Hétfőn bezárul egy ajtó (viszlát, Nike!) és kinyílik egy másik (helló, Puma!).
Elindul egy új korszak, egy hosszú, gyümölcsöző kapcsolat. Hamarosan hivatalos, de már tudni milyen lesz az első év. A kiszivárogtatott fotókból szemezgetünk.
Hétfőn bezárul egy ajtó (viszlát, Nike!) és kinyílik egy másik (helló, Puma!).
Elindul egy új korszak, egy hosszú, gyümölcsöző kapcsolat. Hamarosan hivatalos, de már tudni milyen lesz az első év. A kiszivárogtatott fotókból szemezgetünk.
Ma van a nevezetes londoni Anglia - Magyarország mérkőzés, azaz a 6:3 65. évfordulója. 1953. november 25., sok szempontból sorsfordító dátum.
A legendás magyar Aranycsapat játéka nagy hatással volt a világ labdarúgására. Nem volt ez alól kivétel az angol labdarúgás, azon belül is a Manchester City sem. A magyar csapat egy radikálisan új felállást alkalmazott, ennek pedig a mélységből induló Hidegkuti Nándor volt a kulcsszereplője. Ugyanezt a szerepet az a Don Revie töltötte be a City-ben, aki inkább a Leeds United menedzsereként maradt meg a futballszeretők emlékezetében, holott az 50-es években az egyik legsokoldalúbb játékosnak számított Angliában. Hajtás után röviden arról lehet olvasni, hogy hogyan is vált a Manchester City az 50-es évek közepén kiesőjelöltből, a szigetország egyik meghatározó csapatává.
Olyan futballképzést tolt le Guardiola (stábjával és persze a játékosaival) a manchesteri derbin, hogy csak lestünk.
A játék minden elemében (és blabalba) leiskolázott ellenfél, tényleg nyomasztó fölény, nagy verés. A derbin.
Ismét kirajzolódott a Masterplan.
Más szint. Manchester City az első, a Manchester United a nyolcadik a tabellán. 12 forduló, 12 pont előny, és 31, ennyivel jobb a gólkülönbség a városi riválishoz képest. Más polc.
Superman és a kriptonit, Pep és Klopp, Pep és a Liverpool, Manchester City és az Anfield.
Tűz és a víz, a jó és a rossz, a jing és a jang, a fény és az árnyék, a jedi és a sith, a scouser és a mancunian.
Közel és mégis távol. Az érem két oldala.
Manchester és Liverpool.
Újrakezdünk. Nem csak a csapat a ligakupában, hanem mi is.
Szóval, a múlthét elején kupameccs volt a javából. Kis csapat, idegenben, felforgatott kezdő, nem túl élvezetes meccs, sima továbbjutás.
Szombaton viszont egy nem túl tipikus bajnoki otthon. Harmatgyenge Brighton, mintha az Oxford érkezett volna a visszavágóra az Etihadba.
Belecsapott a címvédő. Továbbjutás a ligakupán, újra élen a bajnokságban.
1992. augusztusában elindult az új angliai bajnoki rendszer, a Premier League.
1992. augusztus 17., hétfő. A Manchester City ekkor játszotta az első PL meccsét.
1992 augusztusa, elindult újra a csúcs felé az angol klubfoci.
Igazi tét nélküli nélküli meccsen, igazi balfasz-focit tolt le a felforgatott Manchester City, a nem túl izgalmas/érdekes/nagy érdeklődést kiváltó Bajnokok Ligája visszavágón.
A Chelsea látogatott az Eastlandsre a hétvégén, hát nem volt benne sok köszönet, nekik.
Két 1:0-ás győzelem a szezonban a bajnok ellen, kevésnek tűnik a különbség, mégis hatalmas oktatást kapott Conte mindkét meccsen.
A Chelsea ezzel a minimális veszteségre törekvő játékával meg nem csak előttünk, hanem a fociszerető tv-nézők milliói, na és persze a saját szurkolóik előtt lesüllyedtek egy-két emeletnyit.
Ők az angol bajnokcsapat? Ezek? Nebassz.