Mancinit vélhetően sokan ismerik már azok, akik kevésbé vagy egyáltalán nem követik figyelemmel a Manchester City eredményeit. De mi a helyzet a segítőivel?
Bizonyára kevesen tudják, hogy az edzői stábban szerepel ex-United játékos, egykori Eb-hős, vagy éppen egy "kopasz sas" is.
Hajtás után jön Mancio olasz-angol edzőgárdája.
Brian Kidd (menedzser asszisztens)
"Kiddo" tősgyökeres manchesteri, aki játékosként is a városban kezdett bele a profi labdarúgásba. De Kidd akkor a város másik csapatánál, a United-nél lett élvonalbeli labdarúgó. 1964-ben került a "vörös ördögök" utánpótlás akadémiájára, három évvel később pedig már be is mutatkozhatott a felnőttek között. A támadóként játszó Kidd hét évig erősítette a United-et, 203 meccsen 52 gólt szerzett, többek között 19 évesen betalált az 1968-as BEK-döntőn a Benfica ellen a Wembley-ben.
A United 1974-es kiesése után az Arsenal vásárolta meg 110 ezer fontért. Az "ágyúsoknál" csak két évet játszott, ahol 77 mérkőzésen 30 gólt tudott felmutatni. '76-ban újra Manchesterbe igazolt, ezúttal viszont a City mezét húzta fel. A Maine Road-on három esztendőn keresztül rúgta a labdát, ezalatt közel 100-szor lépett pályára és 44 gólt hintett, valamint tagja volt a ligakupa-győztes csapatnak is 1976-ban. '79-es távozása után nem sok érdemlegeset tud felmutatni, játszott többek között Evertonban, Boltonban és összehaknizott három évet az Amerikai Egyesült Államokban is. Az angol nemzeti válogatottban kétszer jutott szóhoz és egy gólt szerzett.
Edzői karrierjét az utánpótlásnál kezdte meg. 1988-ban visszatért az Old Trafford-ra, ahol olyan fiatalokkal dolgozott együtt, mint például Ryan Giggs-szel vagy éppen Sir Alex Ferguson fiával, Darren-nel. De "Kiddo" mentette meg a krikettől és csábította a United-hez a 14 éves Paul Scholes-t is. 1991-ben Sir Alex segítőjévé lépett elő és a hét évnyi közös munka alatt számos sikert értek el. 1998-ban kapta meg élete első, és eddig utolsó menedzseri megbízatását. Bár jó startot vettek (a hónap menedzsere díjat is megkapta), a Blackburn-nél nem termett sok babér Kidd-nek, egy idény után kiesett a csapattal a másodosztályba, ami az állásába is került. Ezután dolgozott még a Leeds-nél, a Sheffield-nél és a Portsmouth-nál is. A Manchester City-hez 2009 augusztusában került, akkor még az utánpótlásba, de Hughes kirúgása után decemberben már Mancini mellett dolgozott és dolgozik is a ma napig, mint menedzser asszisztens.
David Platt (edző)
A 45 éves David Andrew Platt - Kidd-hez hasonlóan - a United akadémiáján kezdte bontogatni a szárnyait, az igazi áttörés ugyanakkor a Crewe Alexandra csapatában jött össze neki a negyedosztályban. Középpályásként elég szép számmal termelte a gólokat, 134 meccsen 56 találat jött össze neki, ez pedig elég is volt ahhoz, hogy 200 ezer fontért leigazolja őt az Aston Villa. Itt aztán a csapat húzóemberévé vált, az 1989-1990-es szezonban ráadásul megválasztották az idény legjobb angol játékosává is.
A fiatal tehetség meglepetésre Olaszországba vette az irányt 1991-ben, az akkor elsőosztályú Bari 5.5 millió fontot fizetett érte. A gólérzékenysége megmaradt (29 meccs/11 gól), a Bari viszont kipottyant a Serie B-be. Ez előtt nem sokkal, 1992 januárjától folyamatosan hírbe hozták a Sampdoriával. Több is volt ez, mint pletyka, hiszen a Samp' akkori legnagyobb sztárja, egy bizonyos Roberto Mancini próbálta rábírni, hogy igazoljon a genovai klubhoz. Platt így emlékszik vissza erre: "Párszor játszottunk a Sampdoria ellen és emlékeztem is rá, hogy szembe kerültem Robbie-val a pályán, de személyesen nem ismertem őt. Ezért is volt furcsa, hogy egyszer csak hívott telefonon és próbált győzködni, hogy szerződjek hozzájuk." A '92-93-as szezont azonban a Juventusnál töltötte a már angol válogatott középpályás. Torinóban azonban kevés lehetőség jutott neki, a megnyert UEFA Kupa döntőt is csak a cserepadról nézhette végig. Nem csoda hát, hogy Mancini még jobban rászállt Platt-re, két hetente hívogatta telefonon, hogy ugyan igazoljon már végre hozzájuk.
Az angol válogatottban 1989. novemberében mutatkozott be Olaszország ellen. Ott volt az 1990-es olasz vébén is, ahol először a belgák elleni nyolcaddöntőben lépett pályára. Szinte a legvégén, a 120. perc környékén Platt szépségdíjas találata döntötte el a meccset. De játszott a '92-es és a '96-os EB-n is. Edzői pályafutása a Sampdoriánál kezdődött 1998-ban, ám mivel még nem rendelkezett edzői képesítéssel (a többi Serie A-s csapat hevesen tiltakozott kinevezése ellen), nem töltötte ki a szerződését. 1999-re már beszerezte a szükséges papírokat és a Nottingham Forest-nél kapott állást. A másodosztályú csapatnál egyértelmű volt a cél: visszajutni a Premier League-be. Platt-tel azonban ez nem jött össze, holott rengeteg pénzt kidobott új játékosokra. Emiatt állítólag a Forest drukkerei a mai napig gyűlölik Platt-et. Menesztése után volt az angol U-21-es csapat szövetségi kapitánya is, de volt rovata az angol fourfourtwo-nál is, ahol főleg taktikai cikkeket publikált. A Manchester City-hez 2010 júliusában, a már sokszor emlegetett Mancini hívására érkezett. Érdekesség, hogy Platt-et rengeteg City drukker ellenszenvvel fogadta, mivel korábban a médiában többször is negatívan beszélt a kékekről.
Attilio Lombardo (edző)
A kopasz Lombardo Mancini-hez hasonlóan játékosként a Sampdoriában futott be igazán. Rajtuk kívül egyébként olyan top játékosok alkották akkor a Samp' keretét, mint például Vialli vagy éppen Pagliuca. KEK és Coppa Italia győzelem is bekerült akkor a vitrinbe, sőt BEK-döntőt is játszottak 1992-ben a Barcelonával. Az egykori jobbszélső a Juve kedvéért hagyta ott Genovát, ahol aztán két évet töltött el. A két torinói év alatt BL-t, valamint világ- és európai szuperkupát is nyert a "zebrákkal".
1997-ben az angol Crystal Palace szerződtette, ahol igazi sztár lett belőle. Már rögtön a debütálásakor betalált az Everton ellen, az idény végén pedig ő, valamint a svéd kedvenc, Tomas Brolin vették át az irányítást, mint játékosedzők. A "sasoknál"-nál nagy népszerűségnek örvendett, annak ellenére, hogy sűrűn sújtották sérülések. 2005-ben a klub 100. születésnapján a Palace drukkerek beszavazták a centenáriumi csapatukba a "kopasz sasként" elnevezett kedvencüket. A Crystal Palace-tól 1999-ben távozott, mivel az egyesület pénzügyi gondokkal küszködött. Két kupákkal gazdag év következett a Lazio-val (Coppa Italia, SuperCoppa Italiana, európai szuperkupa). Játékoskarrierjét ott fejezte be, ahol gyakorlatilag elkezdte: a Sampdoriában 2002-ben.
Az edzői szakma szépségeibe a Sampdoria egyik korosztályos csapatánál szagolt bele először. Ezt követően kisebb csapatoknál tevékenykedett, de nagyobb siker nem fűződik a nevéhez. Platt-hez hasonlóan, 2010 júliusában került a Manchester City-hez, barátja, Roberto Mancini invitálására. Mancio így nyilatkozott róla akkor: "Minőségi játékos volt, aki rengeteg tapasztalattal és győztes mentalitással érkezik hozzánk." Lombardo igazi mókamester, mindig akad egy mulatságos pillanata, itt például az FA Kupával parádézik.
Fausto Salsano (edző)
Az egykori középpályás a Sampdoriában lett élvonalbeli labdarúgó. 11 szezont húzott le a genovai együttesnél, ahol természetesen csapattársa volt Mancininek is. De kölcsönben megfordult az Empoliban, a Romában és a Parmában is. Játékos pályafutását elég szépen elnyújtotta, "csak" 2000-ben az Imperia nevű olasz kis csapatban hagyott fel az aktív focival. A két évtizednyi karrier alatt ötször nyert olasz kupát és egyszer UEFA Kupát. Edzőként főleg jó barátja, Mancini mellett dolgozott, végigkísérte Firenzétől kezdve Milánón keresztül egészen Manchester-ig. A City-hez 2009 decemberében érkezett.
Ivan Carminati (erőnléti edző)
Az 57 éves szakember még a Lazio-nál ismerkedett meg a játékosként még aktív Mancio-val, és 2002 illetve 2004 között már együtt is dolgoztak a római csapatnál az edzői team-ben. Carminati Manchester előtt dolgozott már Angliában, Sven-Göran Erikkson kapitánykodása alatt az angol nemzeti együttes erőnléti edzője volt, az angol nyelvvel így Mancinivel ellentétben könnyen elboldogult. Carminatit onnan is lehet ismerni, hogy azon a bizonyos müncheni Bajnokok Ligája meccsen ő győzködte Tévez-t, hogy menjen el melegíteni. Az Eastlands-re 2009 decemberében került.
Massimo Battara (kapusedző)
Utolsó alanyunk, Battara sem rondít bele a sormintába, a kapusedző is a Sampdoriában volt csapattársa menedzserünknek, ismeretségük azonban jóval korábbról datálandó, még a 80-as évek elején a Bolognában találkoztak először. Játékosként még védett a Leccében és a Bolognában is. Családi örökséget visz tovább a kapus edzősködéssel, édesapja kapus iskolát működtet Olaszországban. Battara is stabil Mancini stábtagnak nevezhető, a Fiorentinánál és az Internél is Mancini keze alatt dolgozott.
