Emberemlékezet óta nem volt ilyen, nem rágtuk szét a körmünket a deadline day-en.  Nem jött tízcsilliárd ajróért cserébe egy stár sem, ellenben tovább szűkült a keret, Pellegrini elégedett, Platini meg beveheti. Felsorolásszerűen átfutjuk mi is történt felénk az átigazolási szezonban, aztán rákanyarodunk az Arsenal elleni derbire

Bár már Skóciában is lezajlott két felkészülési mérkőzésünk, számomra az első, amit egyenesben végignéztem, a Kansas City elleni összecsapás volt - eleinte némi anyázással egybekötve, miután a hivatalos oldalon is reklámozott youtube stream nem akart beindulni, majd mikor végre úgy tett, hiányzott a hang.

Később korrigálták, és legalább ugyanaz az amcsi ESPN kommentár volt hallható, mint az alternatív streamen, amin addig néztem az éjjel 3-kor kezdődő meccset. Itt jegyezném meg, elképesztő, hogy az amerikaiak még a focit is élvezetesebben tudják kommentálni a legtöbb angol stábnál, egyrészt nem kellett konstans United- és Liverpool-faszszopkodást hallgatni, sőt kimondottan szép szavakkal illették a Cityt, másrészt a háttértudásuk sem maradt el semmiben csak azért, mert arrafelé még nem űzik olyan szinten a sportágat. Emellé jön a major sportokból megszokott play-by-play kommentálási stílus, és máris megvan egy sokkal kellemesebb élmény az itthon és szerte Európában megszokotthoz képest.

A Kansas a regnáló MLS-bajnok, és eleinte nehéz ellenfélnek is tűnt, fizikailag elvileg jóval előrébb kellett, hogy járjanak, ráadásul a kezdőjük nagyon közel állt a lehető legerősebbhez. A mi kezdőnk egy Caballero - Richards, Boyata, Rekik, Kolarov - Fernando, Zuculini - Navas, Iheanacho, Sinclair - Jovetić volt.

A hivatalosan még mindig be nem jelentett, de a Racingtól aprópénzért szerződtetett (?) Bruno Zuculini remek gólt lőtt már az első percekben, de ha ez a megmozdulása nincs is, még úgy is rendkívül impresszív és meggyőző meccséről beszélnénk. Jellemezhetjük box-to-box játékosnak is, de ha valakit így jellemzünk, megfeledkezhetünk arról, hogy pazar irányítói képességekkel is rendelkezik - egy alkalommal például Jovetić bénázásán múlt, hogy nem adott egy fantasztikus gólpasszt, miután tökéletes ütemben játszotta a védők mögé a labdát.

A többiekről nem derültek ki feltétlen nagy dolgok, illetve arra megint ráébredhettünk, hogy Richards elfelejtett focizni (az egyenlítő gólt is úgy szoptuk, hogy a maradék három védő maradéktalanul elvégezte a lesrejátszást, nem úgy mint Micah). Nem valószínű, hogy megéri az idei teljes szezont velünk Richards, csak azért ugyanis nem fogjuk leperkálni neki a vaskos fizetését, hogy a City TV-ben szórakoztasson bennünket, mindeközben amúgy is harmadik számú jobbhátvédként posvadna a lelátón. Rekik ügyes lábbal, de ezt mindig is tudtuk, Fernando tud előre is passzolni szépen, ha kell, Sinclair pedig nemcsak a világ legfeleslegesebb igazolása, de egyenesen a világ legfeleslegesebb játékosa is. No de van itt valaki, akiről mégiscsak több szót kéne ejteni.

Kelechi Iheanacho

Ez a tizenhétéves nigériari gyerkőc már januárban megegyezett szóban a Cityvel, de hivatalos megállapodást nem lehet vele kötni a koránál fogva - októberben ennek a feltételnek is el kéne hárulnia, mivel betölti a 18-at. Másik fő probléma lesz még a szokásos munkavállalási - teljesen reális, hogy pár évig még ezt sem kapja meg, noha választották már meg U17-es VB-n legjobb játékosnak (7 meccsen 6 gólt szerzett tavaly az Arab Emirátusokban).

Nem túlzás, hogy amit tőle láttam a Kansas ellen, az alapján akár már holnap kezdő lehetne még egy ilyen erősségű klubban is. Eleinte kissé önzőnek gondoltam, de később látva pár Silva-szerű kiugratását és passzát úgy voltam vele, hogy a srác egyszerűen tudja, mikor mi a jó döntés (mellesleg, amikor el is lőtte távolról, rendre veszélyes lövés volt). A meccs alapján a 10-es poszt tökéletes neki, ugyanakkor nem derogált visszalépnie a középpályára, amikor Zuculininak épp támadni volt kedve. Egyszerre emlékeztetett egy másik fiatal ballábas citysre, aki pár éve még Robinho mellett bontogatta a szárnyait (Sturridge), de mozgásra talán méginkább a másik poolos Sterlingre emlékeztetett (no meg az is, milyen erős lökete van ilyen alkattal). A gólja meg egyenesen olyan volt, mintha Henry lőtte volna, ha már itt tartunk (pedig azt hittem, meccse megkoronázása "csak" az lesz, ahogyan kiharcolta a helyzetet a tizit megcsináló Sinclairnek). Ha más nem, miatta nagyon várom az amcsi túra további meccseit. Negredo sérülése és Džeko VB miatti kései érkezése jó esélyeket ad neki arra, hogy ma is eleget lássuk, főleg hogy még Silva sem lesz természetesen, Nasri pedig továbbra is kisebb sérüléssel bajlódik, ha minden igaz. Megéri meglesni Iheanacho összes labdaérintését a meccsről:

Csodák csodájára egyébként Guidetti is úgy szállt be a meccsbe, mint akinek végre rendbe van téve a fizikuma, abszolút robbanékonynak tűnt. Ja, és az eléggé érthetetlenül hosszabbító (valószínűleg döntött a HG-kvóta, de magát a játékost kérdőjelezem meg leginkább) Boyata is meglepően meggyőző volt.

További érdekesség, hogy egyelőre Rekik több lehetőséget kap, mint Nastasić, pedig utóbbi játéka is teljesen megnyugtató. Teóriám szerint arról lesz szó, hogy a wtf-szerű Mangala-ügynek ha egyszer vége, és valóban leigazoljuk, akkor kellene némi plusz bevétel az eladásokból, márpedig Nasta nagyon fiatalon túl van egy remek Serie A, illetve Premier League szezonon (nem a legutóbbira gondolok). Ugyanakkor látszott, hogy a Pellegrini-féle magas védelmi vonal nem az ő szája íze szerint van, hogy mást ne mondjunk, Demichelis legalább egy klasszissal jobb volt nála tavaly minden faszsága ellenére. Bár Rekikkel kapcsolatban is pont hasonló aggályaim vannak, ő mégiscsak félig-meddig a mi kutyánk kölyke, nem bír akkora piaci értékkel, homegrown is lesz majd, ha betölti a 21-et, meg minden. Szóval mondhatjuk úgy is, hogy most ésszerű lenne a szimpatikus szerbet beáldozni - de ezt a lépést persze csak utólag tudnánk majd megbocsátani, ha kiderülne Mangaláról, hogy tuti üzlet. Már csak azért is kizárt egyébként, hogy mindhárman egyszerre legyenek itt, mert ballábasok, olyat meg igen ritkán látni, hogy valakinek egyszerre (nem ritkán ez a szám egyenesen 0) 3 ballábas középhátvédje legyen. (Bár Mangala kétlábas a transfermarkt szerint, de nekem úgy rémlik, hogy rendre LCB volt a Portoban.)

Ma tehát 10-től jön a Milan, a szerencsésebbike még HD-ben is nézheti a Sport 1-en élőben. Csak Hart van benne a meccskeretben azok közül, akik a Kansas meccs után csatlakoztak keretünkhöz (Yaya, Milner, Silva, Džeko és Hartról van szó). Vagyis továbbra is láthatunk majd olyan fiatalokat a pályán, akik miatt abszolút megéri végiglelkesedni az ilyen meccseket is. A Kansas meccs összefoglalója:

De aki az egész meccsre vállalkozna felvezetőként az esti meccshez, íme:

Az Etihad és az Etihad Campus. A City stadionja és vozáskörzete olyan, mint maga a csapat, sokkal komplexebb mint amilyennek elsőre tűník. Tegyünk egy sétát Manchester városának stadionjában és környékén!

Sikerült megint egy élvezetes meccset játszani, sikerült újra nagy arányban nyerni. Jó volt végre megint ilyen focit látni.

Hennessey, mint a jó konyak be lett csillagozva, néggyel a palackban mehettek vissza Londonba.

Az idény felén túllépve itt az ideje egy új posztnak is. Gyorsan átlapozzuk hónapról-hónapra a szezon eddig lefutott részét, megnézzük hol tart most a csapat, mit értek el, mire mehetnek a továbbiakban. Ráfókuszálunk egy-két játékosra (közte persze az új fiúkra). Életjelek tőlünk.

Az NST — azaz a régi Nou San Trafford, majd NépSTadion — blog egyik oszlopát, Pötét több dologért is lehet irigyelni, ezek közül kettő ami húsba vágó egy Manchester City szurkoló számára, az egyik, hogy legalább két tucatnyi meccset izgulhatott végig a (mára már persze Etihad) City of Manchester stadionban (bazz, amikor én utoljára Manchesterben jártam még a Maine Road búcsúztatása volt terítéken...), és azért, mert személyesen is találkozhatott a City egy legendájával.

Majdnem pontosan hat éve látott napvilágot ez a poszt a régi NST-n, most — mivel ma  van Mike 73. születésnapja — leporoljuk, és átadom Pötének a szót, így köszöntjük mi a legendát!

Az áprilisi zakó után megint kiruccanunk a város mellé, hogy megmérkőzzünk manchesteri riválisunkkal egy derbi keretében.

A presztízst és a pontokat leszámítva túl sok jelentőséggel egyelőre nem bír a mostani találka, hiszen a szezon eme szakaszában még mindig túl korainak tűnik mindenféle közhellyel teli következtetést levonni, gyakorlatilag totál mindegy, hogy 5 pont fórunk lesz vagy 1 ponttal hátrányban leszünk a Uniteddel szemben vasárnap estére. Itt egy beharang, helló!