Múlt kedden Prestonba volt hivatalos a csapat, a Championshipben vitézkedő North End Football Club feküdt be a henger alá.

A fiatalok, a szépek, az ügyesek és a sztárok voltak a csapatban, de alapvetően a második sorral ismerkedhettünk. Jó volt látni őket is.

A kaktusz jégkrémnek öltözött játékosok mindig arra késztet: bámulni kell őket. Aztán ez a felállás. Szívem szerint levettem volna a zoknim, hogy megnyalhassam még tíz ujjam a kezdőcsapatot látva, de csak elégedetten csettintettem és kerestem a sztrímet.

A védősor volt teljesen B opció volt. Két szélen Cancelo és Angeliño, középen Garcia és Harwood-Bellis, a kapuban pedig Bravo, a padon Carson (nem is tudom hogy bírta ki ezt a sztahanov Ederson).

Ami legérdekesebb (oké, tudom ám én, hogy a Preston épp csak egy a Champo tabella első felében tanyázó csapat, nem más), de működött az egész. Nem csak hátul, de a legfontosabb, hogy hátul is a szokásos, gördülékeny volt a játék. Két (nem túl erős, távoli) kapura tartó lövést engedtek a hazaiaknak, illetve egy kapufa a második félidőben (Bravo beleért a lövésbe, kellett ez is, hogy ne találjon kaput a labda). Ennyire futotta a Prestonnak.

A két kölöknél sokat volt a labda középen, sokat passzoltak (és jól, főleg Garcia), szépek, ügyesek. Ki az a Laporte, és ki a jó franc az a Stones?!

Cancelora minden perc ráfér ebben a csapatban. Nem kaptam szívdobogást tőle, de mondom: kellett neki ez a 90 perc.

Angeliño érdekes eset volt. Védőként tetszett, de ő lógott ki leginkább az összjátékból, keveset is volt nála a labda, keveset is passzolt (relatív, persze). Az fix, nem lenne ő itt, ha nem kellene ennyire saját nevelésű játékos a keretbe.

Ő is lett lekapva a leghamarabb, persze, kell a játékidő Mendynek is, nagyon is, messze még a régi Benjamin. 

Előrébb kevesebb volt a káosz. A szűrő most Gündogan volt, előtte Foden és David Silva, Bernardo és Sterling a szélsők, Jesus pedig a csatár. 

Úgy hatezer vendégszurkoló zarándokolt el Prestonba, az első percben egy picit még izgulhattak, de aztán hamar látszott, hogy más szint a két csapat. Sterling olyan gyorsasági fölényben van, hogy kb. azt csinál, amit akar. Úgy és annyiszor. 

Ezt a gólja is bizonyította a 20. percben. Az egész pályán végigvitt támadás során kapta meg félpályánál kapta a labdát Garciától Raheem, lefordult, esélyük sem volt megállítani. Sterling a tizenhatoson belül már csak ellőtte, jól pattant. Gól. 0:1.

Negyedóra múlva pedig Raheem adta a gólpasszt. Tökéletes ütem, Silva-Sterling-Jesus-gól. Hibátlan támadás. 0:2.

A szünet előtt vége lett a dalnak, Silva beadásába megpattant a becsúszó Ryan Ledson lábán.

A második félidő két Foden villanás miatt emlékezetes, rögtön a második félidő elején nehézkesen vett át egy labdát 

Pedig a második játékrészben a Preston már lövésig is eljutott. Sőt, ez volt a legnagyobb helyzetük, egy elég pofás akció végén Harrop találta el a kapufát, nagyon harcias volt, a kipattanóért is küzdött, de a sok lúd győzött.

A Citynek a legnagyobb sansza negyedikre a 67. percben volt, ekkor Foden szépen küldte tizenötről a labdát a felsőlécre. A vége előtt pedig Jesus próbálta meg Ripley lábai között a hálóba juttatni a labdát. 

Mendy után Adrián Bernabé érkezett Merlin helyett. Öröm nézni ezt a spanyol kölköt, nagyon ügyes. Ezalatt a félóra alatt is volt néhány szép csele, jól játszotta be a jobbszélt.

A 73. percben a meccs hősét, Sterlinget váltotta Mahrez.

Nem volt egy jó meccs, érdekes volt. Főleg a fiatalok miatt, persze. Nem ManCity szintű ellenfél, nem is baj. Remélem idén is jó messzire jut a csapat, ezek miatt a srácok miatt főleg. Játsszanak is minél többet. 

A folytatás a hónap végén, október 29-én otthon, a Southampton ellen. 

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló: