Txikiék első teljes nyara következik majd az aktív futballszezon végén, és mint olyan, komolyabb strukturális változások kerülhetnek majd kilátásba. Egyrészt betippelhető a bérek jelentős csökkentése, főleg ami a perememberek fizetését illeti, másfelől elvárható cél lenne a betervezett igazolásokat jobban a meglévő csapathoz idomítani, mint az történt a legutóbbi nyáron.

Txikiék első teljes nyara következik majd az aktív futballszezon végén, és mint olyan, komolyabb strukturális változások kerülhetnek majd kilátásba. Egyrészt betippelhető a bérek jelentős csökkentése, főleg ami a perememberek fizetését illeti, másfelől elvárható cél lenne a betervezett igazolásokat jobban a meglévő csapathoz idomítani, mint az történt a legutóbbi nyáron.

Régi história már a tavalyi nyár, és bármilyen kelletlenül is éri az embert, még legalább egyszer fel kell emlegetni: Matija Nastasić igazolását leszámítva nem sok jó ért bennünket a nyári átigazolási szezon végén, még ha tartom továbbra is, hogy Javi Garcia jó játékos és láthatóan fejlődőképes, ráadásul Jack Rodwellről is talán végül elhisszük, hogy Manciniék valóban figyelték őt hosszabb időn keresztül, és érdemes egy topcsapathoz.

Akárhogyan is, az egyik kifogása Mancininek az idei halványabb szezonra a nyári mozgolódás, ezt legutóbb is nyíltan felvállalta egy - egyébként tanulságos és szerintem remek - Guardian interjúban. Ilyen-olyan okokból sem van Persie, sem pedig Hazard nem jött össze, és bár elsőre legalább a Sinclair - Johnson ügyleten spóroltunk valamit, mivel Scotty fiú semmit sem játszik, az is csak kidobott pénz volt.

BL blamákat nem tekintve, egy csúcsra járatott csapatba kell a friss vér, mert anélkül az hajlamos a jóllakottság tüneteit mutatni. Remek példa előttünk Rodwell hétvégi játéka és mentalitása; az ilyesfajta szívósság mintha kiveszett volna a csapatból idénre, ez megspékelve azzal, hogy a taktikailag is beújított túloldalon van Persie szarja a gólokat, éppen elég ok egy kevésbé sikeres szezonra.

Nem követheti még egy elbaltázott transzferszezon a másikat, gondolhatta Marwood, és inkább önkéntesen lealacsonyította státuszát Mancini, Khaldoon és a sejk, ezért jött két valódi pénz- és igazolásügyi guru egyenesen az FC Barcelonától. Lássuk, a csatárok frontján mi is a kurrens helyzet.

CARLOS TÉVEZ

Tévez gól/perc mutatói a bajnokságban csökkenő tendenciát mutatnak azóta, amióta ideigazolt, ezzel egyenesen arányos egyébként az is, hogy posztját tekintve az elmúlt két szezonban inkább volt használva támadó középpályásként, semmint csatárként. Elsősorban Hughes idejében Tévez gyakran az utolsó ember volt a kapunktól nézve, ez a felállás mostanra eltűnt. Nem bocsátkozik már ezáltal annyi egy-egy elleni párharcba, sokkal kreatívabb passzokkal kell viszont operálnia. Bár a nyáron úgy tűnt, olyan dinamikus a játéka fogyásának köszönhetően, mint még soha, viszonylag hamar kiderült, hogy nem olyan verhetetlen már a párharcokban, mint korábban.

Nem ez azonban az igazi gátolója Tévez ittmaradási esélyeinek. Carlitos most futó szerződése 2014 nyarán lejár, és olybá' tűnik, egyik félnek sem igazán fűlik a foga a további együttműködéshez. Tévez így is párhavonta szenved egyet, hogy aztán golfozhasson nyugodtan a családjával Argentínába meneküljön pihenni nagyokat. Nehéz lesz ilyen előzményekkel eladni őt valahol az öreg kontinensen, miután ő maga nyilatkozta, hogy szerződése kitöltésének végén hazamenne. Bármi is legyen a megoldás, nyári távozására reális esély van, és az alacsony vételára sem kell, hogy elijesszen minket a túladásától.

Miért? A kulcs egyértelműen a bérek lejjebb vitelében kereshető, Balotelli eladásával már megindult egyfajta tisztogatás ezen a téren. Nasri játéka és mentalitása alapján joggal nézi degeneráltnak a nagyvilág a City átigazoláspolitikáját az elmúlt évekből, azonban ez a jövőben megváltozhat. Tévez már nem, Nasri sohasem volt kihagyhatatlan lételeme ennek a csapatnak, az pedig az új szabályok bevezetése után túl nagy luxus lenne, hogy két pados játékosnak közelebb legyen a fizuja a heti kétszázezer fonthoz, mint a százezerhez. Az olyan kulcsemberek, mint Yaya Touré vagy David Silva tovább ejakulálhatnak majd vaskos számláikra, már azzal rengeteg pénz megspórolható, ha a kevesebbet kezdő játékosok fizetése megfeleződik, neadjisten harmadolva lesz. Példaként Kolarov helyzete is elég kétes még a Txiki-féle modellben, bármennyire is jó arc a szerb.

EDIN DŽEKO

Džekonak még két éve van a szerződéséből, ráadásul a gólmutatóira sem lehet egy szem panasz. Valami mégis hibádzik, valami nem az igazi vele. Nehezen megfogható, mi is ez, talán nem olyan konzisztens a játéka, mint amennyire azt egyébként a gólok száma és eloszlása mutatná, talán a hozzállása is hol példamutatónak hat, hol pedig egészen aggasztó. Az angolok egyik kedvenc focis tulajdonsága, a first touch is vagy elkeserítő a bosnyák esetében, vagy szemet gyönyörködtető megoldás. Kiváló csatár, aki talán nincs is jól használva ebben a rendszerben, aki vélhetően maga sem érzi tökéletesen magát ebben a gépezetben, és aki maga is kissé frusztrált azok után, hogy profi karrierje során először nem ő az egyik első név a csapatlistán.

Edin Németországban klasszissá nőtte ki magát, a bajnokcsapat húzóembere volt, de utána sem rajta múlt, hogy a Wolfsburg nem tudta megismételni a világraszóló sikert. Szinte mozaikszerűen áll össze a kép a sok pletykából, ahogyan Lewandowski Dortmundból veszi a sátorfáját, Džeko pedig váltja. A Dortmundnak ez a húzás megítélésem szerint előrelépés lenne.

Pénzügyileg a City legalább annyit hozna ezen, mint Balotelli eladásakor, míg a Borussia korrigálná a helyzetet azzal, hogy a jövőre lejáró szerződésű, hosszabbítani nem akaró Lewát elpasszolná 10-15 millióért már idén. A bosnyák a lengyelhez képest ugyanolyan hatékony levegőben, viszont kreatívabb passzoló, és főleg: sokkal jobban tartja a labdát. A Dortmund az elmúlt szezonokban kénytelen volt fejleszteni a passzolási hatékonyságán, minekutána ellenfelei keményebben védekeztek ellenük a bajnokságban az azelőttiekhez képest, ezzel egyetemben a labdabirtoklásuk is fejlődött (ez a szám idén is 55% átlagosan, akárcsak a linkelt írás idejében volt - annak keltezése április 2012), így tudták magukat továbbra is az élen tartani. Džeko labdaügyesebb játékos Lewandowskinál, átlagosan több mint egyszer kevesebb labdavesztést produkál egy meccsen - szó se róla, ez is épp elég nekünk néha a fejfogáshoz. Ami a bevitt találatokat illeti, mindketten remek mutatókkal rendelkeznek, de Džekot kizárólag több tapasztalatánál fogva nevezhetjük talán megbízhatóbb góllövőnek. Nemcsak a kor és a több bajnokságban való részvétel mondatja ezt velünk, de a többféle játékrendszerhez való alkalmazkodás is. Értelemszerűen Lewandowskinak ezt még nem volt szerencséje kipróbálni.

A CÉLPONTOK

A tegnap éppen könyököst kiosztó Edinson Cavanit többször leste meg már a helyszínen Mancini is, érkeztével alárendelnénk magunkat az ő játékához, illetve ha nem, azt csak megszívnánk. Ezzel még fontosabb szerep hárulna a széljátékunkra, ami a Manchester City esetében gyakorta kimerül a szélsőhátvédek támogatásával, amibe olykor besegít egy balra kihúzódó Agüero, vagy egy jobb oldalról centerező Milner, esetleg Nasri. Heinrichtől már megtudhattuk a fentebb idézettekből, hogy a 4-2-3-1 nem is olyan távoli a Napoli által preferált 3-4-3-hez képest, márpedig a City előbbit gyakorta használja (tízszer a bajnokságban, négyszer a BL-ben idén), legutóbb a Chelsea ellen éppen hatékony módon.

Kérdés, mennyire akarja mondjuk a Madrid Cavanit, hajlandó-e a nápolyi filmproducer belenyugodni az uruguay-i távozásába, illetve mutat-e egyáltalán távozási szándékot Cavani a nyáron. Ha igen, mi ott leszünk, és bejelentkezünk, ez garantálható. Megkockáztatom, még akkor is, ha Mancini - akinek kimondott célpontja a csatár - nem élné meg a következő szezont. Ki ne akarna egy csatárt, aki valóságos vadállat a tizenhatos területén belül? Džeko nem ez a típus, vagy legalábbis egy érezhető downgrade Cavanihoz képest, meg sem említve a hathatós különbséget, ami kettejük védőmunkáját illeti.

További eshetőség lehetne még Luiz Suárez vagy Radamel Falcao. Cavani honfitársa is állítólag megmozgatja Mancinit, de ha valami véletlen folytán képes lenne a Liverpool eladni őt egy ligariválisnak, és azok éppen mi lennénk, nem biztos, hogy sok City meccsre lenne gyomrom a jövőben, hiába volt itt Joey Barton vagy Ben Thatcher eleget. Falcao vonalon meglepően halkak vagyunk, a Chelsea-t pedig úton-útfélen olvasni lehet vele kapcsolatban, holott a kivásárlási ára megközelítőleg azonos Cavaniéval. Érdekes. Stevan Jovetić egy újabb név a kalapban, bár ő talán inkább Agüerohoz hasonlítható csatár, akit nem muszáj mindenáron kiszolgálni, és képes átszlalomozni egyszerre több védőn keresztül is.

Az ott Milner vagy Rodwell, nem egy eldobott Whiskey üveg a kezdőkörben

AZ IDEÁLIS FORGATÓKÖNYV

A következő nyári csatárhelyzet-transzformáció kizárólag szubjektív vágyálmam, mindenesetre itt rögzíteném:

Edinson Cavani (cca. 60M €), John Guidetti IN, Carlos Tévez, Edin Džeko OUT (cca. 25-30M € + kisebb bérek!)

Ezzel és Balotelli januári eladásával szinte alig kéne költeni egy igazi topcsatárra úgy, hogy közben - szerintem - erősödnénk. Bár furcsa lenne hirtelen ennyire leszűkíteni a csatárlehetőségeket, és Mancini megalomániáját ismerve ütközhet ez az elképzelés némi ellenállásba. Mindenesetre egy plusz Jovetić még legalább 30 millát adna hozzá a jövés-menéshez.

John Guidettiről eddig keveset szóltam, és hiába maradt ki neki jó félévnyi játék sérülése miatt, világfájdalommal felérő hangulatot keltene az emberben, ha az új Zlatan a svéd csatár meg sem kapná az esélyt a City felnőttcsapatában. Ez az ember húszévesen húsz Eredivisie gólig jutott huszonhárom meccsen - ebben a korban Luis Suárez vagy Robin van Persie sem termelt ennél hatékonyabban. Nem mellesleg saját nevelésnek minősül. Ideális csere Cavaninak. Agüeronak meg lehetne Isco, mehehe.