Pazar. Asszem ez a legjobb jelző, amit a Liverpool elleni meccs után használhatunk. Pellegrini megpróbált szép és okos lenni egyszerre, ment neki. Le a kalappal!
Le a kalappal, aztán mehetnek bele a gömbök, ugyanis most már a kupák sorsolása foglalkoztat minket leginkább.
Szemtelenül könnyed győzelmet arattunk a Manchester United ellen. Megint.
Moyes akkora egy köcsög, hogy olyan hatalmas szarkupacot hordott össze a Csend Színházának közepére, amit még szétrugdalni sem nagy öröm, mert irtózatosan büdös lesz az ember cipője.
A meccs nem sikerült valami izgalmasra, de a pirosakkal otthon feltörölni a padlót? Epikus.
Parádé. Nem sok más szó jut eszembe a kedd esti meccs után. A továbbjutás eldőlt már rég, a továbbjutók is, ennek ellenére (emiatt?) remek mérkőzést játszott a csapat Münchenben.
Talpon a BL-ben tavasszal? Ilyen sem volt még, ízlelgessük. Fincsi, mi?!
Ma visszatekintünk 'egy kicsit' az előző idényre.
Száraz tények, számok garmadával, mindenkinek akiknek az ilyesféle csemegék ínyére vannak.
A nemrégiben véget ért bajnoki szezon sokak szerint nem volt sikeres, én visszagondolva csak annyit mondok: soha rosszabbat.
Többen Agüerót tartották a szezon kulcsfigurájának, így őt egy külön ábrán is megnézhetjük:
Nem Džeko volt az első számú a csatárposzton, de neki sikerült a legtöbb találatot elérnie a bajnokságban, persze a Agüero és Tévez szorosan a nyomában.
A góllövők után a gólpasszt adók. Itt Tévez nő a társak fölé, mögötte a középpálya esze, Silva.
Ezekre a helyekre érkeztek a lövések, és a kapura menő lövések pontossága.
Gólok rögzített szituációk után.
A sárgalaposok. Sokáig úgy tűnt, hogy Yaya behozhatatlan előnyre tett szert az ősszel, de Zabaleta és Barry pikk-pakk behozták, sőt Zabman be is előzte a végén.
Pirosakból nincs sok, pláne ha hozzávesszük, hogy Kompany-ét törölték.
A játszott perc alapján (idén is) kimagaslik a mezőnyből Hart. Yaya még úgy is a második, hogy az év elején az ANK-n szerepelt.
A játszott meccsek pontosan, ki mikor, mennyit hányszor.
A meccseredmények. A legfájóbb, hogy az Etihad nem az a bevehetetlen erőd volt, mint egy idénnyel korábban.
A tizenegyesek, nincsen sok, de még (már nincs Balotelli...) így is van két kihagyott.
Azok a fránya kapufák.
A meccsek legjobbjai. Azt hiszem én is meglepődtem mikor megláttam a végeredményt.
A következő táblázat az utolsó emberként bemutatott szerelések, és a góltól megmentő tisztázások listája. A kört Hart fizeti.
Az utolsó lista a feketeleves. Posztjából adódóan Hart vezeti.
Elég rendesen hozta az elvárt teljesítményt a csapat a bajnoki nyitányon, nem maradtunk semmiben adósak a riválisoknak.
Válaszokra vártunk a meccs előtt, nem sokat kaptunk. A newcaste-i fekete sereg annyira, de annyira fos, hogy nehéz reálisan értékelni a gárda teljesítményét.
Pardew és fiai kitolták egy héttel a felkészülési szezonunkat, köszönjük.
A hangulatot már délután megalapozta a jó hír: Zabaleta négy évvel meghosszabbította a szerződését. Jupí!
Meglepetések is voltak a kerethirdetésnél, a kellemes, hogy Agüero tudta vállalni a kezdőcsapatban. A kellemetlen, hogy Jovetics és Richards a kispadra sem tudott leülni. Micahnál a pletykák szerint nem sérülés a fő ok, hanem az, hogy szemet vette rá az Arsenal... Az új board legrosszabb lépése lenne, ha Wenger kezei közé löknék a bekket.
A kezdés előtti időszak és a szünet a nemrég elhunyt Bert Trautmannról szólt (a játékosok a City legenda nevével ellátott kapusmezben melegítettek be) és a német kapus családja is meghívást kapott a vezetőségtől az idény első meccsére.
A kezdőben nem volt meglepetés, maradt a 4-2-3-1, és Pellegrini úriember, tartotta magát a szavához, Džeko kezdett csatárként.
Ha Krul olyan formában van, mint a pajtásai, akkor nem kellett volna a hatodik percig várni a gólig, de ez sem volt túl sok idő.
A gólt Silva szerezte, az Eb döntő után újra fejjel ami meglepő, az viszont nem, hogy Merlin megint az Etihadban talált be, a legutóbbi kilenc bajnoki gólja Manchesterben született. Džeko beadása megpattant Steven Tayloron, így került David elé. 1:0.
Ha Marriner úgy gondolta volna, hamarabb is jöhetett volna a második gól, de nem jött, mert Yaya buktatásáért nem ítélt büntetőt.
De sebaj, megint nem kellett sokáig várni, Kompany szerzett labdát a saját térfelén, Džekónak passzolt, aki sarokkal indította Agüerót, Kun Taylor mellett
ellőtte a labdát a tizenhatos vonalán, Krul hiába nyújtózkodott, 2:0. Parádé.
A harmincadik perc után egy kicsit elszabadultak az indulatok, előbb Džeko és Yanga-Mbiwa kapott össze (1-1 sárga), aztán Fernandinho állított meg egy akciót szabálytalanul (újabb lap), Sissoko is kapott egyett, kezdett elfogyni a cérna, Debuchy labdaeldobásért lett figyelmeztetve.
Újabb balszerencse a szarkáknak: Jonás Gutiérrez meghúzódott, le kellett hozni, Anita jött a helyére.
A félidő vége előtt Steven Taylor kezéhez ért a labda a tizenhatosukon belül, de Merriner úgy ítélte meg, nem volt szándékos, egy percre rá kb. a védő sajnálta a legjobban az elmaradt büntetőt, egy határozott mozdulattal leterítette Agüerót. Egyből piros. A meccsnek amúgy is vége volt, pláne így. Rekordhosszú, ötven perces félidő.
Nem ült le a csapat, támadott tovább. Džekónak sehogyan sem jött össze a gól, de olyan volt most, mint egy elsőrangú kukta a kezdő konyhafőnök mögött, puhította, klopfolta az ellenfelet, a többieknek már nem sok dolguk volt, úgy meg lettek dolgozva Krulék.
A negyvenkilencedik percben Debuchy tette arrébb a tizenhatos előtt Agüerót, Yaya odaállt, bevarrta. 3:0.
Végre összejött neki egy szabadrúgásgól, egy-egy ilyen válogatottbeli találat után nem hiába rinyáltam, itt van. Zseni, de azért érdemes nézni, miképp esik szét a sorfal széle.
Tíz percre rá Kun le, Nasri be. Újabb tíz perc és jött a meccs legrosszabb momentuma, Kompany szerelte pazarul Ameobit, de sajnos belesérült a mozdulatba. Le is kellett hozni, Javi Gacía váltotta.
A hetvenötödik percben Nasri beállította a végeredményt, Zabaleta passzát erőszakosan szerezte meg, kapura tört, és máris 4:0!
Csak a partjelzőn múlt, hogy nem lett öt a vége, Negredo szabályos góljánál lest integetett.
A két (kezdő) debütánsra nem lehet panasz, Jézus villámsebesen nyargalt a szélen, Fernandinho meg tette a dolgát, tehermentesítette Yayát, aki köszönte szépen és lubickolt a középpályán, passzolt is száznégyszer (igen, 104 passz).
Szóval egyik új srác sem tett le semmi kiemelkedőt az asztalra, de a kezdet biztató és ehhez tökételeseten asszisztált nyújtott a 'castle.
A hivatalos verzió szerint Džeko lett a mom, de Zabaleta is közel volt hozzá, hogy ő legyen a favorit. Nagy meccset játszott ez a Zaba-Navas kettős, szét fogják még rohanni nem egy csapat baloldalát.
Pellegrini jól cserélt, bár valószínű Agüero csak hatvan percet bírt, de Nasri nagyon motivált volt, remekül szállt be a meccsbe. A Kompany-García csere abszolút kényszer volt (bízzunk benne, Vinny hamar visszatér), de Javinak volt lehetősége élesben is kipróbálnia magát a védősorban. Negredo meg, már most imádom, nem tudom miért, nagyon szimpi a fickó, sajnálom, hogy nem jött össze neki a gól (kösz, spori)...
A csapat megtette amit meg kellett neki, de a Newcastle olyan gyenge volt, hogy ez a négy gólos győzelem, majdhogynem a minimum ellenük.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
Garreth Barry nem egy szupersztár. Nem véletlenül csapott le rá egy újgazdag, a szürke posványból kitüremkedni kívánó klubcsapat akkor, amikor már bőven korban volt. Utólag kijelenthetjük: tizenkétmillió fontért soha rosszabb befektetést. Tökéletes szimbóluma volt annak az átmenetnek, ahogyan középcsapatból elitalakulat lett, illetve aktuálisabban annak is, ahogyan a még merészebb álmokat szövő jelenben többé már nemkívánatos személy a jelenlegi vezetőségnek.
Barry ugyanis - mint utóbb jól kiderült - rettentő fontos láncszeme volt a negyvennégy év után bajnoki címet szerző csapatnak. Mark Hughes mániája, miszerint a tutira Premier League kompatibilis játékosok leigazolását kell erőltetni, kivételesen nem fürdött be Barryvel, persze neki addigra tényleg volt olyan neve a ligában, hogy valamennyire kockázatmentes igazolás volt. Benítez is akarta még 2008-ban, de nem született vele egyezség, végül - az Aston Villa szurkolók heves anyázása közepette - csak egy évvel később tette át székhelyét - az Eastlansdre. Nem véletlenül csaptak hát szárnyra idén a Napoli-pletykák, hogy végül mégis alábbhagyjanak, és Barry egy kölcsön keretén belül a kiskedvenc Evertont erősítse.
Visszatérve a kezdetekre. Jellemző a korábbi (?) angol válogatott játékosra, hogy bármelyik csapatban is ne játsszon, annak szurkolói szarba sem veszik őt. Így az Everton szurkolói is eddig egy túlértékelt fosnak tartották, most pedig szerintük kurva jó keretük lett a három deadline napi igazolással. Természetesen hasonló szkepticizmussal fogadták őt a City szurkolók is, hiába a nyugalomra intő szavak pár kevésbé habzó szájú Villa szimpatizánstól.
Ők már akkor tudták, mi még csak gunyorosan húztuk a szemöldökünket; miután megérezted a jelenlétét a pályán, egyből észrevetted, ha nem játszott. Egy másik, mára elterjedt City szurkolói vélemény, hogy akkor kezd csak igazán lenyűgözni a játéka, ha azt élőben követed. Már a helyszínen, nem a nálad nem létező Digi helyett a kocsmában sem található Digin streamen. Máris jobban átlátja úgy az ember, micsoda stabilitást ad az a fajta pályán tanúsított attitűdje, hogy képes mindig akkor és ott megjelenni, amikor nagyon kell. Higgyünk hát azoknak, akik meccsre járnak!
A 11-12-es szezon egyetlen Barry gólja, a végén már a bajnoki címet ünnepelte
Amiért a United szurkolók imádják Carricket, és rettentő alulértékeltnek tartják, azért vetik meg és nézik le Gareth Barryt. Pedig Barry pont azt a biztonságot adta meg a védőnégyesnek mögötte, amit az ugyancsak kiváló Michael Carrick testesít meg saját klubjában. Éppen annyira halálbiztos a passzjátékban, holott hajlandó előre is játszani, és pontosan akkora erőssége a játék magasfokú olvasása. Európában pedig mindketten kevesek a klasszis szinthez.
Ha az olvasónak ennyi sem elég ahhoz, hogy Barryt kiváló játékosnak gondolja, illetve az sem, hogy valamiért Capello, Mancini és Hughes - bár utóbbi tény engem is elbizonytalanít - is kihagyhatatlannak gondolta kezdőjéből, álljon a következőkben egy perdöntő bizonyíték.
David Silva a 2011/2012-es (vagyis a bajnoki címmel zárult szezon) szavazáson Gareth Barryt jelölte meg, mint év City játékosát. Persze lehet, hogy ő is elfogult, mert rendre őt találta meg labdáival a derék GazBaz, hogy kezdjen mán' vele valamit, de akkor is. Silva - ellentétben velünk - úgy szavazott, hogy a pályán belül élte meg mindazt, amit mi csak kívülről látunk. Ez teljesen más perspektívát jelent, ha értenék hozzá, még mondanám is, hogy Silva nem látja úgy át a dolgot, mint mi, de nem értek, ráadásul Silva szavazatára mégsem legyinthet csak úgy az ember. Főleg, ha egy olyasvalaki szavaz úgy, akinek játékintelligenciája bőven átlagon felüli, és olyan klasszisoknak szarta tonnaszám a gólpasszt érő átadásokat, mint Kun Agüero, Edin Džeko vagy Mario Balotelli, mégsem rájuk voksolt.
A kor azonban hősünkön is kifogni látszik. Ingatag szezonja volt tavaly, amelyből persze mindenki elsőként a rettentő komikus öngólját emeli majd ki a Soton elleni idegenbeli meccsről. Ha nem éppen Mr. Consistency és nem éppen a Premier League lett volna, hanem Tokody Tibor ordas csalást kiáltanánk rég. Nem csak az öngól miatt, de Barrynek talán az a valaha volt legszarabb teljesítménye City mezben. Ironikus, vagy éppen teljesen sorsszerű, hogy az egész csapatnak is tavalyról. Hát ennyit számít ő. És nem túlzok, ha azt írom, az évad eleji meccseken bizony visszasírtuk még őt.
Nevessünk együtt
Számomra a kedvenc meccsem "tőle" a 2012 tavaszán rendezett City - United "bajnoki döntő", ahol Kompany fejesével győzedelmeskedtünk. Akkor a Yaya Touré - Gareth Barry középpálya könnyed hétfő esti vacsorának elfogyasztotta a Carrick - Scholes - Park tengelyt, mindenféle ellentmondást nélkülözve. De úgy egyáltalán - ha fontos meccs volt, nem maradhatott ki, és ha fontos meccs volt, nem mondott csődöt. Nem is tudom, melyik Chelsea elleni meccsen szerelte parádésan Ivanovićot, de általában a sötétkékek ellen is kulcsfigura volt. Vagy emlékezzünk vissza pár hónapról, amikor a magát még mindig istenkirálynak gondoló Giggs próbálta sarokkal lecselezni, de Barry szerelte, majd Milner ebből a támadásból lőtt gólt. Csupa csodás emlék, utólag szerintem sokat fogunk nevetni azon az öngólon is.
Mégis egy más típus kellett Pellegrininek, egyébként teljesen érthetően. Fernandinho sokkal mobilisabb, agilisabb játékos, Barry már tíz éve sem volt az a gyorsvonat típus. A BL - látjuk a Dortmund és Bayern példájában - egészen más játékosokat igényel, és a City nem akar harmadszor is becsődölni Európa krémje közt. Ez egyértelműen megpecsételte a középpályás sorsát. Szent meggyőződésem, hogy bármikor lehetne még a PL-ben egy élcsapat húzóembere, legalábbis könnyedebb, hazai meccseken, ahol dominál a csapata, aranyat ér. Harminckét évesen az Everton jutott neki, ahol Martinez csapatában Ross Barkley és James McCarthy mellett egész ütős kis középpálya jöhet létre (szerintem erősebb, mint a Fellaini-fémjelezte), ráadáasul attól sem kell félnie annyira, ha labdát veszít, lévén, hogy a katalán taktikájában alkalmasint három középhátvéd biztosít.
Barry és McCarthy
Up you go, lad!
Vége az idénynek, és még milyen sikeres idénynek!
A jól megérdemelt pihenés előtt, a csapat ünnepelt, és akinek járt díjakat vett át.
A hajtás után a szokásos kép és videórengeteg.
A múlthéten a csapat a jótékony célú Fashion Kicks elnevezésű divatbemutatón tette tiszteletét. Így festenek a srácok a kifutón:
Joe Hart megkapta az "Arany kesztyű" díjat. Így Ő lett a bajnokság legjobb kapusa. 18 kapott gól nélküli bajnokival.
Carlos Tévez 21 bajnoki góljával kiérdemelte az "Aranycipőt". Ő a Premier League elmúlt két szezonjának legeredményesebb csatára. Reméljük jövőre is így lesz: Manchesterben.
Roberto Mancini megkapta az "Arany Sálat", mint a legjobban öltözött Premier League menedzser.
A boltoni meccs után a csapat szinte rögtön az évzáró bankettre ment, ami egy fogadással összekötött díjátadó volt.
A házon belüli díjazottak a következők lettek:
Az "Ethiad" év játékosa, és a "Jaguar" szurkolói szavazáson az év játékosa: Vincent Kompany
Az év fiatal játékosa: Mario Balotelli
Az év gólja: Carlos Tévez, a Stoke elleni utolsó hazai bajnokin lőtt szabadrúgása.
Az év teljesítménye: Joe Hart, a Tottenham otthonában.
Az év pillanata: A kupagyőzelem.
A "Közösség Manchester Városáért, az év játékosa" díjazottja: Patrick Vieira
A "Közösség Manchester Városáért, az év közreműködője": Kevin Parker, a szurkolói klub főtitkára
Kiemelkedő munkáért díj: Lee Jackson, vezető pályamester
A hétfő este a nyilvános ünneplésé volt.
A menet Manchester központjából, az Albert térről indult, és közel két óra "sétabuszozás" után érte el a karaván a City of Manchestert.
Nem vagyok egy Rákay Kálmán, így nem tudom jól megsaccolni mennyien vettek részt az ünnepségen, de egy biztos: jó sokan!
Igen, igen! Felragyogott!
Hangulat az Albert Square-en:
Városnézés:
Manchester Utcáin
Egy videó a menetről:
Elindul a busz amivel körbehurcolták a csapatot, és a kupát.
Hallod a "zajos szomszédokat" Fergie?
Kapitány és kupája
Otthon
A Főnök. Hát meg kell hajoljak, sohasem gondoltam volna, de... Hölgyeim, és Uraim! A Manchester City legsikeresebb edzője az elmúlt 35 évből: Roberto Mancini! Gratulálunk!
Jó hangulatú egy dzsembori volt. Zenekarokkal, a múlt, a jelen és a jövő sztárjaival. Megemlékezéssel, együtt énekléssel, kellő pátosszal, könnyel, nevetéssel, tűzijátékkal és konfettivel megfűszerezve.
Marketingszempontból ideális bemutatója a jövő szezon idegenbeli mezének.
Pre order now!
Lángokban a tető!
Egy videó az eseményről, berohanó szurkolókkal, régi, és mostani sztárokkal, és nem is gondolnánk, melyik zenekartól játsszák be az aláfestő zenét:
Tűzijáték:
Remek este, egy remek szezon végére!
Ismét sikerült nem túl kellemes szájízzel felállni a stream elől, ki is fakadtunk a meccs után, de ahogy az egész szezonban, most sem sikerült elbaltázni semmit ezzel a 2:2-vel.
Wtf? Ezek akarnak bajnokok lenni?! A jelek nagyon is arra utalnak, hogy: nem. De bármilyen hihetetlen, minden esélyük meg van még mindig rá.