Eddig nem szarozik a csapat, ötből öt a mérleg. A játék hullámzik, mint a címerben a Medlock, az Irwell vagy az Irk a hajó alatt. Hullámzik, de célratörő és erdményes.

Viszont most jön az erőfelmérő, a csata, a derbi, de nézhetjük úgy is, hogy a soros bajnoki. Vége a válogatott meccsek miatti szünetnek, a legutóbbi bajnoki felidézésével rázódunk vissza a megszokott kerékvágásba.

Semmi meglepő nem volt a kezdőben és a taktikában, a bl selejtező után visszatért a megszokott csapat

Caballero - a bukarestiek ellen teljes pihenőt kapott, a kispadon is Gunn ült (most utoljára még Joey), de neki is ez volt egy ideig az utolsó bajnokija.

Sok dolga nem volt, de azt sem látta el. A gól tragédia volt, bravó. A végét megkoronáztam egy szuperbéna kifutással. Felkészül: Bravo.

Zabaleta - ZabMan volt most a csk, de sajna most is bebizonyosodott, hogy nem ő lesz az első számú opció az upgrade-elt jobb bekk posztra, ha Sagna visszatér. Pep felderítő gépezete már keresi a jövő nyári új jobb (és bal oldali is, persze).

Clichy - ő sem, — ahogy senki sem — volt elemében, de talán még ő volt a legjobb a mostani védőnégyesből.

Otamendi - több error volt ezen a meccsen, mint eddig az összesen. Az intő jel a gól. Ekkora zavar nem volt még hátul idén.

Stones - eddigi leggyengébb meccse volt, most nem volt meg az összhang. Nem csoda, hogy le is lett kapva a pályáról. Az egész védelem indiszponált volt

Silva - elképesztő. hihetetlen mit tol le, mit hozott le megint, két gólpassz e mellett még három kulcspassz. Az első gól előtt amit csinált, nagyon bennem maradt, ahogy meglépett, ahogy indította Nolitot, pazar. A végén a kapufája, hajajaj!

Fernandinho - a fejese tökéletes volt, ezek mellett hozta azt, amit mostanában megszokhatunk tőle. Váltás a dm és a cb posztok között. Még mindig remek.

de Bruyne - a középpályások mindent megtesznek, hogy megnehezítsék Pep dolgát, hogy ki legyen a kezdő, ha mindenki felépül.

Ferna fejese előtt tökéletesen tekert, de ha egy kicsit jobbak a szabadrúgásai és a 33. percben bevágja az ajtó-ablakot, ő lehetett volna a motm.

Sterling - hát, mit mondjak? Csipkerózsika felébredt? Nem. Láttam tavaly is szinte az összes meccsét, csak akik utálják mondták rá, hogy fosh, de most lépett egy két szintet.

Nolito - a spanyol nagyon nagy fogás eddig. Hiba nélkül illik bele a csapatba, érzi az összjátékot, a gólpassza tökéletes volt. Gólja tökéletes les volt.

Agüero - megvoltak a lehetőségei, de magához képest visszafogott volt (nem emléxem mikor volt utoljára olyan, hogy nem talált kaput.

A könyöklés. Kellett? Kurvára nem. Megérdemelte? Kurvára. Következetes az FA? Kurvára nem. Érdekel ez minket? Kurvára nem.

Tökéletesen felesleges mozdulat (Reidet le kellett cserélni, három meccset ért. A vége előtt le is kellett hozni, mint kiderült megsérült, a válogatottban sem tudott így pályára lépni. Most pihizhet egy kicsit. Kurvajó.

A cserék:

Kolarov - Pep érezte, hogy baj lesz, ezért is dobta harcba hű fegyverhordózóját, de a gólt megakadályozni, nem tudta, mivel még az oldalvonalnál toporgott, mikor jött Antonio fejese. Guardiola reakciója hatalmas.

A továbbiakban jobban muzsikált, mint Stones, de nem kellett ehhez semmi extrát nyújtania.

Nasri - megkapta ő is a lehetőséget a búcsú előtt. Nem is ment rosszat. Szeretem, jó kis játékos még mindig, azért nem zárt rossz öt évet. Azért kár, hogy ott állt az a védő a gólvonalon a 84. percben, vagy, hogy Silva a kapufát verte telibe. Legalább egy gólpasszal zárhatott volna.

Fernandinho - beszállt egy kicsit, de sok mindenre nem volt ideje.

Ha a Hammers fele annyi energiát fektetett volna a románok elleni meccsbe, mint itt a szépítés után, Európa Liga meccsekre járhatnának a londoniak a szép új olimpiai stadionba.

Baromira nem jelent ez semmit, de Pep eddig két olyan bajnokit hozott, amin tavaly Pelle elbukott.

A csapat nem tudott 100% közelében pörögni, de dominált így is, nem is kicsit. Át lett tolva a WHU a a saját térfelére, a védők az új hadrendben ügyködtek (bár Clichy most kevésszer lépett be középre), elől meg ment a gyors, pontos támadásépítés. 67%-os labdabirtoklás, 503 pontos passz (177 a támadó harmadban).

Gyorsan eldőlt a meccs, 2:0 után látványosan visszavettek a srácok, de 2:1-nél sem volt túl sok sansz a 2:2-re.

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:

A hét végén itt a derbi. A titánok harca, piros vagy kék Manchester, Pep vagy Mou. És a többi bla-bla. Baromi nagy meccs lesz, a felvezető lihegés nélkül is.

Guardiola készül, mást sem csinál, ezt tudjuk. José sem tesz másképpen, lövésem sincs mire jut a két csapat egymással.

A legnagyobb kérdés: hogyan lehet pótolni Kunt? Két kézenfekvő lehetőség van: Nolito (hiába kilences, amúgy) hamis kilencesként fog ügyködni (nem állna távol Guardiolától, aki nem átallotta már kijelenteni: ha tehetné, 11 középpályást zavarna fel a pályára).

A másik út, Iheanacho megkapja a bizalmat. Ez lesz kb. a nagy meglepi szombatig.

Kelechi minden esetre egy ilyen csekély gólocskával köszönt be Nigéria mezében:

Sané, Gündogan és Kompany már edz, nem tudom milyen állapotban vannak, de meglepne, ha a derbin kerülnének be először a csapatba/térne vissza.

Mindenkinek fontos ez a meccs, Ibra és Mou saját fontosságának tudatában (és frusztrációitól fűtve) pörögnek rá a meccsre, jó lenne lehűteni őket egy kicsit.

Kezdés: holnap, 13:30.

A bl visszavágó igazi tét nélküli öröm-bánat-foci volt a 'B' csapatnak. Igazán furcsa volt nézni ezt a meccset tudván: ikonikus City játékosok jó eséllyel utoljára húzták magukra a csapat mezét, de volt aki először tehette ezt meg.

Így megy ez, egy új korszak kezdetén, de minden kezdetnek vannak kellemetlen része is. Ez a meccs határozottan a kellemetlen feléhez tartozott. Érzelmek, búcsú, bajnokok ligája csoportkör.

Az odavágón eldőlt minden, így Pep nyugodt szívvel tehetett gesztusokat, nézhetett meg ezt-azt meccsszituációban. Ezek a gesztusok azt eredményezték, hogy ez volt a Gourdiola korszak legkevésbé élvezetes meccse, most játszott legkevésbé Pepesen a csapat.

Hart - Joey mint csapatkapitány léphetett pályára, gyönyörű volt a hattyúdala. Csattanóst választ adott, tizennégy tökéletes rövid mellett két pontos hosszú passz, bátor kilépések. Igazi Pep szája íze szerinti kapusteljesítmény. Oké, a Steaua a Cityhez képest egy darab szar, de akkor is, az ember csak eljátszik a gondolattal: mi lett volna ha.

Az egész meccs róla szólt, de a vége igen csak emlékezetesre sikeredett. Januárban elérte a kétszázötvenedik bajnokiját City mezben, álmomban sem gondoltam volna, hogy még tizenhat és itt a végállomás.

Szevasz Joe, Torinoban imádni fognak. Sírok, bazdmeg. 

Maffeo - megkapta a lehetőséget (a még mindig kidőlt Sagna hiányában Zabaleta pihenhetett egy kicsit). Tavaly egy párszor, idén pedig Stoke-on-Trentben ülhetett le a kispadra. Mint már említettem: a Bukarest nem szint — de mikor játsszon, ha nem ilyenkor —, de a csapat egyik legjobbja volt, tényleg. Élt a lehetőséggel, jó lesz még a kupameccseken is viszontlátni.

Clichy - ő is hozta azt, amit kell. Kimagaslóan magas passz szám, sallang nuku. Rengeteget volt nála a labda, kezdi nagyon is érezni az új taktikát ő is.

Stones - Guardiola nagy teremtménye lehet, egy Boatenghez hasonló védőt fog belőle faragni, John minden képessége megvan hozzá. Hatvan percet kapott most, hozta azt, ami kell.

Kolarov - Aleks a Pep éra nagy talánya. Lehet rá számítani a 'helyén' és középen is. Sőt, nem csak számítani lehet rá, de ezen a meccsen (nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ki volt az ellen, de akkor is) ő volt Beckenbauer. Hátulról irányította a csapatot, nála volt a legtöbbet a zsuga (a 100-ból közel 10% az övé), 103-ból 88 jó passz, két kapuralövés. A mezőny legjobbja volt.

Fernando - most ő volt Fernandinho. Többször lépett vissza a karmesteri pálcát magához ragadó Kolarov helyére. Nem lehetett rá panasz, a megbízható másod(harmad) hegedűs szerepe lesz az övé idén.

Yaya - Pep nem akarta kiplakátolni egész Manchestert, hogy mindenki megértse, hogy miért nem fog fontos szerepet játszani a lelassult elefánt az ő City-jében (bár a heti bére felér egy plakátkampánnyal, szóval mindenkinek jobb lenne, ha végre tiplizne), inkább betette a kezdőbe. Ó, jaj, Yaya. Nem szakadtál szét, mit mondjak. Volt helyzete, remélte, hogy legalább szabadrúgásból betalál, de nem. Most nem érdemelte meg. A gól előtti támadásból azért kivette a részét.

Ez a kép sok mindet elmond, túl sokat:

Mindezek ellenére sem a Citynek, sem saját magának nem sikerült csapatot találnia. Nagy kár. Mármint a játékos karrierje szempontjából. Felgyorsulni nem fog, szemmel láthatólag a taktikát zsigerből visszaköpi. Mi lesz? Néhányszor persze így is látni fogjuk, ő neki meg szépen érkezik a zsé a számlájára. Kár.

Delph - ő is a Pep bébik halmazában üldögél, asszem joggal. Nem csak az tartja a keretben, hogy home grown playa, hanem amit kérnek tőle, azt megcsinálja. Az optimumot most megfejelte egy góllal.

Sokat fogjuk látni annak ellenére, hogy a táplálékláncban Silva, de Bruyne, Fernandinho és Gündogan is előtte áll.

Navas - furcsa, hogy a leggyengébb passzmutatóval rendelkező játékos adta a gólpasszt, de ez van. Bele tudott szürkülni még ebbe a nemigen jó meccsbe is.

Nolito - semmi extrával nem rukkolt elő, de még így is jobbat tolt hatvan perc alatt, mint a túloldalt futkosó földije.

Iheanacho - Kelechi itta meg leginkább a levét, hogy Tourét pályára dobta Pep. A lassú Yaya volt többször a legelső ember, így Iheanachonak kellett visszalépni a középpályára. Nem tudott olyan hatékony lenni, mint szokott.

A sérülése elsőre ijesztő volt, szerencsére nem komoly, az ellennek is jár a pacsi a sportszerűségért.

A cserék:

Adarabioyo - Tosint a tavalyi furcsa Chelsea elleni kupameccs után most láthattuk a tehetséges, az angol korosztályos válogatottakon szépen fellépkedő védőt. Mikor ha nem most? Kapott félórát.

Angeliño - a spanyol kölök az előző szezonban egész tisztességes szezon tolt le New Yorkban, mint bal bunkó, most Nolito helyén kapott (azaz számára nem túl komfortos poszton) 30 plusz a ráadás percet. Nem váltotta meg a világot, de neki is kellenek az ilyen tapasztalatok.

Fernandinho - kényszerből jött. Pep végignézett a családi ékszeres polcon kispadon és úgy döntött, hogy a Silva, Sterling, Agüero trió jó helyen van ott, ahol van, jöjjön 'dinho. Yayaával helyet cseréltek, az emberhegy tovább kocogott, a brazilnak nem volt ideje sok mindenre.

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:

A főtábla sorsoláskor idén nehéz lett volna összehozni egy echte halálcsoportot, de azért így sem panaszkodhatunk, az ellenfelek:

Borussia Mönchengladbach (otthon: szeptember 13., idegenben: november 23.).

Tavaly is találkoztunk velük, utolsók lettek a csoportban (nekünk megvoltak, oda-vissza), de Sevilla elleni sikerükkel és a Juve elleni két x-el ők lettek a mérleg nyelve, idén sem lesznek olyan kicsi falatkák. Az Arsenalba távozott Granit Xhakat pótolandó a világbajnok Christoph Kramer érkezett Leverkusenből.

Celtic (idegenben: szeptember 28., otthon: december 6.)

Brendan Rodgers tökutolsó helyre várt csapata végre visszaverekedte magát a bl csoportjába (bár volt meredek gibraltári kanyar is az úton), a remek karakterek között négy igen ismerős arc is felbukkan. Scott Sinclair, Kolo Touré, Boyata és a még saját tulajdonú üdvöskénk: Patrick Roberts.

Mellettük a svéd bekk, Mikael Lustig, a kapitány Scott Brown, a francia csatár Moussa Dembélé és a veterán kapus, Craig Gordon lehet még ismerős.

Barcelona (idegenben: október 19., otthon: november 1.)

Harmadik randi lesz a Barcával a bl-ben négy éven belül, először a csoportkörben, először Peppel a kormányrúdnál. Nyami. Érdekes lesz, az fix.

A sorsolás rendben van. Hat ponttal lehet ráfordulni a spanyol útra, ott meg? Ki tudja, van egy olyan érzésem, nem maradunk pont nélkül. Szuper meccsek lesznek, egy bődületesen jó csapat ellen. Pep hazatér, Bravo visszatér. Can't wait!

A kérdés csak az, hogy első, vagy második (nyugi, második) hely a csoportvég, a továbbjutás borítékban.

Sorsoltak a ligakupában is, amit most English Football League Cup-nak, azaz EFL Cupnak hívnak.

Yayáék ellenfele a Swansea lesz, szeptember 21.-én szerdán, kb. haza sem érdemes jönni Walesből (amúgy is Pep lövése a közösködés, csapatépítés és más homárságok), szombaton újra a Liberty Stadium-ban lesz jelenése a fiúknak.

Újabb meccs a Pep Guardiola korszakban, újra egy sima győzelemmel.

A címbeli állítás persze fals, szeles, hűvöskés délutánja volt a csapatnak Stoke-on-Trentben, nekünk viszont igazi verőfényes siker: otthon lett felnégyelve a mumus.

Ismét a legjobb tizenhat közé került a csapat a Bajnokok Ligájában. Hurrá.

Tizenhat között, biztos csoport másodikként várhatjuk a Celtic elleni utolsó — tét nélküli — őszi bl meccset, majd tavaszra a — jelen állás szerint — a PSG, Benfica, Atletico Madrid, Monaco, Dortmund, Juventus hatos valamelyikét.

Tizenhat között, de a meccs alakulását — és végjátékát — látva maradt egy kis penész íz a szájban.

Értem én, simán nyert a Barca erről mindenki értesült, egy x is elég lett volna nekik az utolsó meccsen a csoportgyőzelemhez, ha megszakad a csapat és begyűjti a három pontot Németországban. A megszakadástól viszont távol voltak, igencsak távol.

A meccs végi passzolgatás — nekem — nem fér bele a fociba. Megértem Pep szinte összes döntését, de nem tudom elfogadni. Nem tud ilyenkor győzni a racionalitás a szurkolói énem felett.

A 'gladbachot lehet dicsérni. Sérülésektől sújtva, szar formában, de akartak focizni. Gyorsak voltak, viszonylag pontosak, a széleken operáltak, csinálták azt, amivel a legtöbbet lehet kihozni egy gyengébb csapatnak az erősebb ellen.

A Borussia Park nem kicsi stadion, a Mönchengladbach nem kicsi csapat — a Bundesliga jelenleg a legfaszább bajnokság a Premier League mögött, van, amiben nekem jobban is tetszik —, meg is mutatták magukat.

A csapat három védővel állt fel. Máskor is mondtam, értem mit akar ezzel Pep. Kolarov a bal szélt játssza be (több előretöréssel), Otamendi a jobbat, Stones-é a pálya közepe a mi térfelünkön, ha kell, akkor visszalép Gündogan vagy Fernandinho középen, a szélen pedig Navas és Sterling. Értem, de nemigen látom milyen, ha jól megvalósul a terv.

Leírva baromi jól hangzik, de a kivitelezés... Az első húsz percben is inkább a hazaiaknak volt helyzete, majd a 23. percben Stones elvesztett egy párharcot Stindllel szemben — ilyen lenne egy tökös angol védő? hát, kurvára nem. — Kolarov lépett ki jobbra — minek, faszé' nem maradt a helyén? — megpattant rajta a labda, Otamendi elcsúszott, Sterling csak azért volt ott, mert arra járt, Stones csak a végére futott be, Fernandinho is késve csúszott, Raffael pedig bebombázta.

Ez egy kicsit ébresztőleg hatott, de az első komoly helyzetre a 34. percig kellett várni, akkor de Bruyne szöglete után Gündogan küldte kapura a labdát. Jól csinálta, de Sommer jól védett — ahogy szerintem az egész meccsen —.

A felébredés megtörtént, a hajmeresztés nem szűnt meg teljesen, a 38. percben Bravo adta ki a labdát — érdekes, lábbal tökéletesen továbbított, 15/15 a passzmutatója —, Wendt szerezte meg a labdát, végigszánkázott a védelmen — a balhátvéd... — Bravo szerencsére javított.

A félidő vége előtt bepörgette a játékot a csapat. A 45. percben Sterling tört be a tizenhatoson belülre de Bruyne remek labdájával, de ahelyett, hogy befejezte volna az akciót, visszapasszolt Agüeronak. Kár volt, kecsegtető volt a szitu. Az viszont meglepő, hogy ebben a játékszisztémában Sergio mennyire el tud szigetelődni egy-egy meccs során.

Most is, hiába volt közvetlenül mögötte de Bruyne, Silva, a szélen Navas és Sterling, megtámogatva egy kis Gündogannal, használható labdát alig kapott.

A ráadás egy percében fordított lett a szerepkör, Sterling indította de Bruynét, Kevin középre lőtte a labdát, Silva belebökött (jött Agüero is), meg is lett az egyenlítés.

A második félidő Sterling lesgóljával indult, azt is hihettük, hogy minden cuki — pedig a faszt —, kár azért a pár centiért.

Szerintem világszerte fogadásokat tettek, hogy Stindl vagy Fernandinho kapja meg előbb a második sárgáját. A németek kapitánya kapta meg előbb. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jött ez jól nekünk. Az első félidőben kidőlt Traoré (jött Hofmann), a kapitányukat kiállították, felborult a pálya. Schubert, hogy enyhítse a nyomást lehozta — az amúgy jól játszó Dahoudot—, jött a hegynyi Vestergaard.

De így eljött, aminek el kellett. Fernandinho is kiszállt. Furcsa, hogy Pep nem akart cserélni. Hagyta a padon száradni Sanét, Nolitot és Iheanachot is.

Nem volt elég az előnyben töltött 12. perc, a 10-10-re módosulással ébredt íziben a 'gladbach. Aztán de Bruyne is elengedett egy bombát, de szépen lecsendesedett a meccs (Sagna jött Sterling helyett, a biztonság mindenek felett).

A végén elérkeztük a semmitmondó tili-toli-ig. Ennyi. Túl vagyunk ezen is.

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:

Elképesztő, hogy milyen visszafogott teljesítménnyel sikerült nyerni Londonban, a Crystal Palace elleni meccsen.

 Nem emiatt a kiszenvedett három pont miatt lesz emlékezetes ez a bajnoki, hanem arról, hogy visszatért az elmúlt hat év — egyik — legfontosabb Manchester City játékosa a kezdőbe. Visszatért, de hogy?!

Nos, erről a meccsről nem érdemes sokat beszélni, majdnem égés lett.

Kínszenvedés a League One csapat otthonában. Gratulálok, fiúk! 

Úgy látszik a srácok szerettek volna még egy meccset játszani, mert nem sok mindet csináltak, maximum szimpatikussá tették a harmadosztályú ellenfelet.

Džeko a 80. percben hozta döntetlenre a találkozót. Nincs baj, de ez nagyon kevés!

Nincs mese, az újrajátszáson gázolni kell!

A meccs jegyzőkönyve.

Martín Demcihelis az a karakter, akit sokan szeretnek fikázni, még a saját szurkolóik is. Utálom az ilyen szurkereket, szívből.

Én sajnálom, hogy Demi nem rögtön Manchesterbe tette át a székhelyét, miután lejárt a szerződése Münchenben.

Az átlag szurkoló nem más, mint civilben az átlag választó (magyarán, mint a világban a közelmúltban lezajlott különböző választások utóélete megmutatta: tök hülye), a kisebb hibák örökké beégnek az agyba, egy-egy jól letolt szezon meg le van szarva. Így megy ez.

Búcsúzunk a ManCity Szalai Ádámától, átpörgetjük teljes karrierjét.

Hihetetlen egy csapat ez a Manchester City. Elseggeli szerdán a világ legjobb csapatát, hogy aztán pontokat veszítsen otthon az angol bajnokság újonca ellen.

Persze, ok és okozat, egy héten belül nem képes háromszor csúcson pörögni a csapat  —faszé' nem?! — bla-bla-bla, de nem is ezt várom, csak azt a nyüvest 1:0-át kellett volna tartani a végéig.