Érdekes dolog ez, az előző szezonban otthon ment, Európában nem. Most nyögvenyelősek a meccsek a Premier Leagueben, a Bajnokok Ligájában pedig csak kóvályognak a játékosok a pályán. Három meccs után gyakorlatilag búcsút lehet inteni a bl-nek.
Halálcsoport ide, vagy oda, nem erre számítottunk. Piszkosul nem, bár van még három meccs hátra, két hét múlva kaparhatunk az El-ért. Mi lesz most? Szedjük le a keresztvizet Manciniről? Küldjük el a picsába a divatmajom digót?
Na, azt azért nem. Vannak hibái, de azért gyorsan szögezzük le, rengeteg érdeme is van, egy edzőt nem lehet kipenderíteni az első komolyabb akadálynál. Mindennek két oldala van, egy éve nem láttam ilyen kilátástalan City meccset, utoljára az ominózus müncheni BL találkozón volt ennyire borítékolható a vereség a játék alapján. Évente egy ilyen meccs még bele is férne, de sajnos ez egy folyamat kezdetének tűnik (vagy már a közepén vagyunk?), mint egyetlen kisiklásnak.
Mancinit (egyelőre) nem kell baszogatni, de tény: ő csinált a szoba közepére, ideje lenne, ha elkezdené feltakarítani.
Mitől ilyen éretlen a csapat a bl-ben?
Ez rohadtul érthetetlen. Tapasztalt, vb, Eb, bl döntős/győztes játékosok. Különböző országok bajnokai, akik (a keret nagyobbik része legalábbis) most már angol bajnokok, kupagyőztesek, de úgy viselkednek Európában, mint valami töketlen lúzerek.
Mancini és a bl átok?
Ilyenben én nem hiszek. Mancini és az elhibázott taktikák? Inkább. Mancini és az elhibázott keretépítés. Biztosan.
Az Ajax elleni meccsen, érdemes volt végignézni a kispadon, a kapus mellett egy centerhalf, egy bal bekk, egy bal szélső, két csatár, na meg egy tizenhét éves középpályás ült.
Nem túl nagy variációs lehetőség. Mancini már az év elején sápítozott, hogy nem elég jó a keret, hát bázz, tetszett volna jobban sáfárkodni a font tíz, százmilliókkal. Aztán jött az átigazolási időszak utolsó napja, amikor jött egy raklap játékos, hogy milyenek azt már tudjuk. Azon már kár sopánkodni, hogy minek kellett pl. Weiss helyett Sinclair és a többi, ezen már nem lehet változtatni.
A meccs egyáltalán nem indult rosszul, az Ajax inkább távolról próbált gólt szerezni, a City a szokásos módon építette fel a támadásait.
A gólra a 22. percig kellett várni, Milner jól tálalt Nasri elé, aki szépen tekerte be a gólt.
Azt nem gondoltam, hogy hátra lehet dőlni, de egy kicsit megnyugtatott a gól. A srácokat is. Pont a legrosszabbkor jött az egyenlítés, a középpályán többször is meglehetett volna a labda, de nem. Kikerült a jobb szélre, van Rhijn beadta, de Jong bevágta. Pocsék védekezés. Pont a szünet előtt gólt kapni...
A szünetben valami végképp megváltozott, innen a hazaiaké volt a meccs. Az 57. percben jött az újabb gól. A szögletnél szinte mindenki állva várta a labdát, Lescott csinált csak egy felugrás félét, de Moisander simán gólt fejelt.
Joleont le is kapta Mancini, jött Kolarov (Aleks valami csodafegyver? Minden szituban ő a csere?!), és kezdődött az őrület, a csapat átállt három védőre, szét is zuhant azonnal. A csere után öt perccel jött a kegyelemdöfés.
Labdavesztés a térfél közepén, két jó passz, a mezőny legjobbjának a lövésébe Clichy beleér, Hart tehetetlen, Eriksen a harmadik Ajax gól szerzője.
Mancio elkeseredettségében lehozta a két belső középpályását, és behozott két csatárt. Megtörtént az a történelmi pillanat, amikor egyszerre volt a pályán Agüero, Balotelli, Džeko és Tévez. Csoda, hogy nem ment? Hasonló felállással (3-2-5) utoljára én nyertem meccset a Manchester Cityvel, a Championsip Manager I.-ben, úgy '95-ben. 2012-ben az Ajax otthonában ez sehová sem vezetett.
Jobban pofánrúgtuk magunkat, mint Micah. Nincs mit tenni, még (Mourinho is megmondta) akár kilenc pontot is lehet szerezni, de legalább az El-t el kell érni.
Éretlenek a Bl-re? Ne idegesítsenek már...
A meccs jegyzőkönyve, és az összefoglaló:
