Ma kora este tovább nőhet a lemaradásunk a Unitedtől, ugyanis míg ők a bennmaradásért küzdő QPR-t fogadják az OT-n (borítékolható a hazai győzelem), addig mi ahhoz az Arsenalhoz látogatunk, amely az egész Premier League egyik legjobb formában futballozó csapata.

Igaz, múlt héten pont a QPR-tól kaptak ki idegenben, de az azt megelőző 7 bajnoki meccsükön egytől egyig behúzták a három pontot, aminek köszönhetően már a dobogó harmadik fokáért küzdenek a másik két londoni brigáddal. Izgalmas, egy kupadöntővel felérő mérkőzésre van tehát kilátás a gúnárokkal, amelyen végleg eldőlhet a bajnoki versenyfutás akár.

Persze matematikailag korántsem lenne még biztos az MU 20. bajnoki címe, de amilyen tempóban darálják be a győzelmeket, egy 7, vagy 8 pontos hátrányt már szinte képtelenség lenne ledolgozni velük szemben a maradék hat fordulóban. De azért azt is valljuk be őszintén, hogy egy esetleges mai győzelem is csak időhúzásra lenne elég, amennyiben a United nem szúr el a kedvünkért 1-2 meccset a maradék fél tucat körben.

Nem vagyunk könnyű helyzetben, ugyanakkor egy hete már szóltunk róla, hogy nem fog megnyílni a föld alattunk, ha idén nem sikerül behúzni a bajnoki címet. Már most annyi pontot szedtünk össze a PL-ben hét fordulóval a vége előtt, mint tavaly összesen, továbbá a gólarányunk is messze jobb lesz (15 góllal vertük többet és 8 góllal kevesebbet kaptunk eddig, mint a tavalyi záráskor), illetve egy külön posztot megérdemelne az a rakás rekord is, amit idén állított fel vagy be a csapat. A számok bizonyítják tehát, hogy a sok negatív hang ellenére, ha nem is egy hatalmasat, de idén is lépett előre a csapat. Bár idén a trófeagyűjtést nem sikerül folytatni, lesz még rá alkalmunk bőven az elkövetkező években.

Ja, és ha már negatív hangok. A múlt héten két óriási baromság járta át a médiát. Az egyik Agüero rejtélyes sérülése volt (amit ugye Mancini "stupid injury"-ként jellemzett), és amellyel kapcsolatban valamelyik firkász kitalálta, hogy a fia bringája okozta a sérülést. A másik pedig az a pletyka (bár rengeteg helyen kész tényként kezelték) volt, hogy a múlt szombati meccs után Yaya és Mario egymásnak estek az öltözőben. Nos, mind a két égbekiáltó hülyeséget az érintettek cáfolták, Kun a hivatalos honlapján, Yaya pedig a DailyMail oldalán. E két utóbbi sztori persze már nem bírt akkora hírértékkel, így nem is kaptak akkora nyilvánosságot.

Na de vissza a meccshez. A mai nap nem csak az Arsenalt kellene legyűrnünk, hanem saját magunkat is. Nem éppen az "ágyúsok" ellen van meg a legnagyobb esély arra, hogy megtörjük az idegenbeli átkunkat, de azért ez már mégsem mehet így tovább. Az Etihadon kívül legutóbb februárban tudtunk nyerni az Aston Villa ellen, előtte pedig a Latics otthonában még januárban, és ennyi. December óta következőképp fest az idegenbeli mérlegünk: 8 meccs, 2 győzelem, 1 döntetlen és 5(!) vereség. Ha valamin elúszott a bajnoki cím, akkor ezen úszott el... Összehasonlításként az MU a legutóbbi 12 idegenbeli meccséből 10-et megnyert.

Ahhoz azonban, hogy a mai meccsel kezdve némileg javítsunk a fent is említett gyatra mérlegen, erős formajavulásokra van szükség. A legégetőbben erre talán David Silvának van szüksége, akinek a zsebében ott lapul a csapat "legszínesebb ceruzája", de az utóbbi időben valamiért mindig csak a 2B-és grafittal próbál meg rajzolni. Ahogyan a statisztikáiból ki is derül, ha neki nem megy, a csapatnak sem megy általában. Nagyon jó lenne látni végre egy tavalyi formáját legalább megközelítő Silvát, hiszen az őszi menetelés során az ő személye volt az egyik legnagyobb kulcs. Várhatóan ott lesz a kezdőben Na$ri Nasri is (aki esetleg átvehetné Silva szerepét), tőle azonban a rázúduló utálat miatt nem várható olyan kimagasló teljesítmény, mint például a Chelsea elleni meccs alkalmával.

Amint már említettem, óriási meccsre van kilátás, ahol könnyen gólesővel lephetnek meg minket a csapatok. Wenger legényeinek is kell a győzelem, ezért hazai pályán nem várok tőlük olyan zárt és túlbiztosított védekezést, mint ahogy például láthattuk a Potters-t is ellenünk. Ez pedig megnyithatja az utat a támadó focinknak. De hátul is csúcsteljesítményre lesz szükség, az egyik legfontosabb feladat lesz RvP kordában tartása, ami majd Kompany-ra és Lescottra hárul majd. Hiba lenne ugyanakkor azt hinni, hogy ha ez sikerül, akkor nyert ügyünk lesz, hiszen ott lesz még Walcott, a fiatal szupertehetség Ox-Chamberlain és a szerződéshosszabbítása óta megtáltosodó Rosicky is.

A mai meccsel jó lenne megtörni egy másik átkot is, hiszen a bajnokságban közel 37 éve (egészen pontosan 1975. októbere 4. óta) nem sikerült nyerni az Arsenal vendégeként. A legutóbbi két Londonban megrendezett PL-meccs egyébként egyaránt 0-0-ás végeredménnyel zárult. Decemberben egy izgalmas meccsen, 1-0-ra megvertük őket hazai pályán.

A S'land elleni mérkőzéshez képest, annyi változás lesz a keretben, hogy visszatér Lescott, Nasri és Agüero is. Előbbi kettő minden valószínűség szerint ott lesz a kezdőben, míg Kunról olyan hírek jelentek meg, hogy még nem 100%-os, így lehet, hogy csak a padon számít rá Mancini. Kérdéses, hogy Bobby milyen kezdőt preferál a mai meccsre, egy bátrabbat (Nasrival, Silvával, Marióval meg esetleg Agüeróval) vagy inkább egy relatíve biztonságosabbat (Agüero nélkül, Yaya feljebb tolva, mögötte pedig egy Barry-de Jong/Milner duó).

A meccsen Martin Atkinson fújja majd a sípot. Vele 4 meccsen, 3 győzelem és egy 1 döntetlen a mérlegünk idén.

A meccset a DIGI Sport élőben sugározza, streamet ITT és ITT tudtok böngészni.