Egy megnyert meccset adtunk ki a kezünkből. Nagy tragédia persze nem történt, hiszen - ahogy a mondás is tartja - "idegenben jó az x", viszont ha tényleg komolyan gondoljuk ezt a bajnoki aranyat, akkor ezeket a meccseket bizony hozni kell. Agüero megint duplázott, az első félidőt megint uraltuk és megint csak döntetlenre voltunk képesek. Összefoglaló.

A kezdőcsapatban csak a védelem két szélén volt változás a szerdaihoz képest, amúgy megint a teljes All-Star csapatot küldhette pályára Manciónk. Az első félidőben nem volt probléma, azt csináltunk a Fulhammel, amit csak akartunk. Hátul stabilak voltunk, elől a "mínuszok" pedig játszották az 1-2 érintős gyors játékukat. A mezőnyfölényt aztán a 18. percben tudtuk kihasználni, amikor Silva (ki más?) adott forintos labdát Agüerónak, aki pedig a szokásos hidegvérrel tette el a labdát a bal alsóba. A tempón nem lassítottunk, adódtak még helyzetek bőven, a londoniak egy szót sem szólhattak volna akkor, ha 3-4 kapott góllal mennek be az öltözőbe a félidőben. Sajnos azonban maradt a 0-1-es állás.

A második félidő elején megint megráztuk magunkat és 11 másodperc(!) elteltével Kun megint vágott egyet, így már 0-2 volt az eredményjelzőn. Na de ezután rejtély, hogy mi történhetett a csapattal, mert indokolatlanul is magunkra húztuk Jol csapatát. Dempseyék pedig vannak annyira jók, hogy ezt röhögve megköszönjék és előbb Zamora lőtt egyet Hartnak, majd Murphy is jókora mázlival (a lövése megpattant Kompany-n) mattolta Joeyt. Hozzá kell tenni, hogy Hart igazolta, hogy miért is ő Anglia első számú kapusa jelenleg, a második félidőben 2-3 alkalommal is bravúrosan védett, ha ő nincs, lehet, hogy nagyon csúnya vége lett volna a meccsnek... Az álmosságot Mancini a szokásos cserékkel (Tévez, Johnson) akarta megszüntetni, de 10 perc alatt csodát már ők sem tudtak csinálni, így maradt a megint csak igazságos döntetlen.

Kár a meccsért, mert két gólos előnyről döntetlenre hozni egy meccset nem csak, hogy nagy hiba, hanem piszok nagy butaság is. Ráadásul azon a pályán, ahol legutóbb egy gyengébb csapattal simán 4-1-re vertük fulhaméket. Bízzunk benne, hogy Milner és de Jong mielőbb felépül, mert a Barry-Yaya kettős középen a második félidőre megint botrányosan elfáradt és képtelenek voltak megszűrni a londoni támadásokat. Ettől függetlenül nem érdemes beledőlni a kardunkba, hiszen még mindig csak szeptember közepe van, ilyenkor még talán beleférnek az ehhez hasonló betlik. Másodikok vagyunk a tabellán és még mindig veretlenek. Ezt azért jó leírni.

Videós összefoglaló: