Ha csak a végeredményt látjuk akkor azt is hihetnénk, hogy micsoda szoros mérkőzést játszott szerda este a Manchester City a Hawthorns stadionban.

Pedig nem, mert a hazaiknak több mint nyolcvan percig nem sok közük volt a meccshez. Pedig de, mert a védelmünk a Baggies segítségére született, így alakult ki a szoros végeredmény.

Az igazság valahol középen van, de azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a West Brom (azaz a védelmünk) megcsinálta azt a csodát, hogy egy kapura tartó lövésük volt, de mégis szereztek két gólt.

A beharangozóban feltettem azt a kérdést, hogy "merre tovább"? A válasz elsőre biztató lett. A csapat képes volt most is hatékonyan játszani, na meg ami a legfontosabb: végre győzni idegenben.

Örömteli hír volt a kezdés előtt, hogy Kompany teljesen felépült, sőt, nem csak felépült, hanem Pellegrini és stábja olyannak ítélte meg az állapotát, hogy a kezdőcsapatba jelölte a kapitányt.

A kezdés negyed órát csúszott (imádnivaló egy negyed tízkor kezdődő hétköznapi bajnoki), mert hatalmas forgalmi káosz alakult ki a városban, a csapatok is alig egy órával a hivatalos kezdőrúgás előtt érkeztek meg.

Amikor végre elkezdődött hamar elvették a focitól a kedvüket a hazaiaknak a srácoknak. A nyolcadik percben (több pontatlan támadás után) Džeko indította Zabaletát, aki pontosan centerezett, a labdát Agüero védhetetlenül küldte a hálóba. 0:1.

Nem álltak le. Semmi jel nem utalt arra, hogy a hazaiak akár csak egy pontot is szerezhetnek.

A gól a 23. percben jött. Kolarov klasszikus, szélről laposan belőtt labdáját Yaya lőtte jó ütemben, nagyon pontosan a kapu jobb oldalába. 0:2.

Bántóan nem volt esélye a WBA-nak, támadgattak, de azt sem tudták kihasználni, hogy a védelem időnként (furcsa, de ez a szó jutott az eszembe) szertelen volt, de Kompany-ék sokszor egy laza mozdulattal, vagy önfeláldozóan mentették a szitut.

A második játékrész egy Nasri magánszámmal indult, szemkápráztató volt ahogy a francia megindult a balszélen, ez (meg az a távoli lövés amivel az első félidőt kezdte) is jelezte, milyen formában van (és önbizalommal bír) Samir mostanság.

 A 73. percben eldőlt minden. Kolarov tört be a tizenhatosra, Yacob nem csak a labdát, a babát is vitte. Büntető. Yaya értékesítette. 0:3. Minden eldőlt.

Még úgy is, hogy a védelmünk igyekezett kisegíteni a hazaikat. A 85. percben egy szélről belőtt labdát Pantilimon nem ért el, Kolarov bénán visszarúgta a románra, öngól. Máris szépít a WBA. 1:3.

Aztán mikor a fél stadion hazament (ezt úgy utálom, mi a faszé' kell otthagyni a meccset percekkel a vége előtt?!), jött még egy, 'végre' eltalálták a kaput. Victor Anichebe simán lefordult Demichelisről, Pantilimon sem törte össze magát, 2:3. Vége.

A végeredmény összességében nem rossz. A három pont szuper, de jó kis figyelmeztetés is: nem szabad kiengedni. Egy sima győzelem talán túl magabiztossá tehette volna a csapatot, de Pellegrini most ránthat egyet a  gyeplőn.

Pantilimonról is mielőtt kezdtük volna elhinni, hogy nagyon tud valamit, megint lehullt a máz. Ő "csak" egy hartpótlék, jó kis kapus, de nemsokára a király úgyis visszatér.

Pellegrini ismét 4-4-2-ben kezdette a meccset, majd a cserék után alakult át 4-2-3-1-é. Agüero lett újfent a mezőny legjobbja, de hiányzott mellőle az igazi párja, Negredo. Džeko erőlködött, de nem tudott maradandót alkotni, kár.

A feszített decemberi hajtás következő állomása Southampton-ban lesz szombaton.

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:

[vimeo 81085647 w=750 ]