Egy holland futballmagazin, a Voetbal International Vértestvérek címmel jelentette meg azon cikkét, amely hat azonos korosztályú - egyaránt jelenkori és korábbi - Feyenoord játékos sorsáról szól, akik életre szóló barátságokat kötöttek közösen eltöltött éveik során.

Közülük két játékos, név szerint Kyle Ebecilio (Arsenal) és Karim Rekik azonban már Angliában bontogatja szárnyait - ez a bejegyzés pedig az utóbbi játékossal folytatott interjú fordítása.

Sale-ben vagyunk, egy kisebb városkában Greater Manchesterben. Karim Rekik él itt egy olyan házban, amit Jonny Evanstól, a Manchester United védőjétől bérel. Szomszédja Willf McGuinness, korábbi United menedzser.

"Ez a város maga a futball" - mondja Rekik. "Mindenhol labdarúgókba ütközöl. Épp most találkoztam Karim El Ahmadival és Oussama Assaidival, akik nemrég még Birminghamben játszottak Villa - Liverpool meccset. Imádnak Manchesterben lógni".

Maga Rekik is nagyon gyorsan megkedvelte a várost, illetve a futballklubot. Mielőtt elfogadta volna a City ajánlatát, alaposan körültekintett mindenhol, ahol szívesen látták volna - remek kis alkalom volt arra, hogy szétnézzem szerte Európában. Az Atlético Madridnál medencét és egy nagy házat kapott volna jutalomként, a Chelsea-ben hatalmas célokkal csábították, de a Juventusnál is úgy kezelték, mintha egy nagy sztárról volna szó.

"Egy exkluzív étteremben vacsoráztunk. Az olaszok szeretnek úgy bánni veled, hogy jól érezd magad, és szeretnék elérni, hogy véletlenül sem tudj nemet mondani nekik. A vacsora alatt az elnök, Andrea Agnelli is megérkezett, ekkor mindenki felállt az étteremben. Egyenesen a mi asztalunkhoz jött, kezeit a vállamra téve azt mondta, "holnap mindennel megleszünk". Mikor kiment, ismét felállt mindenki, ő pedig távozott. Mindenki minket nézett - tudták, hogy fontos emberek lehetünk, ha Agnellinek is ilyen fontosak voltunk."

A Juventus remek alternatívának bizonyult, de Karim mégis Manchesterben képzelte el jövőjét. "A megérzéseimre hagyatkoztam. Az első beszélgetésünkkor elővettek egy térképet, ami az én összes meccsemet tartalmazta az elmúlt két szezonból. Minden részletre kitértek ezek a felvett anyagok rólam. Pontosan tudták, ki vagyok, mire vagyok képes,  és mi az, amit ők akarnak tőlem. Ez nagyon hízelgő volt számomra, és döntő befolyással bírt végül. Voltak némi kétségeim az aláírás előtt, nagyon jó életem volt a Feyenoordnál. Csapatkapitány voltam, minden meccsen a pályán tartózkodtam, ráadásul körülvettek a barátaim. Amikor beszéltem az általános igazgatóval, Eric Guddevel és a technikai vezetővel, Leo Beenhakkerrel, azt mondták, vagy elfogadom az ő ajánlatukat, vagy nem. Szerettem volna tudni, hogyan képzelik el a jövőjüket velem. Beenhakker csak annyit tudott nekem mondani, hogy lehet, hogy maradhatok az első csapattal néha edzeni, de az is lehet, hogy elküldenek kölcsönbe az Excelsiorba. Ez volt az a pont, amikor tudtam, hogy nincs igazán kidolgozott tervük velem, és ez csalódással töltött el."

"Az édesapám azt kérdezte tőlem, "mit akarsz most csinálni"? Azt mondtam, a Manchester Citybe akarok igazolni. Elhagytuk Hollandiát, és egy csepp megbánás nincs bennünk azóta sem."

A család megtalálta számításait Manchesterben. Az apa, Mo segítkezik a futballklubban a külföldi játékosok eligazításában. Judith, az anyuka önkénteskedik, míg Omar, a tízéves testvér a City U12 csapatában rúgja a bőrt. Van is egy érdekes sztori Omarról is, ezt még az Ebecilio család mesélte nekünk Watfordban. Még a feyenoordos időkben történt, amikor az egészen pici Omar rámutatott Ingrid (Kyle Ebecilio édesanyja) hasára, arra utalván, hogy gyermekéletet hordoz ott az anya. Az orvosi teszt később bizonyította Omar állítását, ennek tiszteletére pedig a frissen megszületett kisbaba második neve Omar lett (az első Tyler). Sokat elmond ez arról, milyen szoros is a kapcsolat a két család közt.

"Kyle olyan, mintha a testvérem lenne" - így Rekik. "Ugyanez igaz Terence, Anass, Jean-Paul vagy Tonyra is. Vértestvérek, így lehetne minket nevezni, azt gondolom. Ha arról kérdezel, mi hiányzik nekem a legjobban a régi életemből, egyértelmű, hogy ők."

Semmilyen lehetőséget nem szalaszt el Rekik, ha arról van szó, hogy meglátogassa legjobb barátait. "Nemrég történt, hogy a holland U19-es csapat informált arról, hogy sort kerítenek egy barátságos mérkőzésre. Este kilenc óra volt, a meccset pedig másnap rendezték. Nem volt már semmilyen alkalmas repülőjárat, úgyhogy elkezdtem noszogatni apámat, hogy vigyen el a mérkőzés helyszínére. Kocsiba ültünk, Calais-ból pedig vonatoztunk a tréningközpontba. Az egészet egy félidőnyi játék miatt csináltuk. A City nem akarta, hogy többet játsszak ennél, de akkor is megérte, remek alkalom volt arra, hogy újra lássam a barátokat."

Akárcsak Watfordban az Ebecilio család esetében, Sale-ben is fényképek sora vár minket a családról. Rekikék egy kisebb szobát átalakítottak amolyan minimúzeummá, ami a család krónikájával van telítve. Mindenhol fiúcsapatok ünneplős képeit látjuk. Mindegyiken ugyanaz látható: a csapatkapitány Rekik többi csapattársával egy trófeát ünnepel. Mindenki Rekiket ugrálja körül.

"Mindent megnyertünk, amit lehetett. Valamilyen oknál fogva világéletemben én kapitánykodtam, úgyhogy az én feladatom volt a trófeákat elsőként átvenni és magasba emelni. Még mindig emlékszem, mi volt az ünneplőbeszédem: a Feyenoord nevében szeretnénk megköszönni Önöknek, hogy részt vehettünk ezen a tornán, reméljük, jövőre ugyanitt találkozunk. Csodás idők voltak igazán."

A meseszép történet azonban folytatódik. Kevéssel előttünk még ugyanazon a széken, ahol most mi foglalunk helyet, David Platt ült, Roberto Mancini asszisztense. Rekiknek érvényes szerződése volt még pár évig klubjával, de a City erősködött, hogy hosszabbítson játékosával, és professzionális szerződést ajánlatott a tininek. Plattnek konkrét terve van a kis Rekikkel: szeretné januárban kölcsönadni a szezon hátralévő részére, hogy aztán 2013 nyarán komolyan megküzdjön a helyéért a City kezdőcsapatában.

Karim mesélt nekünk idősebb csapattársairól is. David Silvát "elképesztően technikás" játékosnak írná le, míg Agüero és Tevez "apró, de erős" játékosok, akiknél "minden egyes edzés során érzed, hogy fejlődsz, ha ellenük kell védekezned". Balotelli egy "jószívű srác", aminek példája, hogy legutóbb karácsonykor a Hilton szállóban 400 hajléktalannak foglalt le szobát.

Rekik tavaly Portsmouth-ban is játszott, erre a szakaszra is szívesen emlékszik vissza. "Pazar meccs volt a Portsmouth - Southampton, úgy éreztem magam, mintha Feyenoord - Ajaxon lennék."

Fényes jövő előtt álhat az ifjú bekk, és ezt ő maga is érzékeli. "Mancini azt mondta nekem, hogy ha Clichy nem épült volna fel a United elleni derbire, akkor engem tesz be balhátvédnek. Tudom, és érzem, hogy közel járok már ahhoz, hogy a kezdőbe kerüljek. Türelmesnek kell lennem, tudom, hogy türelem szükségeltetik akkor, amikor külföldi ligába kerülsz. Örömmel nyugtázom, hogy korábbi csapattársaim már játszanak a Feyenoordban. Rám is ez a feladat vár, és a célom nem más, mint az, hogy világklasszis labdarúgó legyek. Reményeim szerint egyszer nyerünk valamit felnőtt szinten is a srácokkal. Mindannyian erről álmodunk, csak kérdezze meg őket. Hiszem, hogy mind a hatan játszhatunk egyszer a holland válogatottban, és trófeákat szállíthatunk. Az U17-es Európa Bajnokságot már megnyertük, miért ne ismételhetnénk ezt meg?"

A 2011-es Ligakupa debütálás

Ennyi a cikk. Hozzátartozik még, hogy Leo Beenhakkert nem sokkal később távolították el posztjáról a rotterdamiak - többek között a fent említett döntés miatt is. Nathan Ake például a Chelsea-ben debütált pár hete, szintúgy a Feyenoordból került ki, ugyanezen korosztáyból, mint ez a hat fiú.

Karim Rekik nem sokkal az interjú megjelenése után debütált a Manchester City színeiben bajnoki találkozón - egy hazai rendezésű Reading elleni összecsapáson. A meccset 1-0-ra nyerte gárdája, és egyáltalán nem volt észrevehető, hogy egy lámpalázas tinédzser játssza be a bajnokcsapat bal oldalát. A meccs után elmondta, hogy a találkozót megelőző edzésen tudta meg, hogy játszani fog, és bizony elkapta egyfajta bizsergés. A januári szituációja nem oldódott még meg, akkor annyi volt az aktuális információ, hogy ha Kolarov és Clichy nem épülnek fel, lehetséges, hogy mégis maradnia kell. Kolarov még sérült, így Rekik sem távozott sehova.

Akárhogyan is, ennek a posztnak a dátuma egybeesik a City soron következő FA Youth Cup meccsének napjával, ahol Karim Rekik minden bizonnyal - szokásához híven - csapatkapitányként vezeti majd ki csapatát az Etihad gyepére. Az ellenfél a Burnley, amely egy körrel korábban a csíra Unitedet verte ki, illene tehát megmutatnunk, hogyan kell ezt csinálni. Stream szinte kizárt, hogy lesz, de a City twitter feedjén azért követni lehet majd a találkozót, és a meccs hangulata remeknek ígérkezik - ezer idegenbeli szurkolót várható, remélhetőleg ennél is sokkal több hazai. Rekik mellett többek között még George Evans, Devante Cole, José Pozo vagy éppen Marcos Lopes is bevetésre kész.

(A holland cikk angol fordítása elérhető ITT, innen fordítottam én is csekély (=0) holland nyelvismereteim okán.)