A hihetetlenül rapszodikus teljesítményünk nem eredményezhetett mást, mint, hogy a csapat (ha nem is simán) megnyerte a ligakupát vasárnap a Wembley-ben! Csodálatos, két év után újra egy trófea!
Hogy ne vidámkodjunk annyira, szerdán újfent a pudli volt az ellenfél, Liverpoolban. Ott persze –- szinte törvényszerű volt, mondani sem kell – a hazaiak apróra szaggatták a csapatot.
Ezt felejtsük el gyorsan, örüljünk még egy kicsit a kupagyőzelemnek!
Kezdjük a posztot a Wembley-be vezető út felelevenítésével:
Na, akkor irány London, a legjobb társaságban!
Az első félidőben inkább a City dominált. Sokszor úgy tűnt, Klopp taktikája beválik, de a kékek jobban játszottak. Furcsa volt, Kijev után újra akartak egy meccset a fiúk. Akarták a kupát.
Sok idióta drágajegyes vissza sem ért még ennyi idő alatt a büféből, de a City már vezetett a második félidő elején! Fernandinho erős lövése egy kis segítséggel a hálóban kötött ki, vezetett a City!
Bogdán hibája miatt a megszokottnál is sűrűbben van terítéken Magyarországon a liverpooli kapuskérdés, de tényleg ennyi hibát amit Mignolet idén vét. Klopp első dolga lesz nyáron kapus után nézni a Bundásban.
Ezt a meccset meg kellett volna nyerni a rendes játékidőben. Annyi tiszta helyzete volt Agüeronak és Sterlingnek, hogy simán. Vagy ha Olvier büntetőnek gondolja Sergio buktatását. De nem. Jött a szokásos. Coutinho szerencsés körülmények között esett gólja hosszabbítást eredményezett.
Persze az sem jött csak úgy, a rendes játékidő vége előtt bepörögtek a srácok. Ha Fernando nem Mignolet felsőtestét találja el közelről, vagy Origi egy kicsit tudatosabban tud labdába érni, vagy ha Yaya nem a földön fekvő Otamendire fejeli a bogyót, már a 90+ percben véget ér a döntő, de nem így lett.
Kloppnak nem maradt cseréje a plusz harminc percre, Pellegrini rögtön frissített. Zabaleta jött Sagna helyett, Fernandot pedig Navas váltotta.
Sokkal óvatosabbak voltak a csapatok a ráadásban, de egy-egy nagy helyzet mindkét oldalon adódott.
Az utolsó tíz percre beállt még Bony Silva helyett, de kb. ennyi volt a meccs.
Jöhettek a tizenegyesek, de a godlike géniusz ezt előre megmondta:
Éljük is át vele újra a hátborzongató élményt!
Fernandinho bütetőjénél kiesett az ecetes chips a számból, de amit Cabellero művelt. Atyaég! Legendás mesterhármas lett.
Igazi sportemberi jelenet volt, ahogy Kompany nem ünnepelni, hanem a 'pool játékosokhoz ment először.
A 2015/2016-os ligakupa győztese a Manchester City!
A Pellegrini éra utolsó trófeája. Kösszépen mérnök úr! Viszlát, ja, a picsába. Még túl kéne valahogy élni májusig…
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
Ilyen volt a pályán az ünneplés:
És az öltözőben:
Ha már ennyit dolgozott érte a Chief is megcsókolhatta a kupát (sőt Silva mezét is megkapta).
Szerdán nem égszínkékben játszott a csapat, de nem csak a mez lett sötétebb három nap alatt. A bajnokira visszakerült a csapatba Hart, Sagna helyén Zabaleta startolt, és kimaradt a kisebb sérülést összeszedő Yaya, a középpályán így Navas kezdett. Nem gondoltam volna, de ez is végzetes volt. Mindhárom ’új’ fiú a legrosszabbak közé tartozott, talán Touré hiánya volt a legfájóbb, hiába néztünk rá mostanában kritikus szemmel, Kijevben és a Wembley-ben is nagyot ment.
Talán nem lett volna ördögtől való gondolat, ha szerdán Agüero helyén Bony kezd, Sterling helyett pedig Iheanacho, Agüero és Raheem meg a hajrá jöhetett volna. Bár mondjuk azt sem bántam volna, ha a Chelsea elleni kezdőt pattintja fel Pelle, a három közte meglett volna így is, de nem kellett volna ezt a lélektelen izét bámulni és talán a stárok pihenhettek volna kicsit. Volt egy-két hír, hogy hosszú volt a vonatút haza, meg hogy elmentek egy teára néhányan egy night clubba, de na. Profik lennétek, vagy mi a csöcs. A vasárnap-szerda ritmus kutyafüle, de nem.
A meccs kezdetétől fogva nem a londoni Liverpool volt a pályán. Más sebesség, más fokozat, más fizikai állapot. Nálunk a figyelmetlenség, pontatlanság. Klopp nagyon akarta a meccset. Megkapta.
Már az első húsz perc is baromi kényelmetlen volt, utána jöttek a helyzetecskék de Zabaleta és Navas jobbról erősen bebombázott labdáját még annak sem nevezném.
Agüero nagyon egyedül volt, vagy hátul (oldalt kolbászolt), vagy egyedül maradt, vagy csak szimplán nem tudott mit kezdeni a többnyire semmi labdákkal.
A 30. percben már 61% százalék volt a hazaiak labdabirtoklása, kezdett nagyon nyomasztóvá válni az egész. Jött is a gól Lallana lábak között elsuhanó lövését nehéz volt látni, de én Hartnak adom (mi a picsa, visszasírom Willy-t?!). Gyakorlatilag zavartalanul hozták fel a labdát a pirosak a saját térfélükről. Egy pillanatig el sem hittem, hogy bent van.
Tíz perc múlva jött a folytatás, olyan jól esett, mint egy térden rúgás. Jimmy gólja jellemezte az egész meccset. Akarták, össze is jött nekik.
Nekünk semmi. Agüero fejese is Milner mellkasán landolt a félidő végén. Részünkről ennyi is volt a meccs.
A félidőben jött Bony. Hát nem tom’. Sterlingre nem volt jó hatással az Anfieldre való visszatérés, a csapatra meg a szerkezeti változtatás.
Az 55. percben jött Iheanacho Fernandinho helyett, de ez nem osztott, vagy szorzott, két perc múlva jött a kegyelemdöfés. Tragikus volt, ahogy átszlalomoztak a középpályán és a védősoron.
Mindent elmondott a 90. percben leadott lövése, és ahogy a tenyerébe temette utána az arcát Pellegrini. Pep ha a saját veresége után hazaérve végigpörgette ezt a meccset nyugodtan konstatálhatta, lesz itt meló. Bőven.
A ’pool oda-vissza felmosta a padlót egy City mezzel. Pazar. Zsinórban a harmadik bajnoki veresége volt ez a csapatnak… Siralom. 2008 októberében-novemberében kapott ki utoljára egymás után három bajnokin a csapat, de akkor a jó Mark Hughes a tizedik helyre kormányozta a City-t.
Egy meccsel kevesebb, mint a többieknek. Tíz pontra a Leicester, de a bajnoki címre most nem kéne gondolni. Állunk, mint a fasz a 47 pontunkkal egy hónapja. Tiszta szerencse, hogy senki más sem képes épkézláb teljesítményt nyújtani az élbolyban, de már innen is kilógunk. Lefelé. Az elmúlt egy hónapban nem sikerült angol csapatot megverni a rendes játékidőben, cserében kaptunk 14 gólt. Ha nem lett volna a kupagyőzelem és a kijevi túra gyász lenne. A jelenégi top 8 ellen 8 vereség és 3 döntetlen a mérleg. Rémálom.
Szóval, a hét végén észak-londoni derbi, valaki (mindkettő remélhetőleg) botlik, hozzánk jön a rettenet gyenge Villa, aztán megyünk a szintén nem túl erős Norwichhoz. 15.-én jön a lefutott visszavágóra a Dinamo Kijev, a hónapot meg a derbivel zárjuk otthon. Jó lenne, ha lenne végre valami. De ha nem lesz semmi, a végtelenségig nem lehet tartani a bl helyet. Ilyen elő sem fordulhat (az hagyján, hogy az előzőleg kiröhögött mu is a nyakunkon, az övéken meg a whu), de még három ilyen meccs esetén még a Chelsea is előzhetne. Wake up, boys!
A kárörvendő pudli szurkerek meg tegyék be a vitrinbe ezt a három pontot, de olyanba, amire még Habony is csak nyálcsorgatva néz.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
