Nem tudom ti, hogy vagytok vele, nekem a tegnapi meccs egészen a kezdésig nagy zsákbamacska volt. Príma a csapatunk, a szezon elejének a nagy részét meggyőző és domináns játékkal hoztuk le.
Persze voltak/vannak apró hibák, amelyek miatt nem lehettünk 100%-ig elégedettek, de ezeket meg ki veszi észre egy Spurs elleni 1-5 után például? Szóval az a bizonyos zsákbamacska.
A Bayern drukkerek véleménye is megosztott volt, szerintük is egy erőfelmérő meccsre lesz kilátás, ami teljes mértékben háromesélyes. Azzal tisztában voltunk, hogy a Premier League-ben lehet keresni valónk a jelenlegi kerettel, hiszen a tavalyi bronzérmes brigádot sikerült felturbózni egy Kunnal és egy Nasrival, akikkel sikerült is egy villámrajtot venni a bajnokságban. Na de itt van nekünk ez a Bajnokok Ligája, ahová annyira, de annyira szerettünk volna már eljutni évek óta.
Nos, itt vagyunk és csak vakarjuk a fejünket a tegnap meccs után. Közben pedig feltesszük a kérdést: valóban ilyen nagy a játéktudásbeli különbség köztünk és egy BL-esélyes között? Véleményem szerint nem. Annak ellenére írok egy határozott nemet, hogy tegnap Ribéryék lefociztak minket az Allianz Arénában. Tudtuk, tisztában voltunk vele, hogy a Bayern hozzánk hasonlóan jól kezdte a szezont, a védelmük iszonyat jól megvan szervezve, elől pedig bármikor képesek lazán 2-3 gólt gurítani az ellenfélnek. Végre egy igazi sztárcsapat, akik ellen lemérhetjük, hogy mégis hol tart a csapat jelenleg, gondolhattuk. Hát mentalitásban és hozzáállásban van mit tanulni, ebben bőven előttünk járnak Münchenben, ha tudásban nem is.
Szóval íme, megkaptuk azt a bizonyos fehérjét az arcunkra idén legelőször. Abszolút megérdemelten győzött a Bayern, sőt meg is köszönhetjük nekik azt, hogy nem lett csúnyább vége, mert bizony a második félidőben ki is végezhettek volna minket, annyira közünk sem volt a meccshez. Tőlünk egyedül Hart-ot lehet kiemelni, aki több bravúrt is bemutatott (a gólokról nem tehetett) és mindvégig ordibált a társakkal, hogy valahogy feltüzelje őket. Silváék az első félidőben még csak-csak életjelet adtak magukról, de a másodikra már teljesen eltűntek. Azoktól, akiktől várhattuk volna azt, hogy megnyerjék ezt a meccset nekünk, totálisan leszerepeltek. Persze el kell ismerni, hogy ez nagyrészt a Bayern miatt volt, akik a második félidőben oktatófilmbe illően egyérintőztek, bizonyítván, hogy nem hiába ők Németország kirakatcsapata jelenleg.
De kellett végre már egy igazi pofon ebben a szezonban, ami visszaránt minket a kőkemény valóságba. Nem lettünk rosszabb csapat a tegnapi után, csak leckét kaptunk abból, hogy hogyan is kell a BL-ben lehozni egy csoportrangadót. Talán túlzottan is tiszteltük a bajorokat, és emiatt már majdhogynem feltett kézzel mentünk ki a pályára. Mancini kedd óta csak azt nyilatkozza, hogy ő anno az Interrel két zakóval kezdte a csoportkört, mégis továbbmentek, Agüero meg a twitteren úgy linkelgetett képeket a stadionról, mintha turistaként lenne ott. Így nem lehet hozzáállni egy meccshez könyörgöm.
Biztos vagyok benne, hogy tanulságos túra volt ez nekünk és legalább ott fog lebegni a szemünk előtt, hogy közel sem vagyunk olyan überfaszák, mint ahogyan azt hittük magunkról. Abban is biztos vagyok, hogy ebben a csoportkörben már nem fogunk ilyen gyengén játszani, mert annyira viszont jók vagyunk, hogy felkapaszkodjunk a Bayern mögé és továbbjussunk, erre pedig van még négy teljes forduló, hogy ezt véghez vigyük.
A posztot egy Mohamed Ali idézettel zárom: "Nincs azzal semmi baj, ha az embert a szorítóban vagy azon kívül padlóra küldik. A baj ott kezdődik, ha ott is marad."
Mi pedig nem maradunk ott.
A meccs összefoglalója:
