A második hét. Afrika után Ázsiában.

2013. július 27. 11:00 - mgyuri

Második hetébe fordult a felkészülés, négy hét múlva ilyenkor már rég túl leszünk az első bajnokin.

Kitartás!

Addig gyorsan átfutjuk, mi is történt a nyári hakni afrikai és ázsiai állomása között.

Az elmúlt hét nem a vidámságról szólt. Három haláleset is megrázta a Manchester City nagy családját. Elhunyt a csapat egyik legnagyobb ikonja, az 1956-os FA-kupa döntő hőse, Bert Tratmann (a kupadöntőről bővebben: itt, de hamarosan lemossuk az a szégyenfoltot, hogy Trautmannról nincs a blogon nincs még önálló bejegyzés), és örökre távozott Manuel Pellegrini édesanyja (a dolog fájdalmát csak fokozza, hogy édesapja tavasszal hunyt el), a vezetőedző (mi sem természetesebb) azonnal Chilébe utazott. Nincs már közöttünk George Smith sem, aki 1946 és 1951 között szolgálta a csapatot, 166 meccsen 75 gólt lőve, a legnagyobb meccse egy 1946-os városi derbi volt, amikor négy gólt rámolt be a pirosaknak.

Isten nyugosztalja őket!

Csütörtökön újabb meccs várt a csapatra (ennek a találkozónak is a Nelson Mandela előtti tisztelgés volt a fő apropója), természetesen Pellegrini nélkül, Kiddékkel a kormányrúdnál.

Ez a csapat játszott: Hart - Richards, Kompany, Nasztaszics, Kolarov - Touré, Fernandinho - Milner, Nasri, Sinclair - Džeko

A második félidő csapata: Hart (Pantilimon, 64.) - Zabaleta, García, Nasztaszics (Lescott, 69.), Kolarov (Boyata, 75.) - Rodwell, Fernandinho (Barry) - Milner (Razak, 75.), Nasri (Suárez, 69.), Sinclair -  Džeko (Tchuimeni-Nimely, 75.)

Nem volt az igazi most sem a játék. A meccs elején kaptak egy gólt a vendéglátók, Nasztaszics adott egy borzasztó hazaadást, Hart is béna kacsa volt. Nem sokkal később Milner közelről egyenlített egy rá jellemző bombával.

A vége előtt (csak, hogy jó legyen minden) Razak összeszerencsétlenkedett egy tizenegyest az afrikaiaknak, amit be is vágtak, így a vége 2:1 nekik.

A két dél-afrikai meccsnek igazából egy érdekessége volt, hogy Javi Garcíát bepróbálták a védelem közepén, ráció mondjuk van a dologban, nem egy gyorsvonat, nem félős gyerek, helyezkedni tud, fejelni meg pláne.

Nem maradhatott a ez a hét sem igazolás nélkül, jött Sztevan Jovetics.

Jelen állapot szerint minden posztra van két embere Pellegrininek: Hart (Pantilimon) - Zabaleta (Richards), Kompany (García), Nasztaszics (Lescott), Clichy (Kolarov) - Fernandinho (Barry), Yaya (Rodwell) - Navas (Milner), Agüero (Nasri), Silva (Jovetics) - Negredo (Džeko), és még marad bónuszban egy Wright, egy Guidetti és egy Sinclair.

Persze a pletykák szerint nincs vége. Džeko és Kolarov el, és amit még mindig nehezen ízlelgetek: Pepe be.

Megnézném Mancini fejét. Tavaly két játékost akart igazán (Jovetics és De Rossi), ezzel szemben csak gyengült a csapata.

Kemény út áll Pelle előtt, belebukni könnyebb, mint felülmúlni az olaszt. Én minden esetre az öreg mellett vagyok, teljes billentyűzetszélességgel.

Bye Afrika, Hello Ázsia!

Itt már csatlakoztak a kerethez az új fiúk (és Silva), és Pellegrini is visszatért.

Dübörög tovább a marketinggépezet, Ázsiában sem lassul le. Hong-Kongban került bemutatásra az új idegenbeli mez.

Közben Angliában sem állt meg az élet, a csapat egyik legfontosabb igazolása munkába állt az Etihadban. Már csak emiatt is eltökélt vagyok, hogy végre visszatérjek Manchesterbe.

Szerdán jött a következő edzőmeccs a helyi South China ellen, a kezdőjükben egy City neveléssel, Sean Tse-vel.

Mivel magyar idő szerint fél háromkor volt, így nem terveztem, hogy megnézem, de a sors közbeszólt, láttam napközben egy srácot a '97-es kappa mezben és valami furcs érzés fogott el, bepörögtem. A melóhelyről leléptem egy banális indokkal, a kezdéskor egy sörrel a kezemben ültem egy kocsmában.

A csapat az ázsiai haknikupa "elődöntőjén":

Hart - Zabaleta (Sinclair, 76.), Kompany, Lescott, Clichy (Kolarov, 46.) - Barry (Negredo, 56.), Fernandinho (García, 65.) - Milner, Yaya (Rodwell, 56.), Nasri - Džeko (Richards, 76.)

Túl sok mindent ebből a meccsből (sem) érdemes leszűrni, de én mégis összeállítottam négy pontot.

  1. Remélem Milner sokat fog játszani a szezon során
  2. Remélem nem adják el Džekót
  3. Bizalmat szavazok Rodwellnek
  4. Úgy érzem Negredóban nem fogok csalódni

Ma jön a döntő ebben az édes-savanyú szósz szagú libalegelőn, igazság szerint fasznak sem hiányzik ez a kupameccs a Sunderland ellen, a világ túlfelén, kétszer negyven percben (most nézem a döntő már kétszer negyvenöt).

Aki van olyan hülye, hogy nincs a strandon lesse a digit 14:30-kor, de lesz frankó stream is: itt.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://prideinbattle.blog.hu/api/trackback/id/tr75656655

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.