Még edzője sincs a csapatnak, de már megvan a nyári átigazolási szezon első fogása.

Örökre beírta magát Roberto Mancini a Manchester City történelemkönyvébe, mégpedig vastag betűvel szedve, jó néhány oldalon keresztül. De mennie kellett.

Az olasz elegánsan búcsúzott (ha már a pályán nem sikerült), a szurkolók pedig (most sem) maradtak adósai.

Az elmúlt hetet New Yorkban és vonzáskörzetében töltötte a csapat.

Szezonvégi levezetésként két meccset játszottak a Chelsea-vel, népszerűsítették a sportágat, jótékonykodtak és a vezetők is bejelentetettek egy-két fontos hírt.

Furcsa ez a világ, amíg német csapatok szurkolói söröztek Londonban, addig angol csapatok sörmeccseltek Amerikában.

Tegnap délután (európai idő szerint már éjszaka) New Yorkban bemutatták a Manchester City hazai szerelését a 2013/2014-es szezonra.

Vége az umbro korszaknak, itt van Amerika és a nike.

Egy éve az utolsó percben vezetett az ellenfél az Etihadban, most is. Akkor tövig rágtam a körmöm, most vetettem egy futó pillantást a monitorra, aztán gyorsan vissza a grillhez.

A nyári szezon már tegnap elkezdődött.

Elérkeztünk a bajnokság végéhez.

Utolsó meccs, tét nélkül. Átalakulás közben, amerikai hakni előtt, egy kis szezonbúcsúztató a Premier League keretei között.

Mancini után, Kidd közben, Pellegrini előtt.

Mégpedig mostantól Mancini nélkül. Nehéz hozzászokni, hogy nem egy kék-fehér sálas, őszülő, temperamentumos olasz toporzékol a City kispadján, de eljött ez az idő is, picivel korábban, mint arra a többség számított. A Mancio utáni korszak első meccsét mindenesetre megnyerte a csapat Kiddo irányításával, amellyel matematikailag is bebiztosítottuk a 2. helyünket.

Elvileg ma van a Reading meccs, de ez az esemény azon ritka pillanatok egyike, amikor a szokásos "előre kell tekinteni" mantra elhanyagolható, sőt figyelmen kívül hagyható dolog. Kikaptunk a Wigantől a kupadöntőn, és mint utóbb kiderült, ez már egy downfall-folyamat kellős közepe volt, nem is az eleje.