92 esztendeje, hogy a klub elköltözött a Hyde Roadról, és ma van 12 esztendeje annak, hogy a manchesteri kékek elhagyták a brit foci egyik legtradicionálisabb stadionját, a Maine Roadot. Egy poszt formájában most megemlékezzünk az "Észak Wembley-jéről".

A Hyde Road, amely a Manchester City otthonául szolgált 1887 óta, az 1910-es évek végére igen rossz állapotba került. Az első világháború alatt a stadiont istállónak használták, ráadásul a 40 ezer nézőt befogadó Hyde Road kezdett szűkössé is válni. Egyre több mérkőzésen fordult elő, hogy több száz drukker egyszerűen nem fért be a stadionba 1-1 bajnoki alkalmával, holott fizettek a jegyért. A vezetőség nagy dilemma előtt állt. A stadionbővítés csak részben lett volna lehetséges, a Gorton/Ardwick körzetet pedig nem szívesen hagyták volna el.

Ma a kilencvenes évek közepének Cityjének emblematikus figurájára fokuszálunk. Georgiou, Giorgi, vagy Gio, de ahogy Angliában írták: Georgi Kinkladze lesz a célkeresztben. 

Méghozzá A Meccs  - amit abból a szar helyzetből várunk, hogy egy esetleges bukta végképp eltemetne minden jóérzést a szezonból (már ha volt ilyen), és semmit sem akarnánk jobban, csak hogy végre vége legyen.

Ellenben egy győzelemmel, meghülyített kisgyerekek módjára, pár hétre legalábbis újra boldogság költözne sivár kis életeinkbe.

Mindenki emlékszik még Mancini utolsó szezonjának lecsengésére, és az azt jellemző temetői hangulatra. Kicsit arra emlékeztet a jelenlegi helyzet, pedig se nincs még az évadnak vége, se nem tudunk arról, hogy a játékosoknak időközben a faszuk kilenne elegük lett Manuel bácsiból. A szezon még nagyban íródik, és némi esély még mutatkozik arra, hogy komolyan vehető reakcióra fussa a csapat részéről. Ehhez azonban sokkal jobb együttműködést kéne mutatnia Pellegrininek és a játékosoknak.

Általában ez a nyerő duma olyan esetekben, amikor egyrészt már kevesebb mint a harmada van hátra a szezonnak, másrészt az elsőt üldöző csapatnak lehetőleg minden hátralevő meccset meg kéne nyernie, ha komolyan gondolja a bajnoki diadalt. Capelloéknak a Reallal például 2007-ben bejött, de a Liverpoolnak tavaly nem. Nyilván éppen a győzelmi kényszer az egyik fő motivációja ennek az elterjedt beszédnek, de még így is túl gagyi hangzatoskodás ahhoz, hogy ezt a címet kapja a poszt. Így legalább ezzel sem dzsinxeljük el a dolgot.

Dagad a máj, ha Ti is csak alkohollal bírjátok eltűrni a mai meccset, vagy az addig hátralevő órákat.

[youtube https://www.youtube.com/watch?v=34n_WziRZ2w w=750]

Pontosan tizenegy éve, 2004. február 4-én egy ártatlan FA kupa visszajátszás a White Hart Lane-en az egyik legizgalmasabb Manchester City meccsé kerekedett, amit valaha láttam.

Pedig a szünetben az eredmény, és a jó Joey Barton miatt majdnem hagytam ez egészet a picsába és mentem ki hógolyózni.