Tegnap elkezdtük, ma pedig folytatjuk Yaya naplószerű seefeld-i élménybeszámolóját. Az első részből kiderült, hogy a csapat rendben elfoglalta a szállását és már az érdemi munkát is elkezdte az edzőkomplexumban.

Fontos hír egyébként, hogy Mancini 2017-ig hosszabbította meg a szerződését (természetesen erről is lesz szó a mostani bejegyzésben), az új kontraktus értelmében pedig Wengert és Fergie-t is megelőzve a Premier League legmagasabban bérezett menedzsere lett.

***

Borzasztóan boldog voltam tegnap, mikor meghallottam, hogy a menedzserünk aláírta új, 5 éves szerződését.

Fontos, hogy egyfajta állandóság jellemezze a klubot minden szinten, különösen azok után, hogy tavaly kupát, idén pedig bajnokságot nyertünk. Az eddig bevált recepten tehát nem lesz változás, és ez hosszú távon csakis jót jelenthet a Manchester City-nek.

A menedzser a klubnál így tovább építkezhet és tervezhet a jövőbe, és ha már itt tartunk, említsük meg mindenképp Sir Alex Fergusont, aki 25 éve van a Manchester Unitednél és amint az látható, nagyon jó évek vannak mögötte...

Az első nap hosszabb összefoglalója.

Mint említettem is, örülök Roberto új szerződésének. Minél több trófeát akarok nyerni a City-vel és így van ezzel a menedzser is, akinek a mentalitása nagyon hasonló az enyémmel, mert mindent meg akar nyerni ezzel a csapattal, akárcsak én.

Tisztában van a céljaimmal, és, hogy mire vagyok képes. Érzem a teljes bizalmát, ami játékosként rendkívüli nyugalommal tölt el.

Persze itt nem csak rólam van szó, hanem a teljes csapatról, akik még éhesesebbek a sikerre, és ezért mindannyian egy irányba is húzunk.

A reggeli edzés elég kemény volt, kezdünk rendesen belelendülni a munkába. Volt pár erőnléti gyakorlat, sok futás és némi pozíciós játék is. Az elkövetkező 12 napban az edzőtábor célja, hogy elérje a csapat a kívánt állóképességet, illetve, hogy felkészüljünk a Community Shieldre.

A közismert "cicajáték", kicsit megspékelve.

A gyakorlatokban rengeteg az ismétlődés: futás, pihenés, futás, pihenés. De erről szól az alapozás, ezért is vagyunk mi most itt.

A napi programom úgy néz ki, hogy miután felkeltem, elfogyasztok egy könnyű reggelit, utána edzésre megyek, majd az ebédet követően néhány órát alszok. Késő délután még egy tréning, ezt követi egy vacsora, utána némi lazítás, és ezután jön az esti alvás, majd másnap kezdődik elölről a mókuskerék...

Be kell vallanom, elég melegek itt az éjszakák, és eddig éjszakánként nem is aludtam túl jól. De amint sikerült teljesen akklimatizálódni, változni fog ez.

Apaként nem könnyű ilyen hosszú időt távol tölteni a családodtól. A gyerekeim még elég kicsik, 4, 6 és 7 évesek, és mindannyian hiányoznak nekem. Szerencsére minden nap tudok velük beszélni, így képben vagyok az otthoni dolgokkal kapcsolatban.

A srácok már tisztában vannak vele, hogy mivel keresem a kenyerem, de ahhoz még túl fiatalok, hogy megértsék, hogy miért kell mindig elutaznom időről időre.

Holnap beszélek egy kicsit jó barátomról, David Silváról.

Yaya.