Nem zökkent ki a világ a helyéből, a Sporting Lisszabon nem jobb csapat mint a Manchester City, de a három félidős hendikep nagyon sok volt...

A hátrányt csak ledolgozni sikerült, továbblépni nem, de az első félidő végén még ezt sem gondoltuk volna.

Viszlát Európa Liga!

Vége az európai kalandnak, nagy kár érte, mert hiába a márciusi búcsú, ekkora esélye nemzetközi kupagyőzelemre évekig nem lesz a Citynek.

„Az első félidőben nem játszottunk csapatként” mondta a meccs után Mancini, igaza van, de ez a probléma nem most kezdődött, hanem egy hete, de mondhatjuk a megállapítás helytálló.

A kezdőcsapat sok veszélyt rejtett magában, és sajna nem cáfoltak ránk. Az első félidő maga volt a rémálom és az is amit a pályán lévők produkáltak. Pizarro nagyon halvány volt, nem találta a helyét. Én őszintén nem erőltetnem. Nem rossz játékos, Mancini nagyon szeretné, hogy jó legyen a csapatban a chilei, de akkor is ott motoszkál a kérdés: minek? Silva távolról sem volt az agy, látványosan nem csinált semmit. A bal szélről meg kiszorította Kolarov, akinek nem is tudom mi a feladata. Nem védő, többet fut a támadó szélsőnek meg nem elég jó. Bekknek halovány, szélsőnek kevés. Balotellinek és Agüeronak nem egy lehetősége volt a kiugrásra, de többször is csak egy dolog akadályozta őket: a labda át ill. levétele. A Szavics - Kolo páros életveszély volt, a montenegrói hozta a megszokott formáját, és az idősebbik Touré pedig próbált hozzá felnőni, ezen a meccsen egészen nagy sikerrel. A legnagyobb csalódás pedig egyértelműen Adam Johnson volt. Érthető volt, hogy őt cserélte le először Mancini, bár én már az első gól után lekaptam volna, és Milnert küldtem volna, de így utólag kiderült: jó döntés volt de Jong behozatala. A cseréket abszolút jól húzta meg az olasz, ellentétben Sá Pintóval akinek nem sok hiányzott, hogy csúnyán ráfázzon. „Én vagyok a menedzser, a kiesés az én hibám, nem a játékosoké, ezért elnézést kérek!” mondta, de a következő két mondatával agyon is csapata ezt: „A Porto legyőzése után talán azt hittük, hogy a Sportinggal könnyű dolgunk lesz” nemrégibenaz Everton elleni vereség ellen már elsütötte ezt a lenéztem az ellenfelet dumát. Vagy ilyen hülye (azért csak nem), vagy csak betanult egy jól hangzó sablondumát vereség estére, tökmindegy, egyik sem szimpatikus. A másik kínos mondata ez volt: „Irigykedtünk a unitedre, amiért kiestek, így mi is ki akartunk kapni...” No komment.

A meccs elejétől fogva látszott, igazán akarják a továbbjutást a lisszaboniak. A manchesteriek, nos ők meg menjenek a picsába.

A szünetben megérdemelten ment kettővel (hárommal...) a Sporting, Fernández gólja remek volt, a második pedig röhejes, mármint amit a védelem csinált.

A szünetben a januári kupaderbi ugrik be. Érzem, hogy ezek a multimilliomos faszfejek csak szórakoznak velem. Nem fognak cserben hagyni. Továbbjutni nem fognak, de a becsület. Azt vissza kell szerelni. We are stronger!

A 60. percben megtörténik a csoda: Agüero levesz egy labdát, ráfordul és beküldi a kapuba. Háh, van élet földön. Gyerünk tapossuk meg ezeket a fado imádókat!

Kicsit több mint tíz perc múlva megint Kun, a csereként beállt Nelo felvágja. Tizenegyes, jöhet Mario. Ez az ember, játszik az idegeimmel, de megcsinálja! 2:2!

Még tíz perc, újra Sergio! Szöglet és gól! Még egyet, gyerünk mááár!

A portugálok fetrengenek, időt húznak, lenyelik a labdát.

Öklöm a számban, 96. perc Hart fejel Patricio véd. Ááááá. Ez az én csapatom, tudtok harapni ha kell, de...

...a jó kurva anyátok! Mégis tudok focizni?! Kérdezek bele vöröslő fejjel a vakvilágba. Ez a busz elment...

Majdnem összehozták, nem lett égés, megmaradt a hosszú ideje tartó hazai veretlenség az európai kupákban (ez volt a 25.), de a hatalmas hiányérzet, na az nem fog egy jó darabig csillapodni.

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:

Arra, hogy melyik gól tetszett a legjobban, itt szavazhatsz.