Itt az idő, irány a Wembley!

Eljött ez a nap is, nem számít más semmi! A két manchesteri csapat most Londonban fog egymás torkának esni.

Csak egy meccs, itt most nincs idő finomkodni, taktikázni! Vállak feszülnek egymáshoz, előre - indulhat a daráló!

Kezdjük a meccsre való "alapozást" az elődöntőig lejátszott hat meccs összefoglalójával:

Szóval eddig ennyi, de az ember mindig többre vágyik, főleg ha az ősi riválissal mérheti össze erejét, ahogy az egyik szurkolói busz hátuljára készített drapéria hirdeti: "Manchester goes to London!"

Szóval senkit sem lepne meg, ha ma hangzana ez a köszöntés, mint 2000-ben, még a régi Wembleyben:

Mindenki szeretne már olyan meccset ahol úgy rendesen, istenigazából el van kapva a töke a United-nak, bizony, ideje lenne már.

És mikor lenne jó alkalom, ha nem a számukra legjelentéktelenebb sorozatban? Persze nem érdemes ilyesmiben gondolkodni, abszolút fölösleges! Ez a párharc hihetetlenül nagy presztízsű, és egy pillanatig sem fogják félvállról venni, az egyszer biztos!

Akik abban reménykedtek, hogy nincs Rooney, megkapták a magukét: nincs Tévez sem. Carlos hiánya pedig jobban fáj a Citynek, mint Wayne-é a Unitednak.

Pedig ezt a műtétet most végre befejezhette volna:

Városi derbi, sokan ismerik ezt az érzést. Fontosabb mint a többi meccs, sokszor fontosabb mint bármelyik az adott idényben. A szurkolók készen állnak, több mint harmincezer "kék torok" fog üvölteni bele a londoni délutánba, ezzel nem lesz gond. A játékosokon a sor, ideje lenne elkezdeni törleszteni valamit azért a hatalmas összegért cserében amit a klub hetente elutal a bankszámlájukra!

Küzdelem, ez a szó remélem sokszor elhangzik az öltözőben, máshogy nem fog menni. Bele kell adni mindent, és ha csak nincs valami hihetetlen mázlija a csapatnak, ez egy fogcsikorgatóan kemény meccs lesz.

Jó lenne egy epikus győzelem, de úgy gondolom, hogy egy kiszenvedett 1-0 is feldobná a csapatot mentálisan. Egy itteni sikerrel a hátuk mögött, az itt kapott lelki plusszal, a hátralévő bajnokikon simán meglehetne a BL-t érő hely. És az esetleges kupadöntőben az ellenfél (a Bolton vagy a Stoke) sem egy ManUtd.

A menedzserek, hát igen... Ezen a fontos poszton jobbak a vörösök, el sem tudom képzelni mit csinálna a vén, borvirágos orrú, kérődző rozmár, ha egyszer az átigazolási szezont százhúsz millió fontos mínuszban zárhatná...

Remélem az olasz tudja, ez a meccs az egyik utolsó lehetősége. Valamit elő kell rántani a cilinderből, ezzel be tudná fogni fogni a kritikusok száját. Egy esetleges kupagyőzelemmel, és BL indulást érő helyezéssel nyugodtan várhatná az új szezont, és az újabb hatalmas pénzösszeggel amit újra elkölthet, egy fokot megint előrébb léphetne.

Ilyenkor jön a dilemma, megéri ez nekünk? Várjunk még egy kicsit, hátha Mancini lesz az új Mourinho, csak idő kell neki.

A góllövés, ez is egy jó kérdés, így, hogy Tévez nem bevethető. Džeko alakíthatna végre egy nagyot, vagy álldogáljon nyolcvan percig, és villanjon kettőt, nekem aztán édes mindegy. Kibújhatna belőle a Bundesliga gólkirály!

Silva és Balotelli, tőlük lehet még várni valami meglepőt. David az Old Traffordon is nagyon élt, benne mindig lehet bízni. Mario is egy parádés, a pályán nyújtott teljesítménnyel kerülhetne végre-valahára a címlapokra.

Igazából nem az a lényeg kiből válik estére hős. Hanem az, hogy Van der Sar minél többször tekingessen kétségbeesetten hátra, maga mögé a hálóba.

A végére egy videó, amit Londonban a hotelban akár le is vetíthetnének a csapatnak, csak úgy ihlet gyanánt:

Remélhetőleg a City megmutatja mire képes, és a szurkolók elégedetten, felemelt fejjel hagyhatják el a Wembleyt!