Ma a kilencvenes évek közepének Cityjének emblematikus figurájára fokuszálunk. Georgiou, Giorgi, vagy Gio, de ahogy Angliában írták: Georgi Kinkladze lesz a célkeresztben. 

Mielőtt belevágok, kezdjük egy összeállítással, amiben egy videóban megtalálható sokak szerint az a két legjobb dolog, ami 1995-ben Manchesterben történt: az oasis albuma, a (What’s the Story) Morning Glory?, és Kinkladze.

1995-ben érkezett meg Manchesterbe az akkor 22 éves grúz középpályás. Nem nagyon hallott róla senki sem Angliában, de az alig négy éve létrejött országról sem, ahonnan származott. A Dinamo Tbilisziből igazolta le a City (az előző idényben kölcsönben szerepelt az argentin Boca Juniorsban is), két millió font körüli összegért. Nehéz volt beszerezni a brit munkavállalási engedélyt számára, de a vezetőség biztos volt a dolgában. Sokan úgy vették, hogy még az új menedzser, a játékosként világbajnokságot nyerő Allan Ball sem ismeri igazán első szerzeményét. A kételyek néhány meccs alatt szertefoszlottak: a fiatal grúz játéka mindenkit lenyűgözött, és hamar megtalálta a hangot a csapat sztárcsatárával Niall Quinnel is. Pedig a kezdeti időkben nem érezte jól magát Angliában, honvágya volt, nem tetszettek neki az ételek, és az, hogy nincs igazi otthona, mivel sokáig egy szállodában lakott. A csapat gyorsan keresett neki megfelelő házat, és édesanyja is Manchesterbe érkezett, hogy biztosítsa számára a családi légkört.

A grúz középpályás jó játéka ellenére a csapat rosszabb gólkülönbséggel végzett kieső helyen. Több klub is megkörnyékezte Kinkladzét, de Georgi hű maradt a Cityhez, és kijelentette, marad, hogy segítse csapatát a visszajutásban.

Kinkladze, a második vonalban ragyogott, de a többiek nem tudták felvenni a ritmusát, és csak a csalódást jelentő 14. helyen zárta az idényt a City.

A híradások biztosra vették, hogy távozik a csapatottól, de egy hihetetlen méretű szurkolói összefogás eredményeként 1997-ben aláírt egy új, három éves szerződést a klubbal. Gio a szerződésért kapott pénzből vásárolt egy Ferrarit. Ez megdöbbentette a csapat vezetőit, és nem csak a fényűző életmódot nehezményezték, hanem féltették is a gyors sportautótól. A félelem valósággá vált: Georgi októberben autóbalesetet szenvedett, a hátát 30 öltéssel varrták össze, több meccset is kihagyott.

A csapat az előző idénynél is rosszabbul teljesített, és februárban új manager, név szerint Joe Royle érkezett a klubhoz. Aki az első igazgatósági ülésen kifejtette nézetét: Georgi megfizethetetlen luxus a kiesés elleni csatában, és kijelentette: "El kell adnunk Kinkladzét!".

A csapat játéka nem javult, Kinkladze bokasérülés miatt egy hónapot kihagyott. Amikor visszatért Royle nem volt elégedett a hozzáállásával, ekkor emiatt maradt ki a csapatból. Nagyon megnehezítette a dolgokat, és az öltözői hangulatra is rányomta bélyegét, hogy a menedzser és a sztárjátékos nem tud kijönni egymással. Az utolsó fordulókra visszatért, de az ő játéka sem segített sokat.

Megtörtént a katasztrófa: hazai pályán nem tudták megverni a még benn maradást jelentő helyen lévő QPR-t...

Összességében 119 meccsen 22 gólt szerzett, de emellett  rengeteg gólpasszt adott, megcsinált számtalan cselt, és kiosztott néhány tucat kötényt. A szurkolók véleménye továbbra is az volt: Kinkladze a legtehetségesebb játékos aki valaha is a Maine Roadon játszott!

A másodosztályból való kiesés után természetesen már nem maradt a csapatnál, a kilencvenes évek sikercsapatához, az Ajaxhoz távozott, jelentős anyagi hasznot hozva a Citynek. Ekkor így nyilatkozott: "A City az egyetlen klub a szívemben, és bárhová is megyek én mindig szeretni fogom! Hálás vagyok a rajongóknak azért támogatásért amit mindig is adtak nekem!"

A végére még egy videó, amiből megérhetjük, miért mondogatták a szurkolók, egy-egy tehetségesebb játékos feltűnésekor, vagy leigazolásakor (pl. Weiss, Elano, Silva...): na, talán megvan az új Kinkladze!