Tegnap este a Manchester City játékosainak nem ment igazán a játék, de akarták a győzelmet a Chelsea ellen. Akarták és össze is jött nekik!

Nagy élmény volt, Mancini is jól meccselt. Már csak kilenc ilyen van hátra.

Zabaleta felgyógyult a kezdésre így Mancini is jobbnak látta, ha Szavics nem kezd, mivel Kompany még nem állt készen a meccsre, Richards bekerült középre, a jobb bekk pedig Zabman lett. A kispadon ahogy ígérték, ott ült Tévez. A magyar médiumok szerint olyan rossz a viszonyuk Mancinivel, hogy az olasz rá sem nézett Carlosra mikor leült a kispadra... Szerintem Pantilimonra sem nézett rá, biztosan ezért nem kezdett a román. Roberto mindenestre így nyilatkozott a kapcsolatukról: „...az elmúlt hónap mindegyik napján beszéltünk, és minden normális köztünk.”

A meccs kezdetétől fogva dominált a City, gyorsan járatták a labdát a srácok (ami gyakorlatilag csak nálunk volt), de meglepően pontatlanok voltak a lövések ill. a passzok.

Az első helyzeteket is manchesteri játékosok alakították ki, az 5. percben Zabaleta (többet volt elől mint hátul, ez is a vendég támadók kritikája) úgy rázta le Ashley Cole-t mintha ott sem lenne, beadott három védő között, de Silva elrontotta. Aztán Nasri kapott egy jó félpályás labdát Yayától, és tizenhatról telibekapta a felsőlécet.

A meccs helyzete volt mikor Balotelli kapott Lampardtól egy ajándéklabát, Mario kocogott úgy negyven métert, majd eleresztett egy gyenge lövést. Ebben sokkal több volt.

A második félidő elején cserélt Mancini, Barry jött Balotelli helyére, ez három dolgot mutatott: Mancio nem volt elégedett a visszafogott Marioval, stabillá akarta tenni a középpályát, és ami sokak számára a legfontosabb: egy középpályás helyére jönni fog Tévez.

A középpályát sikeresen uralni kezdte a csapat, Yaya felment a tavalyi posztjára, Kun lett az ék, Barry pedig de Jong mellé került.

Az 55. percben Nasri indult be a tizenhatosnál, majd belövését (lövésadását) Cech a felső lécre paskolta, majd Silva akart egyet sarkalni, de elakadt Luizban. A szöglet után Agüero akart ollózni (a meccsen másodjára), de nagyon nem jött össze.

A 60. percben a Chelsea is elvégezhetett egy sarokrúgást, ami után Cahill (basszus, mondtam, hogy ő kellett volna Szavics helyett) ellőtte a labdát a két Touré között, és Yaya lábán megpattanva a hálóban kötött ki. 0:1... Pech.

Nem volt benne a meccsben a vendéggól, de persze mégis jöhet egy gól, bármikor, bárkitől.

Jött nem sokra rá a csere, Tévez de Jong helyére. Yaya vissza, Silva, Nasri, Tévez és Agüero rohamra (nemsokkal előtte Di Matteo is behozta Essient a bűn gyenge Meireles helyett). Néhányan búúúztak, de a többség örült, mert tudták: Carlitos ha játszik, felszántja a pályát.

75. perc kezdhettünk aggódni, a City még nem nyert meccset a Premier Leagueben ha a 75. perc után vesztésre állt. Ezt meg is koronázta Mata azzal, hogy meglőtte a Chelsea legnagyobb helyzetét, amit Hart védett.

Két csatárcsere. RDM Torres helyére Drogbát küldte be, a spanyolt leradírozta a belső védőként is remeklő Richards, Drogbával annyival volt csak több gondja, hogy néhányszor komolyabb fizikai kontaktusba kerültek. Hazai oldalon Džeko jött a tegnapi nap halovány Silva helyett.

Mancini mindenkit rohamozásra biztatott, és meg is lett az eredménye! Zabaleta Essien kezére bombázott egy labdát a tizenhatoson belül, büntető!

Egy kicsit aggódtam, hogy Balotelli már nincs a pályán, de Agüero is fasza gyerek, a tanksofőr rossz irányba vetődött, 1:1!

A gól után rákapcsolt a City, akkor már éreztem: itt győzelem lesz! Előbb bemelegített Nasri egy lövéssel (érdemes volt nézni, hogyan ront oda Tévez az estleges kipattanóra), majd a 85. percben Samir összejátszott Carlossal (Tévez úgy adta vissza a labdát, mintha nem ment volna el fél év pihenőre), Nasri úgy hagyta ott Lampardot, ahogy akarta (nagyon akarta), Lamps meg tessék lássék módon futott a francia után (-tényleg én védekezek, én?- gondolta), de Nasrit nem zavartatta semmi, elemelte Cech melett... Gól, gól, gól! 2:1! Megvan, hú de izgalmas volt!

Ennek a meccsnek a forgatókönyvírója ugyanaz volt, mint aki a decemberi meccset írta, csak itt a birodalom visszavágott, de a nagy a hasonlóság a múltheti diadalmas feltámadáshoz.

A lényeg: továbbra sem vitt el senki pontot az Etihadból!

Nagyon akart a csapat, ez tény. Nem ment nekik, de sok futással, hajtással kiküszöbölték a hiányosságokat és bedarálták a Chelseat! Húsz pont, már ennyi választja a londoniakat a manchesteriektől.

Elképesztő mennyiségű lóvés zúdult Cech kapujára, egész pontosan 21, és bár csak 5 találta el, de látszik az igyekezet. A vendégeknél ez az arány 7/2 volt, nem is adtak túl sok munkát Hartnak. A kapuralövések számában amúgy is kiemelkedő a csapat idén ami a lövésék számát illeti, egész Európában csak a Real Madrid jobb egy hangyányival (a City átlagban 19 alakalommal, a Madrid 19.1-szer lő kapura egy meccsen). A labda sem volt nagyon a vendégeknél (60% fölött a labdabirtoklás), érdekesség, hogy nem volt les, és szabálytalanság is alig, hazai oldalon csak Nasri kapott sárgalapot, azt is túlzott gólörömért.

„Ma győztünk, de nemcsak három pontot nyertünk, hanem annál sokkal többet! Fantasztikusak voltak a fiúk, mert az utolsó másodpercekig akarták a sikert.” mondta Mancini. Még kilenc bajnoki döntő van hátra, a következő rögtön szombaton Stoke-on-Trent-ben.

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:

Úgy hiszem nem kérdés melyik az, de a facebook oldalunkon újfent szavazhatsz a szebbik gólra.