92 esztendeje, hogy a klub elköltözött a Hyde Roadról, és ma van 12 esztendeje annak, hogy a manchesteri kékek elhagyták a brit foci egyik legtradicionálisabb stadionját, a Maine Roadot. Egy poszt formájában most megemlékezzünk az "Észak Wembley-jéről".
Az 1920-1921-es szezon előtt John Davies, a Manchester United akkori elnöke,
felajánlotta a City-nek, hogy használják a 70 ezres Old Traffordot, ám a kékek udvariasan visszautasították az ajánlatot. 1920. november 6-án azonban tűz következtében (amelyet állítólag egy égő cigaretta okozott) a Hyde Road jórészt fából készült főlelátója, illetve az öltözők, irodák teljesen megsemmisültek. A tragédia komoly probléma elé állította a City-t: most akkor hol játsszák le a hétvégi Huddersfield elleni bajnokit? Első lehetőségként azonnal felmerült, hogy az Old Trafford-ra viszik a hazai meccseket, ám az akkor városi kistestvérnek számító MU igencsak kedvezőtlen feltételekkel állt elő, így ez a terv gyorsan lekerült az asztalról.
Jobb megoldás nem lévén, a klub úgy döntött, hogy a Hyde Roadon rendezi meg a meccset. A megcsonkított stadionban így is közel 30 ezren látták a mérkőzést, köszönhetően annak, hogy rengeteg néző a még ép lelátók tetőfedelén nézte végig az eseményt.
Az elkészült Maine Road 1923-ban.
Majdnem két évvel később ütötte fel a fejét a hír, hogy a Manchester City belekezdett egy új stadion tervezésébe. A cél, egy skót Hampden Park szintű stadion megépítése volt. A Wembley (amely 1923-ra épült meg és ugyanaz csapat építette meg, mint az új Maine Roadot) előtti időkben, a glasgow-i stadion volt a legnagyobb és leghíresebb aréna a brit birodalomban. A tervek szerint, az új City stadion két építési ütem teljesítése után, 120 ezres befogadóképességgel készült volna el végleg.
A Kippax az 1930-as években
Az 1923-ban átadott Maine Roadot rengeteg kritika érte kezdetben. Sok manchesteri drukker aggódott amiatt, hogy a hangulat nem lesz olyan remek, mint a klub születési helyén, a 36 éves Hyde Roadon. Sokaknak pedig az új stadion távolsága is gondot okozott.
A stadion és parkolója, aki középen állt meg, az várhatott egy darabig.
Az új stadion és a költözés nem volt túl népszerű lépés. De el kellett fogadnunk. A Hyde Road volt az otthonunk, ez volt a City pályája. Itt nőtt fel velünk együtt a klub, egyszerűen imádtuk, annak ellenére, hogy nem volt egy szemet gyönyörködtető stadion. — mesélte akkor egy City drukker.
Az első mérkőzés a vadonatúj pályán remekül sikerült: a kékek 58,159 néző előtt 2-1-re verték a Sheffield United csapatát.
Az 'Emptyhad' 1934 márciusában.
Később a fejlesztések révén tovább bővült a Maine Road, amely a 1934. március 8.-án új, és azóta is megdöntetlen angol rekordot állított fel: egy Stoke elleni FA Kupameccsen 84,569 néző préselődött össze a stadionban, amely a legmagasabb nézőszámnak számít a mai napig (a Wembley-n kívül) Angliában.
Jegypénztár az 1950-es években.
Edzés 1953-ban.
1941. márciusában bombatalálat érte az Old Traffordot, amely használhatatlanná vált. A City - ahogy tette azt évekkel korábban a MU is - felajánlotta a saját pályáját, ám ezúttal dűlőre jutottak felek a bérlést illetően: évi 5 ezer fontért és a jegybevétel 10%-ért cserébe a vörös ördögök a Maine Roadon rendezhették hazai meccseiket 4 évig.
A pálya játékra alkalmassá tétele, 1953 januárjában.
A Kippax, valamikor a 70-es években.
A teljes staff '77-ben a stadion előtt.
1950-es évek végén az egyik főlelátó megújításra került, majd elnevezték azt - a közelben található utca után - Kippaxnek (The Kippax Stand). Ez volt a legszenvedélyesebb City-szurkoló helye és egyben a legnépszerűbb lelátója is volt a Maine Roadnak. Érdekesség, hogy az Etihad szintén keleti lelátóját (tehát a közvetítések során a szemben látható hosszanti lelátórész) szintén Kippaxnek nevezi sok szurkoló.
A Kippax mögötti parkoló a '80-as években.
1995-re a Taylor-jelentés után teljes mértékben átépítették a Kippaxet, a lelátó így több mint 10 ezer ülőhelyes, a komplett stadion befogadóképessége pedig már nem haladta meg a 40 ezret.
A régi Kippax.
Az átépített Kippax.
Hátulról.
Az idő vasfoga a 2000-es évek elejére markáns hatással volt a stadionra, ráadásul a biztonsági előírások miatt a befogadóképessége a Maine Roadnak 35 ezer alá csökkent. David Bernstein, a klub akkori elnöke 2000-ben jelentette be, hogy a Manchester City új otthonba költözik 2003 nyarán.
A 80 éves szentély 2003 májusában egy Southampton elleni bajnokival búcsúzott a manchesteri közönségtől. A stadiont egy év alatt szinte teljesen elbontották, sokáig csak törmelék és 1-2 megmaradt betonfal volt megtalálható a helyén, de egy takaros lakóparkot létesítenek a legendás Maine Road-on.
Az évek során jó néhány filmben is "szerepelt" a stadion, volt itt minden, a népszerű szappanoperától kezdve a megváltó eljöveteléig.
A labdarúgáson kívül számos mást eseményt is tartottak a Maine Roadon. Rögbimeccseknek, felejthetetlen koncerteknek (oasis, The Rolling Stones, Prince, Queen, David Bowie, The Stone Roses, Pink Floyd stb.), sőt tenisz mérkőzések helyszíne is volt a stadion.
A brit zene istenei a Maine Roadon.
Come on City!
A Maine Road.
Meccs van.
Az északi lelátó, azaz a North Stand.
A Main Stand a Kippaxről fényképezve.
A főlelátó.
A déli lelátó, azaz a South Stand, a V.I.P. boxokkal.
A Kippax melleti sarokban voltak a legolcsóbb helyek, a"Gene Kelly Stand"-en, a mellette lévő büfé, verte a mai Jamie Olvier féle kínálatot.
Kint.
1999, irány a Wembley!
A jegyiroda.
A régi eredményjelző.
A tetőről, a Kippax átépítése előtt.
A tetőről, a Kippax átépítése után.
2002, a Championship bajnoka.
Az utolsó meccs után.
A vég.
A szurkolók egyik kedvenc pubja csődbe ment a költözés után.
Az épülő lakópark.
A végére egy érdekesség: talán így nézne ki ma az Etihad környéke, ha a Maine Road helyén, a manchesteri munkásosztály jellegzetes lakókörzetében épült volna meg az új stadion.
Az utolsó Blue Moon
a poszt Kiddo21 és mgyuri munkája
