Az első győzelem a szomszédban hosszú évtizedek után

2020. február 10. 20:00 - mgyuri

Tizenkét éve még nem úgy volt, mint ma, határozottan nem nyerni járt a Manchester City az Old Traffordra. Ezt a Manszúr éra hozta el (és a Ferguson éra elmúlta szilárdította meg).

1364356915948.jpg

Egy rég várt, rég nem látott siker egy szörnyű esemény évfordulójának árnyékában.

A müncheni katasztrófa 50. évfordulójához legközelebb eső hazai meccse a Unitednek a derbi volt 

2008. február 10. Azaz pont tizenkét éve manchesteri derbi az Old Traffordon. 75.970 néző, a játékvezető a szép emlékű (nem) Howard Webb.

A MU így állt fel: Van der Sar, Brown, Vidic, Ferdinand, O'Shea (Carrick 73.) - Nani (Pak 64.), Scholes, Anderson (Hargreaves 73.), Giggs - C. Ronaldo, Tévez.

Picit sem volt gyenge SAF csapata. Sven-Göran Eriksson ezt a csapatot küldte pályára, amely nemigen tűnt egy súlycsoportúnak a vendéglátókkal: 

Hart - Onuoha, Richards, Dunne, Ball - Ireland, Hamann (Szun-Dzsihaj 84.), Gelson, Petrov - Vassell (Garrido 87.), Benjani (Caicedo 75.).

img_569f60dcd6c48.jpeg

Mindenki odaadta a hazaiaknak a három pontot, a müncheni légikatasztrófa 50. évfordulója jegyében zajlott meccs előtt. A Busby Bébik, Frank Swift és a többi áldozat emlékére a United korhű mezben, a City a Le Coq Sportif által erre a meccsre készített szerelésben játszott.

Az előjelek nem voltak biztatóak, február elején a City a bajnoki címre rápörgő Arsenalt fogadta, utána pedig az Old Trafford volt a következő állomás.

Annak rendje és módja szerint az Arsenal 3:1-re győzött az Eastlands-en (az első gólt a két későbbi City játékos hozta össze, Sagna passzából Adebayor talált be).

0_derby-1.jpg

Szóval az előjelek, hát azok jók nem voltak. Erre mit csinál a City? Nyer. Hát persze, typical City...

A meccs nem úgy alakult, ahogy a hazaiak szerették volna. Vassell és Benjani (neki első meccse volt a csapatban!) góljával a 92. percig simán vezetett a City, Carrick csak ekkor tudott szépíteni. 

Természetesen a United nem gondolta úgy, hogy csak puszira odaadja a három pontot, de a védők (btw., akik manapság Otamendit ekézik, azok tényleg nem sok meccset láttak Dunne-nal a védelem közepén..) léptek oda/értek oda, az utolsó pillanatban, egyszer-kétszer kétesen, de Webb hála a jó égnek mindig továbbot intett, de sokszor a pofátlanul fiatal Joey Hart hárított bravúrral.

carlos-tevez.jpg

Vassell góljánál a túloldalt szerencsére a MU védelem nem állt stabilan a lábán (Van der Sar szó szerint nemigen állt a lábán), senki nem volt, aki elbikázza a labdát a fenébe, így — meglepetésre — megszerezte a vezetést a City.

Benjani gólja is egy hazai labdavesztés utáni kontra során kipréselt szöglet utáni beadásból szüéletett.

A jó Eriksson győzelmi mámorában elfelejtette, hogy Benjanit a Portsmouthtól vették meg "Zimbabwéből érkezett, hogy gólt lőjön a derbin!". Oké..

A második félidőt igen kényelmes szituációból várta a City, a Unitedből hiányzott az átütőerő, így minden adott volt a győzelemhez. 

A végén Carrick jól eltalált lövése tényleg nem osztott, vagy szorzott

Hihetetlenül boldog voltam. Ez volt 1974 óta az első győzelme a Citynek az Old Traffordon, értelemszerűen ez volt az első, amit láthattam.

1974 derbije hozta el Denis Law emlékezetes gólját,  ez már megvolt, ugye?! Nem? Nem baj, hamarosan visszatérünk azzal a történelmi derbi felidézésével is.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://prideinbattle.blog.hu/api/trackback/id/tr3715467512

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.