Valahogy nagyon, de nagyon bíztam abban, hogy ezt a meccset be tudja rántani a csapat, de mi más is lehetett volna az eredmény, mint az 1:1, hiszen ez volt zsinórban a harmadik pont ilyen végeredménnyel zárult Everton meccs.
Ez az igazi X-faktor!
Az Toffees berendezkedett az egy pontok gyűjtésére (ez volt a nyolcadik ikszük idén, ebből négy 1:1, és négy 2:2), és mivel a City sem veti meg ezt a kimenetelt, egyenes út vezetett ahhoz, hogy most is döntetlen legyen a végeredmény.
A kezdőcsapatba visszatért Nasri és Lescott, a túloldalt pedig Bainest rakták össze a kezdésre.
A meccs rögtön egy cserével indult, Kolarov egy beadás közben rosszul mozdult, és cserét kért. Mi az isten? Nem megy a bemelegítés, szerdán Milner, most Aleks, fasza...
Jöhetett szegény Zabaleta, nem elég, hogy megint nem pihent, hanem még mehetett újra a balszélre.
Fél óráig szinte semmi sem történt, leszámítva egy nem túl jól sikerült Džeko fejest, és azt, mikor a tizenhatoson belül térdeplő (wtf?!) Edint Nasri alaposan hátba (fejbe) kínálta egy lövéssel.
Így meglepő volt, hogy a 33. percben jött a gól. Yaya eladott egy labdát a térfelünk közepén, a labda felkerült a tizenhatos elé, amit Kompany kiollózott, de pont Baineshez került (maradhatott volna táppénzen még egy-két napig), aki egyből beívelt, Vinnie elvesztett egy fejpárbajt Jelavic-csal szemben (wtf?! 2.0), a továbbított labdát Fellaini fejelt, Hart még ez kiütötte, de a belga nem adta fel (Zabaleta lógott csak rajta, mint egy retikül), és valamelyik testrészével besodorta a labdát. 0:1.
Érdekes módon felébredt a csapat ezután a bekapott gól után, előbb Tévez, majd Džeko tornáztatta meg Howardot.
Aztán pikk-pakk jött az egyenlítés, a főszerepben ismét Fellaini. Ügyesen megtáncoltatta Džekót a mezénél fogva, büntető. A tizenegyesekre nem lehet panasz, az elmúlt három idényben már nem a mu, hanem a City kapta a legtöbbet (a Bl-ben sem lehetett erre panasz idén).
Tévez állt oda, és Howard helyére küldte a labdát 1:1.
A folytatásban mindkét csapatnak volt helyzete, de senki nem tett annyit (és nem is érdemelt), hogy meglegyen a győzelem.
Mancini meglépte a szokásos cseréit, de nem sokat segített. A fő hiba az volt, hogy a középpályán csak a védekező játékos, Barry nyújtott jó teljesítményt, a Silva-Nasri-Yaya hármas messze volt a megszokott formájától.
A két csapatban benne volt az X-faktor. Ki is jött.
Ez volt a 21. meccse veretlenül a csapatnak, utoljára két éve, pont az Everton nyert az Etihadban, de azért lehet hiányérzetünk bőven.
Nem panasz, de... Ezek az elhullajtott pontok még nagyon hiányozhatnak. Tennék magasról a veretlenségre, ha be lehetne cserélni simán elpasszolnám a hat döntetlent három győzelemre, és három vereségre. Akkor aztán nem lenne miért izgulni (ha valaki azzal jönne, hogy nagy összeget tesz arra, hogy 1:1 lesz a City-mu, én tuti nem nézném hülyének).
A héten nincs más dolog (igen, telibe kell szarni a Dortmund elleni meccset), mint megnyerni a derbit, aztán visszatápászkodni a dobogó tetejére. Mi sem egyszerűbb, ugye?
A meccs jegyzőkönyve, és az összefoglaló:
