Két idegenbeli meccs a tabella alsó helyein található csapatok otthonában, két győzelem, ez a lényeg.
A hétvégén az Aston Villa elleni meccsen sikerült továbbjutni az FA kupa ötödik körébe. Nem volt tv közvetítés, így maradt a BBC Radio Manchester. Kár, jó lett volna látni, több okból is 'történelmi' volt az összecsapás.
Aztán kedden jött a kirándulás a fénybe. Nem volt valami fényes... Szenvedés volt a köbön, de a három pont a lényeg.
Nem ért senkit sem váratlanul, de megtörtént: Carlos Tévez eligazolt.
Az egész időszak, amit a csapatnál töltött olyan kiszámíthatatlan volt, mint amilyen távozása. Már másfél éve megtörténhetett volna, de még boldogított minket egy kicsit. Az újkori Manchester City első kapitánya, aki trófeát emelhetett a magasba, a csapat legeredményesebb játékosa.
Carlos elment. Egy korszak véget ért?
Már az a tény is döbbenetet keltett, hogy Tévez a csapathoz került 2009-ben, nagyjából (mivel Kia Joorabchian keze is tövig benne a volt a bizniszben, így senki sem tud pontos összeget) 25 millió fontért. Nem volt ez pénz érte, gyengítve a mu, pompás. Az már meglepőbb volt, hogy Mark Hughes a távozó Dunne helyett egyből őt (az angolul akkor még nem túl penge, Salfordból szalajtott argentint) jelölte csapatkapitánynak.
Furcsa, hogy Hughes annak is (plusz még millió és egy dolog) köszönhette a lapátot, hogy Tévez csak decemberre találta meg önmagát. Mire az apacs belendül, a jó Marknak lefőtt a kávé.
A januári ligakupában rendezett derbi után már a lábai előtt hevertünk, a kispadon már Mancini ült. A bajnokság végére Tévez harminc gólnak volt tevékeny részese (35 meccs, 23 gól, 7 gólpassz).
A Bellamy-Tévez-Adebayor támadósornál akkoriban jobbat el sem tudtam képzelni, igazság szerint ők sem. Az új menedzserrel nemigen jöttek ki, a szájuk sem volt kicsi. Mancininek az első dolgai között volt a hármas szétrobbantása, Tévez nehezebb dió volt, ő volt a legjobban kereső játékos, ő volt a csk, és nem mellékesen az egyik legjobb játékos, így a nézeteltéréseket sikerült (egy időre) a szőnyeg alá seperni.
A következő idényben megtörtént az, amire eszetlen rég vártunk, Carlitos csapatkapitányként meglóbált a feje fölött egy trófeát, közben a hazai porondon (bajnokság és kupa) hasonló mutatót produkált, mint az első idényében (37 meccs, 23 gól, 8 gólpassz).
2011-ben borult a bili. Tévez behisztizett, az asszonya lelépett a gyerekkel, ő pedig követni akarta (legalább a kontinensre), de mivel a vezetőség egy elég combos kivásárlási árat határozott meg, nagy duzzogva ódalgott vissza Manchesterbe. Mancini természetesen átadta Kompany-nak a kapitányi szalagot. Az biztos, mi sem tudtuk, hogyan is álljunk hozzá.
A fortyogás szeptemberben baszta le a kukta fedelét, a hírneves müncheni meccs után. Volt itt minden, az „eligazolok"-tól kezdve az „abbahagyom"-ig. A board kötötte az ebet a karóhoz, a „nem mész te sehova" elvet követve inkább nem folyósította Carlos fizetését, e mellett csinos büntetéseket rótt ki rá. Ez a játék fél évig tartott, így már csak a hajrára érkezett vissza Angliába. Mancini visszakozni kényszerült, az „amíg én vagyok a City edzője, addig nem fog a csapatban többet játszani" álláspontjából (pedig a szurkolók nagy része vele volt) a „ha bocsánatot kér, újra játszhat"-ig.
A hosszú kihagyásnak megfelelően a bajnoki cím megszerzésében nem sok szerepe volt (600 perc játék, 4 gól, 3 gólpassz).
A most zárult szezonban a csapat egyik legjobbja volt (40 bajnoki és kupameccs, 16 gól és 16 gólpassz), de ez már csak a hattyúdal volt, a héten a Juventusba igazolt.
Bár feltehetőleg nem ő kérte, de remek trollkodás rögtön nyitásnak a részéről, hogy a szintén ritka nagy paraszt Platini a legendás Del Piero mezét kapta meg, néhány érzékenyebb lelkületű zebra döbbenetére. Az öltözőben is örülhetnek neki, mert kizártnak tartom, hogy a torinoiak kedvéért jelentősen lejjebb adta volna a fizetési igényét.
„...köszönök mindent az elmúlt évekért a Manchester Citynek ... beszéltem Manuel Pellegrinivel, jeleztem neki távozási szándékomat, hiszen úgy éreztem, lejárt az időm..."
Lejárt az időd. Hát le, gondolom Txiki Begiristain diszkréten felhívta a figyelmét: tipli van. Az új board egyértelműen folytatja a söprögető hadjáratát. Eddig a nyári átigazolási szezonban csak 2009-ben igazolt játékosok lettek elhajtva (Santa Cruz, Kolo, Bridge és most Carlos). Hiába csak Tévezért jött be zseton, az eszetlen magas fizetésükön annyit spórol a klub, hogy az eddigi két igazolás (Jézuska és Fernandócska) kijött belőle.
Tévezért az első híreknél többet utalnak (ez így inkább sokkal elfogadható) az olaszok kb. 8 milliós kezdeti összeg mellé (idő/teljesítményarányosan) jön még nagyjából 5 millió font.
Egy korszak véget ért? Igen. Begiristainnék nem kegyelmeznek. Tévez hamarosan harminc, renitens barom tud lenni, Yaya mögött neki volt a legnagyobb a fizetése. Megérett a búcsú.
Egy korszak véget ért. Már az előző szezon átigazolási mérlegét is sikerült nagyjából nullára hozni, a bérköltségeket pedig csökkenteni.
Ki jön helyette? Még nem tudni, de az biztos, hogy brutális pénz nem lesz csak úgy elszórva. Hiába több a bevétele a klubnak, mint valaha (a növekvő jegy és tv-s bevételek mellett soha nem látott mennyiségű támogató sorakozott fel a csapat mögött, nemrégiben az indonéz autógyár a Daihatsu is beállt a szponzorok közé), a gazdálkodás jó kezekben van. Aurelio De Laurentiis, a Napoli tulajdonosa is belátta, ötven millió font körüli összeget nem fog tudni kihúzni a City-ből.
Messze van még augusztus 31-e, egyelőre még csak Carlostól búcsúzunk. Mert összességében piszok jó négy év volt ez. Viszlát, Carlitos!
Egy igazán remek gálameccset varázsoltak nekünk szombat késő délutánra a srácok, miután szinte minden megerőltetés nélkül egy laza 7-0-val zavartuk haza csóri kanárikat az Etihadból. A PL-érában először szereztünk ennyi gólt egy meccsen, sőt utoljára is 1968-ban szórtuk meg az ellenfél hálóját ennyi góllal. Otthon tehát továbbra is szanaszét szedünk bárkit: 5 meccs, 5 győzelem, 20-2-es gólarány. Bárcsak idegenben menne fele ilyen jól...
A mérkőzés előtt a legfőbb kérdés természetesen az volt, hogy Pellegrini - immár a PL-ben is - valóban a román óriásnak szavaz-e bizalmat Hart sokadik bakija után. Nos, a mester ugyan egyértelműen nem válaszolta meg ezt a kérdést pénteken az újságírók előtt, ám a különböző lapok már kész tényként közölték azt, hogy Joey a padon fog ücsörögni szombaton. Ez egy órával a kezdősípszó előtt vált hivatalosan is biztossá.
Zsinórban 123 bajnoki után a padon.
A szerdai kínszenvedés után Pantilimont leszámítva egy teljesen másik (talán a legerősebb) kezdőcsapatot állított ki Pellegrini. A minőségbeli különbség meg is látszott a két csapat között. A játék minden elemében jócskán felülmúltuk a kanárikat, akiknek méltó módon tudtunk visszavágni a tavaszi 2-3-ért.
A meccset 25 perc után már formalitássá tettük. Egy öngól, Silva valamint Nasztaszics találata után már egy nagyon kényelmes 3-0 volt eredményjelzőn. Ehhez jött még Negredo gólja a félidő végén, így a szünetre már egy 4-0-val és egy impresszív 70-30%-os labdabirtoklás után vonulhattunk. A hozzáállással és a motivációval tehát nem volt probléma. Örök rejtély marad, hogy idegenben mi a fenéért nem lehet hasonló attitűddel felmenni a pályára.
Merlin, aki nélkül elképzelhetetlen egy City-támadás.
A 60. percben jött a már-már menetrendszerű Yaya-szabadrúgásbomba a 16-os környékéről, 10 perccel később pedig megszerezte 8. gólját is (ezzel holtversenyben vezeti a góllövőtáblázatot) a bajnokságban a kiváló formában lévő Agüero, aki egy David Silva beadást bombázott be Ruddy kapujába. Meg kell említenünk, hogy a gólja mellett összehozott 2 gólpasszt is, amivel így egyértelműen a meccs embere lett.
A 7. és egyben utolsó gólt a félidőben becserélt Džeko hozta össze egy szép befordulás követően, a szintén csereként beálló Navas passza után a 86. percben.
Carrick, who??
Újfent egy történelmi eredmény a klub életében, egy olyan meccs után ahol mindenki kellően odatette magát, (szerencsére) mindössze Pantilimon nem tudta érdemben bizonyítani, hogy érdemes volt berakni a kapuba. Bár halkan jegyzem meg, hogy Demichelis majdnem annyi labdát adott el saját térfélen, mint a Nike egész nyáron, de szerencsére ennek nem lettek következményei. A Bl-ben minden esetre ez biztos nem fog beleférni...
Néhány sor erejéig még érdemes kitérni David Silvára, akinek szintén elég jól megy a szekere mostanság. A tegnapi 7 gólból ötből tevékenyen kivette a szerepét, akárcsak szerdán, ahol szintén mind a két gól előtt fontos passzokkal segítette győzelemre a csapatot. Nélküle nagy valószínűséggel büntetők döntötték volna el azt a találkozót... Richards is épp a napokban magasztalta az egekig a kis spanyol varázslót, akit egyébként Mark Noble, a West Ham United játékosa is a széthypolt Mesut Özil elé helyez.
Folytatás kedden otthon az oroszok, majd szombaton a Sunderland ellen. Idegenben. Ott, ahol több mint 5 éve nem nyertünk. Izgi lesz.
Amiről eddig csak halkan beszéltünk, a jelek szerint hivatalossá vált:
Az Everton elleni ligakupa elődöntőben újra előkerült a banán.
Megyünk a Wembley-be!
Fasza lesz, két évvel a Sunderland elleni győzelem után nekiugrani a mikiegér kupa fináléjának. Bazz, ez öt éven belül a negyedik olyan kupa, vagy ligakupa döntő a Wembley-ben, amiben érdekelt a csapat.
Viszonylag sima lett a vége (igen, lehet bírózni, de annyira ne, mi sem tettük az első meccs után), de sajnos egy komolyabb áldozata került ez a döntő.
Dögmeleg (nem csak itthon, hanem Manchesterben is), de az élet nem áll meg, sőt, most kezdődik el csak igazán!
A hét elején a keret nagy része visszatért a vízpartról és megkezdődött a felkészülés a 2015/2016-os szezonra. Nem csak az edzések kezdődtek meg, hanem a csapat egy része el is indult a közel egy napos repülőútra, Ausztráliába, ahol egy rangos ellenfelekkel teletűzdelt nemzetközi tornán vesznek részt a srácok.
Alig egy hónap és már igazi meccsek jönnek, de végre eljött az uborkaszezon érdekfeszítőbb része.
Nekünk ez volt az év meccse, mint ahogy mindig is ez lesz. A Unitednek pedig még jóideig a Liverpool elleni, de nincs is abban semmi szégyellnivaló, hogy a nagytesó minket jobban idegesít, mint fordítva. Abban meg pláne nincs, hogy sokszor nyerünk.