Amikor a másodosztályért döntőztünk a Wembleyben...

2015. május 30. 17:30 - Kiddo21

manchester city angol foci wembley gillingham retrócity paul dickovTizenhat évvel ezelőtt játszotta a csapat az egyik legfontosabb meccsét, ever a Wembley-ben.

Bizony volt olyan időszak a Manchester City történelmében, mikor nem az FA Kupa vagy a Community Shield volt a tét az angol futball szentélyében. 1998-ban klub elérte története mélypontját, kiesett a harmadosztályba. Tette mindezt Premier League alapítótagként és KEK-győztesként. Az 1998-1999-es szezont tehát a Football League Second Divisionben kezdte meg.

 

A kiesést követően új vezetőség vette át az irányítást az Eastlands-en. Az újmanchester city angol foci wembley gillingham retrócity paul dickov elnök David Bernstein lett (aki egyébként jelenleg az angol labdarúgó szövetség első embere), aki gatyába rázta az adósságban sínylődő egyesületet.

A menedzser az a Joe Royle volt, akit még 1998 februárjában nevezték ki, tehát a másodosztályból már vele estek ki a "polgárok". A kitűzött cél nem is lehetett más, mint azonnal visszajutni a másodosztályba. Az idény során végig a dobogó közelében tanyázott a csapat. A bajnokságot toronymagasan (14 pont fórral fejezték be a szezont) megnyerő Fulhamet képtelenség volt befogni, az ezüstérmes Walsall pedig szintén minden különösebb gond nélkül abszolválta a szezont. A Fulham és a Walsall tehát automatikusan feljutott a Football League One-ba.

 

manchester city angol foci wembley gillingham retrócity paul dickov

a harmadik vonal csapata

A harmadik feljutó helyért négy csapat indult csatába a playoffban: a Manchester City, a Wigan Athletic, a Preston North End és a Gillingham. Előbbi kettő játszotta az egyik, míg utóbbi kettő a másik elődöntőt, oda-visszavágós rendszerben. A City-Latics párharc egyértelmű esélyesei Royle bandája volt, hiszen a bajnokságban hat ponttal előzték meg ellenfelüket, sőt mindkétszer oda-vissza meg is verték. Ennek ellenére rendkívül kiélezett két meccset vívtak egymással. Az első mérkőzést a Wigan korábbi pályáján, a Springfield Parkban vívták. A meccsen villámrajtot vettek a hazaiak: egy City védelmi bakit kíméletlenül kihasználtak, így még fél perc sem telt a meccsből, már előnyben volt a Latics. Azonban a Wigan mégsem tudott előnnyel utazni a Maine Road-ra, ugyanis a mérkőzés lefújása előtt nem sokkal érkezett a korszak egyik meghatározó ManCity játékosa, Paul Dickov, és egalizálta az eredményt. Az első meccs tehát 1-1-gyel ért véget.

A mindent eldöntő visszavágón aztán a City mindent egy lapra tett fel, futószalagon dolgozta ki a helyzeteket. A helyzetekből végül egyet értékesíteni tudtak a hazai kékek: az évtized másik csatárikonja, Shaun Goater megszerezte a vezetést (tegyük hozzá kézzel) a Citynek, amelyet aztán nem engedett ki a kezéből és így 2-1-es összesítéssel masírozott a rájátszás döntőjébe, ahol a Gillingham várt rá.

Érdekesség, hogy a Gillingham kispadján ugyanaz a Tony Pulis ült akkoriban, mint aki a Stoke gárdáját (jelenleg a West Bromnál ténykedik) vezette az 'új idők' első City érdekeltségű kupadöntőjében (2011. május 14., ugyebár) minden bizonnyal különös lehetett számára. A mindent eldöntő meccset a régi Wembley Stadionban rendezték, ahol a második félidő 81. és 87. percében kettő nullra elhúzott a Gillingham és már csak percekre voltak a csodától.

De a zöld-feketében játszó City nem adta fel, és előbb Kevin Horlock góljával szépítettek a 90. percben, majd a hosszabbítás ötödik percében ismét érkezett Dickov és 2-2-re módosította az eredményt.

A rendes játékidő döntetlennel ért véget, következhetett a 2x15 perc hosszabbítás, ahol szintén nem született döntés. Nem maradt más, büntetőkkel döntötték el a mérkőzés sorsát, ahol a Gillingham három tizenegyest is elhibázott a City pedig csak egyet (Dickov kettős kapufát lőtt), így a meccset 3-2-re nyerte a Manchester City és így feljutott a másodosztályba.

Bár csak egy osztályozó mérkőzésről van szó, mégis, a Gillingham elleni győzelem a klub egyik legmeghatározóbb sikere, örök időkre beleégett a "kékek" történelmébe és folklórjába. Ezzel a győzelemmel kilábalt a City történetének legnagyobb hullámvölgyéből, sőt a következő szezonban megszerezték a másodosztály ezüstérmét, így 2000-ben már a Premier League-ben kezdhették meg a szezont. Apró szépséghiba, hogy Dickovék nem tudtak megragadni az első osztályban, mivel azonnal kiestek. 2001-ben azonban az a Kevin Keegan vette át az irányítást, akivel klubrekordot jelentő 99(!) ponttal megnyerték a másodosztály küzdelmeit és 2002-ben újfent a PL-ben indulhattak.

manchester city angol foci wembley gillingham retrócity paul dickov

Liam természetesen ezt a döntőt is a helyszínen nézte meg.

manchester city angol foci wembley gillingham retrócity paul dickov

 

manchester city angol foci wembley gillingham retrócity paul dickov

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://prideinbattle.blog.hu/api/trackback/id/tr405655994

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

266452 2011.08.11. 23:27:29

"bizony volt olyan időszak.." ki hitte volna :D:D:D mondjuk aki 3 éve tudja hogy létezik a mancity annak biztos új infó

jnzsblzs 2011.08.12. 01:09:37

Hihi Walsallban élek és minden nap a stadion mellet mentem el iskolába menet úgyhogy van egy kis személyes kötödésem a cikkhez!

325990 2011.08.12. 01:43:32

Akkor 99ben nem csak a MU fordított szépen hanem a city is:D

M1LLR 2011.08.12. 02:28:14

[crouchy(ex)](#458310): Respect a kommentért :D http://a2.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc6/262590_203011716421032_104674546254750_442125_8082641_n.jpg

ManJoker85 2011.08.12. 02:58:35

No, ezek után meg ne halljam, hogy valaki a United 90+ perces góljai miatt panaszkodik a városi rangadók után :)

Skog 2019.08.01. 11:52:25

Hatalmas élmény volt, kicsit több mint 20 éve. Viszonylag rég vagyok City szurkoló, én 1994-től számítom magamat annak, bár korábban is szimpatizáltam a Cityvel, erről a régi FA Kupás közvetítések tehettek. A szurkolóvá válásomról viszont egy játék a Championship Manager tehetett.
Szóval 1999 május 30.-a egy komoly nap volt. Én akkor a Néprajzi Múzeumban dolgoztam, ahol kiválló internet volt és így egészen rendkívüli lehetőségem nyílt a mecs "megtekintésére" azaz meghallgatására ÉLŐBEN(!), munkatársaim sokáig emlegették a kollégát, aki egy fix kimerevített képernyőt bámul és ordít, hadonászik, csapkod és bazdmegel hevesen. Paul Dickov, Kevin Horlock, Nicky Weaver a kedvenceim voltak, a játékban sohasem adtam el őket...
Visszatérve a meccsre, Dickov egyenlítő gólját egy kissé túlreagáltam, akkorát ordítottam, plusz a füles is elszakadt, így a hosszabítás első félidejéről is lemaradtam, de sebaj. Nagyon szép és emlékezetes nap volt. Azóta láttam egy-két fontos gólt a Citytől, de nekem az a Dickov gól, a valaha volt legfontosabb gól marad. Köszi a posztot!