Napra pontosan tíz éve egy nagyon furcsa meccset játszott a csapat. 

Egy őrült 4:3-as bajnoki, amely után menesztették Mark Hughes-t, karácsonyra meg is kaptuk Roberto Mancinit.

Mondhatjuk: egy évtizede indult be igazán a Manszúr éra 

Tíz éve. Még csak tíz éve. Úristen már tíz éve!!

Érdekes, erre a Sunderland elleni meccsre amúgy jobban emlékszem, mint mondjuk egy szimpla bajokira négy évvel ezelőttről. Nem is csoda. Egy korszak vége volt ez.

Elöl az Shaun Wright-Philips-Tévez-Roque Santa Cruz-Bellamy négyes. Ez azért nem volt semmi.

Tévez ezen a meccsen mutatta be a kultikussá vált fenékrázós gólörömét. 

Középen ott volt még Stephen Ireland, szóval Mark Hughes random feldobált öt játékost, akik nem is akarnak védekezni.

Így Gareth Barry volt az, aki cipelte a zongorát középen, ahogy aztán megszoktuk tőle. Hátul Nedum Onuoha és Kolo Touré játszott a védelem tengelyében, Sylvinho pedig bal, Micah Richards a jobbon igyekezett hasznos lenni. Ekkor kevésbé ment nekik.

Micah hamar kidőlt, így Zabaleta váltotta. Micah mint ma már tudjuk, soha nem futotta be azt a karriert, amit reméltünk, Pablót pedig könnyek között búcsúztattuk nem is olyan rég. 

Szóval erősen orr-nehéz volt ez a keret, és még ott volt Robinho és Adebayor is, akik  a padon maradtak végig. 

Azért itt már egy kicsit szédültünk, ahogy végignéztünk az összeállításon. Embertelen mennyiségű zseton lett belepakolva a klubba már ekkor.

Persze a meccs derekán, amikor már tisztességesen potyogtak a gólok, na, akkor Hughes is látta, hogy ez így nem túl természetes, fogta és bezavarta (az akkor még nem isteni státusban lévő) Kompany-t a középpályára szűrni. 

A legvégén időhúzásnak a zseniális Martin Petrov érkezett Bellamy helyett.

A túloldalt is sok ismerős arc. Hughes vs. Steve Bruce. A titánok harca. 

Láthattuk Jordan Henderson első pl gólját, akkoriban Darren Bent és Fraizer Campbell volt a Sunderland csatárkettőse. Nosworthy a védelemben, Andy Reid és Cattermole a középpályán, szóval egy klasszik pl középcsapat a Fekete Macskák ekkortájt.

A kapujukban Fülöp Marci állt. Senki sem gondolta volna ekkor, hogy a City kapusa lesz, azt meg pláne, hogy még ebben a szezonban. Pedig így lett, Hart kölcsönben volt Birminghamben, Given és az összes épkézláb kapus lesérült, így a City engedélyt kért és kapott, hogy egy játékost kölcsönvegyen. Marci lett a szerencsés.

A csapat a Tottenhammel harcolt a Bajnokok Ligája részvételért. 

Három meccs jutott neki, a 3:1-re megnyert hazai meccs otthon a Villa ellen, sajna a Spurs elleni hazai rangadót 1:0-ra nyerték a londoniak. A West Ham otthonában a zárfordulóban az az 1:1 már nem osztott, nem is szorzott. 

De vissza Mark Hughes-hoz. A 2009. október-november-decemberében tíz meccsen egyszer sikerült nyerni. Nyolc(!) döntetlen, egy győzelem és egy vereség. A vezetőség lázasan kereste az utódot, karácsonyra meglett: Roberto Mancini személyében.

A Sunderland elleni meccsel zárult a Hughes korszak, egy hétre rá kezdődött a Mancini éra. A többi már történelem.