Gündogantól kapta meg a labdát, csak a befejezés nem sikerült, Etheridge szépen hárított.
A meccs utolsó szakaszában Agüero, Kevin és a frissen beállt Díaz kapott egy-egy nagy csomagot (tőlünk Fernandinho volt aki nem maradt adós). A végén Bennett második hentelése azért megérte a második sárgát. Utálatos meccs volt.
A következő körben a harmadik ligás Wigan lesz az ellenfél idegenben. Újabb hentesmunka kilátásban?
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
Január utolsó napján újra bajnoki, január utolsó napja a deadline day. A megőrülés napja.
A legérdekesebb sztori a Mahrezé. Az algériai nem egy vándormadár. Felnőtt pályafutása során két csapatban játszott, a Le Havre-ban és a Leicesterben. A két évvel ezelőtti csodálatos bajnoki cím után kijelentette, ha vinné egy igazán nagy csapat, akkor habozás nélkül menne, szeretné magasabb szinten kipróbálni magát.
Eddig nem jött érte sem a fehér herceg, sem a szőke ló, de most úgy érezte: karnyújtásnyira a nagy lehetőség. Nagy csapat, bl szereplés, újabb bajnoki cím. Megértem. Megértem, sőt, bírom is Rijad játékát, el tudtam volna képzelni a City-ben. Ha Pep akarta, akkor a helye is meglett volna a csapatban.
Pep akarta, de nem mindenáron. A Sánchez történet után egy újabb masszív üzenet a jövendőbeli üzletfeleknek. Nem, nem adnak egy játékosnak 500.000 fontot hetente (egyelőre még), és nem, nem adnak játékosért 60+ millió fontot (egyelőre még).
A Leicester egy valag pénzt akart és még egy valag pénzt. Vagy egy valag pénzt és Patrick Roberts játékjogát. Hát jah, szép álom, de a board beintegetett egy szépet a Rókáknak.
Az más kérdés, hogy Mahrez berágott, és nem jár edzésre. Ez már az ő dolguk.
A huzavona közben két érdekes transzfer is megtörtént. A Mooy ügylethez hasonlóan a City Football Group egyik tagjával bizniszelt 
az anyaklub, most történetesen a New Yorkkal. A Mooy transzferhez hasonlóan Mix Diskerud (a New York történetének első góljának a szerzője) és Jack Harrison játékjoga is Manchesterbe került.
Az amerikai válogatottnak még nincs csapata. Előtte két út van: visszatérhet az MLS-be, vagy egy később induló skandináv bajnokságba kerül.
Az angol U-21-es válogatott meg már most januárban kapós volt, két Premier League klub is (Stoke és Newcastle) konkrét ajánlattal jelentkezett be érte, az anyaklub ezt persze nem engedhette, így a játékjoga Manchesterbe került, de ment is tovább kölcsönben a Middlesbrough Fc-hez.
Abban is hasonlított a Melbourne City-vel kötött üzlethez a New York City-vel lezsírozott megállapodások, hogy hivatalos bejelentés nem követte a játékosok leigazolását. Pénzgyártás folyamatban.
A legnagyobb durranás persze Laporte leigazolása volt.
Pepnek nem is volt más választása, berakta a kezdőbe a West Brom ellen (a visszatérő Kompany a hétvégén végigtolta a meccset, de nem volt még 100%-os, Stones pedig kidőlt), tökéletes ellenfél a debütálásra.
Aymeric 191 cm, fizikailag remek állapotban van, ballábas, jók a hosszú labdái. Megfontolt játékos, jól fejel. Mi kell még? A gyengesége talán, hogy nem egy gyorsvonat, na meg nem erőssége a labda dajkálása, de ez nem is hátrány a jelenlegi csapatban.
A kamera rengeteget volt rajta természetesen, így alaposan dokumentálva lett a debütálása.
95%-os pontosság mellett 75 jó passz, két nyert fejpárbaj, nulla kapott gól. Kezdetnek hibátlan.
Persze múlt szerdai ellenfél mocsadék rossz volt.
Ennek ellenére (éppen ezért.) nem csak Laporte, hanem az egész védelem jól muzsikált. Zincsenko különösen lubickolt a szerepben, ez a szabadabb (kevés védőfeladattal járó szélső) védő poszt nagyon fekszik neki. Oleksznél és Walkernél 20%-ban volt a labda, rengeteg akció indult tőlük.
De ez egy olyan meccs volt, hogy szinte mindenki tudott villogni. Fernandinho, De Bruyne, Sterling, Agüero, magas színvonalú teljesítményt nyújtottak.
A jelenlegi West Brom nem való a Premier League-be. Jelen pillanatban közel ötven(!) pont a különbség a két gárda között, Pardew csapata megérett a pusztulásra. A kezdőcsapatukból senkinek sem volt kapura lövése, csak a két csere, Matt Phillips és Sturridge próbálkozott, de kaput csak Phillips talált, egyszer, a meccs végén, 3:0-nál...
Viszont a rossz ütemű belépőkben és alattomos utánrúgásokban nem volt hiány.
Már a meccs elején magához ragadta a kezdeményezést a City, majd a vezetés megszerzésére sem kellett sokat várni. A 19. percben De Bruyne tanári labdát adott a centerben feltűnő Fernandinho elé, aki ha már ott volt Foster lábai között gólt lőtt. 1:0.
A vezetés megszerzése után is jöttek egymás után a City helyzetek, a legnagyobb a 31. percben esett, amikor Sterling beadását Nyom De Bruyne elé vágta ki, Kevin egyből kapura tette, a labda súrolta a felső lécet.
Sajna nem ment be, de KDB akár már három perccel később is gól lőhetett volna, egy gyors ellentámadás végén Agüerotól kapott egy jó labdát, Foster viszont szépen védett.
A 33. percben cserére kényszerült Pardew, jött az élő Premier League legenda, a méltán közkedvelt Barry. Ez volt a 650. meccse Gareth Barrynek a PL-ben, azt hiszem jobb helyen nem is történhetett volna ez meg vele, mint az Etihadban.
A 39. percben Pepnek is cserélnie kellett, Silva egy ütközés után fájlalta az oldalát, a szünetig sem tudta kihúzni, jött Gündogan. A szegény ember és az ág esete.
A második félidő egy óriási kihagyott ziccerrel indult, Sterling remek mozdulattal fektette el Dawsont, ott tátongott előtte a félig üres kapu, de sikerült neki eltekernie a labdát mellette.
Pep reakciója zseniális volt, amikor egy kicsit játékon kívül volt a labda magához hívta Raheemot, két jó szó mellett egy puszit is az arcára nyomott. Jött is később a két gólpassz. Pedagógia.
Az 51. percben Agüero megpróbálta Walker labdáját besarkalni a kapuba, szerintem ő maga sem gondolta ezt komolyan.
A második gól a 68. percben esett, egy csodálatos támadás végén. De Bruyne indult meg a saját térfeléről (McClean milyen szépen lepattant róla), a vendég tizenhatosnál lepasszolta Sterlingnek, aki mielőtt visszaadta volna, szépen kicsalta a kapujából Fostert, Kevinnek csak be kellett lőnie. 2:0.
Gólpassz után gól, közte kapufa, aztán jött egy emelés, félpályáról. De szép is lett volna..
Nem állt le a gépezet, a 70. percben Walker szabadrúgását védte Foster, aztán jó tíz percre rá szintén Kyle-nak volt helyzete, az időközben De Bruyne helyére beállt Díaz keresztlabdáját lőtte felé.
Majd újra a fiatal spanyol volt a főszereplő, a lövését Foster lábbal védte (ha nem ő áll a kapuban, nem tudom mennyi gól lett volna a vége), a kipattanót Bernardo nem tudta egyből ráküldeni, a védők gyűrűjében mellé ment a lövés.
A meccset Agüero zárta le a 89. percben, Sterling gyorsított rá a félpályánál megszerzett labdával, a tizenhatosnál adta Agüerónak aki a kaputól jobbra sodródva szenzációs mozdulattal emelt a hálóba. 3:0.
Könnyű meccs volt, egy újabb tisztátalan ellenfél ellen, újabb áldozattal. Fogyunk.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
