Még ez sem a legjobb szó amely jellemezi a Manchester City és a Blackburn Rovers játéka közötti mély szakadékot. Ez nem focimeccs volt szombaton, hanem csak egy dögunalmas City parádé.
Bár jobban belegondolva az osztálykülönbség szó sértő lenne a Miki Egér kupa döntőjében nagyot küzdő Cardiff City játékosaira nézve...
Ez egy edzés volt, nyilvános edzőmeccs... A Blackburn nem fejtett ki semmilyen ellenállást. Milyen meccs az, ahol azt kívánom, hogy bárcsak befújta volna azt a gyanús esetet amikor de Jong szerelt 1:0-nál a tizenhatoson belül? Vagy csak a körmömet piszkálva csak azon lehet izgulni, hogy legyen meg a beharangozóban kívánt 4:0...
Hogyan tudtak ezek győzni az Old Traffordon?! A "miért ne legyen idén bajnok a united" kérdéskörben az 1:6 elé furakodott az érvek sorában, a "ezek kikaptak otthon a Roverstől bazze!!"
A vendégeknek minden mindegy volt, várták a vereséget, mint a vágóhídi marhák tűrték sanyarú sorsukat.
Nem hasonlított egy igazi sporteseményre a meccs. A Blackburn vezetőségének el kéne gondolkodni, hogy teljesítsék a szurkolók óhaját, és elküldenék Keant, hátha valaki még fel tudja rázni a csapatot.
Ezen a találkozón csak az jelenthetett volna izgalmat, ha a hónapok óta nem edző Tévez is játszik, vagy ha Mancini felküldi centernek Hartot...
Már rögtön a meccs elején egy Balotelli lövéssel indult, de nem volt megállás. A City megszállta a Rovers tizenhatosát. Rengeteg lövés ment kapujára, és sokszor nem Robinson kapuson és társain múlt, hogy nem született meg egy újabb és újabb találat. Kun számtalan máskor belőtt helyzetet puskázott el, Zabaleta pár méterről az ötösön ácsorgó Agüerot találta el, Balotelli alig tévesztett célt vállal, vagy Kompany sarokkal...
Kolarovnak és Zabaletának semmi nem volt hátul, egyszerűen ottragadtak a támadó harmadban. Aleks csak küldte be egyik labdát a másik után fáradhatatlanul. Ha a szerb harminc éve került volna a Angliába akkor az egyik legjobb balszélsőnek tartották volna egy ilyen performansz után.
Az első gól is így esett egy a 30. percben. Yaya szerzett labdát a saját térfelén, passzolta Davidnak, Silva megindult majd kiadta Kolarovnak a baloldalra, ő remekül centerezett, Balotelli meg a hólóba pörgetett. 1:0. Mario nem olyan látványosan mint a derbin, a pólóján üzent szerelmének, Raffaella Ficónak.
Az 51. percben Paul Robinson jelezte: "köszi szépen nem akarok többet válogatott lenni, és igazából a Premier Leaguet is unom". Egy szöglet után odapaskolta Agüeronak a labdát, aki köszönte szépen és a hálóba vágta. 2:0...
A 81. percben jött egy újabb remek Kolarov badás, a csereként beállt Džeko fejelte be a kapuba. 3:0
Nagyon gyenge volt a Rovers... Csak a gólkülönbség mértéke volt kérdéses. A City ismét megdöntött minden létező statisztikai rekordot a szezonban! Összejött a legtöbb passz, 748 ebből 692 ért célt, ebből Yaya 103-at, de Jong 99-et és Kolarov 92-őt vállalt magára (Yaya és Nigel labdái 98%-an voltak pontosak). Meglett az idei legnagyobb labdabirtoklási százalék (78), a legtöbb kapuralövés (28). Ez volt a tizenharmadik győztes hazai bajnoki, Hartnak összejött a tizenkettedik clean sheet a bajnokságban
A február is kegyetlen volt, öt meccs öt győzelem, egy kapott és tizenhárom lőtt gól...
Még sok ilyen győzelmet, de ne ilyen ellenfelek ellen!
A meccs jegyzőkönyve, és a bővebb összefoglalója:
A három közül melyik gól tetszett a legjobba? Szavazz!
Sőt, azt is mond meg ki volt február legjobbja! Erre is add le a voksod!
