Igazi tét nélküli nélküli  meccsen, igazi balfasz-focit tolt le a felforgatott Manchester City, a nem túl izgalmas/érdekes/nagy érdeklődést kiváltó Bajnokok Ligája visszavágón.

Nem is akart túl sok mindent Pep ettől a meccstől. A világ egyik legfaszább csapata a Manchester City, de a jelek szerint elfelejtették a srácok, hogy a világ egyik legfaszább csokija svájci, na és kemény. Amíg Baselben szépen elszopogatták a remek háromszöget, addig Manchesterben simán át akarták harapni. Nem ment.

Ha lenne egy ilyen csapat Magyarországon, mint ez az FC Basel, kurvaisten, hogy kevesebb lelkesedéssel sasolnánk a Premier League meccseket (az elfolyt állami és TAO pénzeket látva éppenséggel lehetne is). De nincs.

Raphaël Wicky futballista karrierje a Sionban kezdődött, ha nem tett volna egy rövid amerikai kitérő, akkor ott is fejezte volna be, de ami a lényeg: egy tisztességes német Bundesliga karriert hagyott a háta mögött (amit csak egy kisebb spanyol kitérővel szakított meg).

Miután befejezte a pályafutását, visszatért Svájcba, de nem a Sionnál, hanem a Thun ifjúsági csapatánál kapott munkát, onnan a Servettehez került hasonló munkakörbe, majd három év után, 2013-ban került az FC Baselhet, itt az U-18-as csapatnál dolgozott, majd 2016-ban átvette az U-21-es gárdát.

Tavaly nyáron, 40 évesen ülhetett le a felnőtt csapat kispadjára. Jól felépítette magát, meg kell hagyni, és nem is végez rossz munkát. Annak ellenére, hogy ez az első felnőtt csapata (és a kerete folyamatosan változik).

Ebből a meccsből is kihozták a maximumot. Továbbjutni egy pillanatra sem volt esélyük, de nem lettek antipatikus vesztes, sőt, az Eastlandsre végre megint európai szurkolást hozó fanatikusai is büszkék lehettek. Win-win szituáció?

A felállásuk egy masszív, három védő, két szárnyvédő, két védekező középpályás, két támadó középpályás, egy csatár volt. Működött is. A két gólszerzőn (Elyounoussi és Lang) kívül a középpályán Dié, a védelemben pedig Riveros és Suchy nyújtott jó teljesítményt, ez most elég volt.

A kezdés előtt természetesen a hétvégén tragikus hirtelenséggel elhunyt Davide Astorira emlékeztek a csapatok. 

A City-nél a védelem nem sok jót sejtetett. Gyakorlatilag az a védőnégyes kezdett, mint Wigan-ben (tényleg, már megint hol a toszban volt Delph?! még egy sérülés, na ne már...).

Négy veresége volt idén a csapatnak. Liverpoolban az egyetlen tisztességes ezek közül. A Doneck ellen a kvázi B sor taknyolt (a meccsről szóló posztban írtam ezt a mondatot 'Per pillanat három féle City szurkoló van. Az egyik nem érti hogyan is tudott kikapni a csapat a Donecktől, a másik azon sopánkodik, hogy miért nem volt ennél is tartalékosabb a csapat, a harmadikat meg totálisan hidegen hagyja mi is történt Ukrajnában...', na ez a mostani meccsre is tökéletesen illik). Akkor a Adarabioyo, Mangala, Fernandinho védőhármas, a Foden(!), Danilo szárnyvédő kettőssel (és a középpályán Yayával megtántorgatva 'megtámogatva'), Ederson hibájával együtt, nem sok jót hozott. Abba a meccsbe bele volt kódolva a vereség.

A fent említett wigani kupakiesésbe nem volt, de így a mostani kezdőre vetítve nem ígért diadalmenetet kezdők névsora.

A kapuban nem Ederson kezdett, hanem Bravo. A védelem a Danilo-Stones-Laporte-Zincsenko négyes volt.

Alapvetően nem voltak rosszak. De... Bravo a gólokról nem tehetett, viszont egy (két..) kisebb bravúrt jól esett volna látni tőle valamelyik lövésnél. Volt egy-két védése, meg egy olyan kijövetele a 41. percben, ami után Ederson is csak vigyorgott a kispadon.

Zincsenko nem védő. Laporte még mindig nem az igazi (bár talán ő volt a legjobb hátul), Stonesban valami benne maradt a sérülése után, Daniloról sok mindent nem lehet elmondani.

Yaya krátert taposott a kezdőkörbe, de lendületet nem vitt a játékba. Kulcspassza, veszélyes lövése nem volt.

Gündogan jellemzően hátrébb játszott, mint Yaya (ő volt Touré gardedámja, hogy nem csináljon túl nagy bajt?), sokat nem tett hozzá ő sem az egészhez.

Foden volt most David Silva, illetve csak szeretett volna, de nem tudott. Ügyes gyerek, de nem rakott pluszt a csapat játékához. Ha a két másik középpályás nem lett volna ilyen halvány (ha Ferna van mögötte, KDB mellette), elbírta volna a csapat, de így, már sok volt a jóból közepes teljesítmény, ebből jó nem sülhetett ki.

Elől a Bernardo-Jesus-Sané hármas kezdett, ez a csapatrész volt a legjobb, ha begyötörtek volna még egy gólt, akkor azt is mondanám, hogy jók voltak.

Ez a meccs csak helyzetgyakorlatnak volt csak megfelelő. Szituációkat lehetett kipróbálni élesben, orrvérzésig ment a passz és a labdatartás, őrületes, 979 jó átadás (92%-os pontossággal), ebből a védők 570-et vállaltak magukra. Természetesen ez a passz szám bl rekord.

A vezetés korán jött, talán túl korán. A hetedik perc végén Sané játszott össze Fodennel, majd húzott be középre a tizenhatosuk előtt, a labdát adta Bernardonak, aki egy De Bruyne szintű gólpasszt adott. A labda átsuhant Lacroix és Riveros lábai között, az érkező Jesusnak nem volt nehéz dolga. Ideje volt már ennek a gólnak. A sérülései ide, vagy oda, öt és fél meccsnyi játékidővel ezelőtt (még november közepén a Leicesternek) lőtt utoljára gólt.

Az, hogy a védelem nem áll stabilan a lábán, az már a 10. percben látszott. Stones passzát simán elvette Dié Zincsenkótól, szerencsére az elefántcsontparti ormótlan lövéssel zárta az akciót.

Pedig pl. a 16. percben könnyedén pontot lehetett volna tenni a meccsre, egy szöglet után Bernandohoz keveredett a labda, szenzációsan ívelt Gündogan elé, Ilkay azonban kisodródva a szöget záró Vaclikba lőtte a labdát, nem pedig el a kapus mellett.

Pont nem került a meccsre, sőt, az ellenkezője történt. Az ellentámadásból megindult a Basel. Laporte nem ért vissza (késett a villamosa, vagy mi a franc volt?!), így Danilo behúzódott középre, Riverostól hiába pattant el fél kilométerre a labda félpályánál, nem volt rajta ember, összekaparta a lasztit és megindult előre (Bernardo hiába rohant vissza, próbálta kibillenteni az egyensúlyából, nem sokat ért, Yaya meg kellemes tempóban kocogott és csapta össze a két tenyerét bosszúsan, mikor baj volt, kb. ez volt a legnagyobb erőkifejtése a gól elhárítására), Stones csak hátrált, pedig ott volt Silva 2.0 a baseli nyakán, rá kellett volna mozdulnia, ketten csak megoldották volna, ha nem, akkor meg ki kellett volna sajtolni egy szabadrúgást még a tizenhatostól tisztes távolságban.

De Riveros elért a büntetőterületig, ott középre adott (jellemző, megpattant a labda Stones sarkán, így lett tökéletes a gólpassz..), Elyounoussi senkitől sem zavartatva (Zincsenko baromi sután próbált meg bespárgázni elé) bombázhatott a kapuba.

Pep alig kapott levegőt a kispadon.

A bekapott gól után tovább lassult az amúgy sem túl fényes tempó. Pep sem arra ment, hogy megnyerje ezt a meccset, a bekapott gól után meg még arra sem, hogy ikszre hozza.  

A második góljuk előtt Elyounoussi tett egy tiszteletkört, Yaya csak követte tisztes távolságot tartva, passzolt Lang elé, akire Laporte még tisztességesen kilépni sem tudott.

Még a benyelt második gombóc előtt érkezett Gündogan helyett Díaz, aki hatalmas lelkesedéssel vetette bele magát a játékba (volt egy lövése, amit talán nem tudott volna védeni a kapus, ha egy kicsit rutinosabb), de egy Basel ellen is kevés még ő (is). A vége előtt Adarabioyo váltotta Fodent. Nem osztott, nem szorzott a jelenléte.

A cserék is jelezték: nem fontos ez a meccs. Ha az lett volna, jött volna De Bruyne és Agüero. De nem jöttek. Sőt, Sergiót ma sem fogjuk látni, pihentetni kell a térdét. Pihenésre lesz idő, a mai Soke-on-Trent-i kirándulás után legközelebb 31-én lép pályára a csapat, a héten pedig irány a jó idő: Abu-Dzabi.

A Basel ellen bukott a csapat, megértem azokat akik csalódottak, de az összképet nézve, jelentéktelen találkozó volt ez.

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló: