Az utolsó, egyben a szezon egyik legnehezebb idegenbeli bajnokiján vagyunk túl. Kemény volt.

Körömrágós rettenet, de három ponttal közelebb a cél. A Goodison Park bevéve, a lendületnek már csak két hazai bajnokiig kell kitartania. 

Veszélyes terepre tévedtünk. A Goodison Park nem a Manchester City-nek való vidék már egy jó ideje. Már a szezon előtt, rögtön a sorsolás nyilvánosságra való kerülése után potenciális banánhéjnak tűnt ez a meccs, most meg aztán pláne, amikor is már kőkeményen a bajnoki aranyunk tét. A korábbi Everton elleni idegenbeli meccsek mutatói nem sok jóval kecsegtetnek számunkra, habár szinte minden netes firkász vendéggyőzelmet jósol. Reméljük tényleg összejön egy kínkeserves City-győzelem és nem trollkodja szét a bajnoki versenyfutást az Everton úgy, ahogy két éve tette a Uniteddel.

Szombaton sorsdöntő meccs vár ránk az utóbbi években egyik legnagyobb mumusunknak számító Toffees otthonában. Ennek apropóján feltettünk néhány kérdést az egyik legelvakultabb hazai Everton-drukkernek, aki nem mellesleg a Gwlady Street End-blog egyik állandó szerzője. Hajtás után megtudhatjátok, hogy mi Latz véleménye a holnapi csörtéről, kifejti a véleményét Gareth Barry-ről, mesél a liverpooli városi rivalizálásról, no meg, hogy Martínezék valóban hozzásegítenek-e minket a bajnoki serleghez, csakhogy keresztbe tegyenek Gerrardéknak.

 Az 'A' csapatról tudjuk, saját kezében a sorsa, három győztes meccs és bajnok. De velük foglalkozunk eleget, ma ránézünk az utánpótlásra.

Az U-18-as csapat már bajnok a csoportjában, az U-21-es gárda meg ma az Etihadban játszik a Chelsea korosztályos csapatával a döntőbe kerülésért.

Manchester lesz Anglia futballfővárosa? 

Nagyot fordult megint a dolgok állása a Premier League-ben, most minden a mi kezünkre játszott, a (vagy csak Adam Clayton szakálla miatt? mindegy.)

Még két hét, innen már csak mi bukhatunk. 

Érdekes ez a vasárnap, előbb szorítunk a (szó szerint) sötétkéknek, hogy legyen még reális esélyünk a bajnoki címre, aztán jönnek az égszínkékek (azaz mi). A második meccs élvezeti értékét (eredményét?) nagyban befolyásolja majd az első végeredménye, lehet szurkolni (bosszankodni), all délután long. 

Olyan meccs volt ez, mint egy kötelező húsvéthétfő a rokonságnál. El tudnád képzelni, hogy jobban is eltöltöd a napod, vannak unalmas (nem egyszer kínos) részei, de összességében mégiscsak jól érzed magad, kellemes visszagondolni rá.

Valami ilyesmi volt a hétfői meccs is.

A kölnit már az én a ruhámból is csavarni lehet, a rengeteg sonkától zsíros izzadságcseppek ülnek a homlokomon, a sok főtt tojástól fingok, a pálinkától meg böfögök egyfolytában, de nem adom fel. Ma este meccs!